15 - Szerelem net

Szijasztok!

Itt egy 15. fejezet. :)

Remélem örülni fogtok és hogy megnyugtassam a társaságot lesz egy nagyobb időbeni ugrás. Vagyis egy kisebb és egy nagyobb. Gondolom nem kell ecsetelnem. :D

Jobb oldalon van egy szavazás, légyszi kattintsatok melyik tetszik jobban. Köszönöm.

Jó olvasást!

Puszi!

2012. Január. 31. Kedd

Reggel igyekeztem összeszedni magam, de nagyon álmos voltam és nyűgös. Ha most nem alszok el a metrón, akkor soha. Nyolcra kell beérnem, de fél hétkor már élvezem a tömegközlekedést, és még át is kell majd szállnom egy buszra. Vettem egy tejeskávét az egyik automatából. Még jó, hogy a számat megtaláltam. Az Ipodomat hallgattam és üvöltött a zene csak, hogy ne aludjak el. A szövegből semmit nem fogtam fel, csak a basszus lüktetett a fülembe. A mellettem álló furcsán méregetett, de nem igazán érdekelt. Kinek mi segít ébren maradni. Nekem az, ha halláskárosult leszek.

Éreztem, hogy rezeg a zsebembe a telefon. Átöleltem a csövet, hogy ne essek el és kihúztam a zsebemből a mobilom. Sms-em jött.

Jó reggelt. Sikerült felébredned? S

De aranyos. Ha tudná, hogy lassan húsz perce utazok.

Neked is. Hogy-hogy ébren? Felkelnem azt sikerült, hogy ébren lennék az enyhe túlzás, de már útón vagyok, tehát nem kések el.

Már utazol? Mégis mikor keltél? Én szolidaritásból vagyok fenn, hogy tartsam benned a lelket. :)

Édes vagy, de fél hatkor másztam ki az ágyból. Pesten lakok, de a szerkesztőség Budán van. Át kell utaznom a fél városon, és így, hogy tömeg közlekedek, korán el kell indulnom.

Nincs autód?

A kocsimnak tömegiszonya van. :) Nincs olyan reggel, hogy ne dugulna be a város. Így legalább biztosan beérek és az autóm is egybe marad. Csak akkor használom, ha vidékre megyek.

Hát ezt nem gondoltam volna. Írj, vagy hívj ám, ha kiderült mit döntöttek veled kapcsolatban.

Hívni foglak, most viszont mennem kell. A buszon még kapaszkodni se fogok tudni. Hering járat. Nagyon rendes tőled hogy felkeltél miattam. Viszont ha már ennyire működik nálunk ez az energia átvitel, aludj még egy kicsit, helyettem is. :) Puszi.

Nem kell kétszer írni. Vigyázz magadra. :) Puszi.

Mosolyogva csúsztattam vissza a telefonom biztos helyére. Éberebb lettem egy kicsit. Felfogtam külvilágot és tényleg rohadt hangos volt a zene. Kicsit lehalkítottam és folytattam az elsuhanó semmi tanulmányozását. A végállomáson leszálltam és siettem a buszomra, amit még épp elértem. Persze most is tele volt.
Kicsit többet láttam a világból. Utáltam ezt a kopár telet. Pláne hó nélkül. Olyan üresnek tűnik minden és élettelennek.
Háromnegyed nyolckor értem be az irodába.
- Jó reggelt! - Köszöntem mindenkinek hangosan és lehuppantam a székembe. Lehámoztam magamról a kabátot. A fejemre húztam a pulcsim csuklyáját és letettem a fejem az asztalra. Szörnyű milyen hatással van az emberre a munkahelye. Én konkrétan ülve elalszok. Már majdnem sikerült álomországba küzdenem magam. A hangok kezdtek távolinak tűnni, de valaki elkezdett böködni.
- Ne mááár! - Egyenesedtem fel, és a lehető legmérgesebben néztem rá, de mikor elém tolta a kávém minden haragom elszállt. Tudja, mivel kell lekenyerezni. Belekortyoltam majd újra felnéztem a merénylőmre, aki elmosolyodott.
- Jó reggelt Peter. - Köszöntem közvetlen főnökömnek. - Köszönöm.
- Neked is. Minden rendben?
- Persze. Csak korán volt reggel.
- Ébresztő kislány dolgunk van. - Robog be Norbi.
- Mi vagy te? Hajcsár? Különben se én késtem. - Mutattam az órára miszerint két perce múlt nyolc.
- Na jó gyerekek én megyek, ebbe nem szeretnék belefolyni. - Hátrált el vitánk elől Peter, ami nem tartott ugyan sokáig, de annál intenzívebb volt. Mindenki rajtunk röhögött. Helyet foglaltunk közös asztalunknál.

- Álljunk neki, mert délbe jelenésem van a konferenciaterembe.
- Te is mész? - Lepődtem meg.
- Rajtad kívül mindenki. – Cukkolt.
- És én addig mit csinálok?
- Arra használod az ebédszünetet, amire való. Elmész szépen enni.
- Persze mert biztos le fog menni egy falat is a torkomon, mikor ti ott bent az én jövőmről diskuráltok. Inkább álljunk neki, mert felhúzom magam. Neked meg így is több dolgod lesz.
- Nem hiszem.
- Hogy?
- Majd Anna elmondja.
- Vitali gyere be egy percre légy szíves. - Kiabál ki az irodájából. Ez aztán szép. Legalább lépne ki. Mi vagyok én? Bevánszorogtam, a lelkesedésemet, azt hiszem otthagytam Szerbiába. Elmondta, hogy naptárt kell szerkesztenem a Spanyol a Francia a Magyar az Olasz és a Német lapoknak. Méghozzá azért nekem, mert engem ajánlottak mivel én voltam a legaktívabb fotós és szinte biztos, hogy én rendelkezek a legtöbb és legjobb képpel. Csak lestem. A naptárkészítés nem kihívás és bár sok köze nincs a munkámhoz rábólintottam, bár nem hiszem, hogy lett volna más választásom.
Míg, Nono a cikket írta, addig én szerkesztettem. Igyekeztem minden játékosról képeket beilleszteni az egyes hónapokba. Persze mivel ebből csak tizenkettő volt a képeket is szerkesztenem kellett. Áldottam a mániám, hogy ennyi képet csináltam. Már fejből tudtam melyik kép után melyik, jön. A szemeim jojóztak, de még csak tizenegy múlott.
Hátradőltem és nyújtózkodtam egyet. Kihúztam a fiókot és vettem ki gumicukrot, átdobtam egy kis csomaggal Nononak is.
- Unatkozol? – Kérdezte, de nem rám figyelt.
- Mikor végzel?
- Percek kérdése mindjárt átküldöm. Te végeztél?
- Nem volt nehéz beilleszteni 60 képet egy sablonba. - Mondtam miközben a gumimacit rágcsáltam.
- Átküldöd? - Nem válaszoltam csak küldtem neki a mappákat belső hálózaton és rá pár percre tőle is jött egy szöveges dokumentum. Átolvastam a cikket. Én voltam Norbi nem hivatalos bétája, de el is várták tőlünk, hogy kettőnk keze alól hibátlan cikkek kerüljenek ki. Az oldal sablonja már meg volt, csak a szöveget és a képeket kellett beillesztenem. Visszaküldtem munkatársamnak a nyomtatásra váró oldalakat, aki továbbította Annának jóváhagyás érdekében.
- Jók lettek és mindenki fent van.
- Igyekeztem.
- Ez azért nem volt egyszerű. Ne becsüld alá a munkádat.
- Te meg ne túlozz.
- Ne legyél ideges. - Gurult oda hozzám székestül. - Én melletted leszek.
- Köszi. - Mosolyodtam el halványan. - Azt hiszem én megyek is. - Néztem az órára. Felvettem a kabátom és csendben kisétáltam az épületből. Tudtam jól, hogy egy falat se menne le a torkomon így nem is az étterem felé mentem, hanem a másik irányba. Elővettem a telefonom és a fülemhez emeltem. Nem kellett sokat várnom, hogy a számomra oly szeretett személy hangját meghalljam.
- Szia anya. - Mosolyogtam, mert már tudtam, mi jön.
- Szia kislányom. Úgy örülök, hogy hallom a hangod. Azok az email-ek. Mesélj. Hogy vagy? Mi újság?
- Ideges vagyok és most épp az egyszemélyes ebédszünetemet töltöm.
- Akkor most van az értekezlet?
- Igen.
- Ne aggódj. Ha el is küldenek legalább elmész végre egy főiskolára.
- Anyaa.
- Tudom, tudom. Ne haragudj.
- Amúgy is szeretnék menni, írtam már, de önerőből. - Vagy ösztöndíjjal, ami ugye egyre kevesebb.
- Igazán nem értelek. Miért nem hagyod, hogy segítsünk?
- Már segítettetek. Azzal, hogy megbíztatok bennem. Na meg ott a lakás és a kocsi.
- Amit nem is használsz.
- Dehogy nem.
- Ha utazol.
- Tervezem.
- Hazajössz? - Hallani a hangán az izgatottságot.
- Amint többet fogok tudni a jövőmről, megmondom mikor.
- Rendben. Egyből szólj ám. - Hajjaj anyukám, ha tudnál spanyolul, elég lenne egy csoportos sms-t küldenem.
- Szólni fogok, ne aggódj.
- Rendben. Vigyázz magadra és meg ne merd tenni, hogy nem eszel.
- Oké. - Forgattam a szemeim. Amit nem tud, az nem fáj. - Puszilom apát is.
- Átadom. Szia.
- Szia. - Köszöntem el és letettem a telefont.
Iszonyú lassan telt el az-az egy óra, de eltelt és én már megint a szerkesztőségben ültem a székemen és vártam. Arra kaptam fel a fejem, hogy nyílik a nagyterem ajtaja és Anna, fekete fürtjeivel kukucskál kifelé.
- Vitali gyere be légy szíves. - Nagy sóhajtás közepette álltam fel és sétáltam be a terembe. Minden szem rám szegeződött. Ezek tuti mind színésznek készültek. De minimum profi póker játékosnak. Egyikőjük arcáról se tudtam leolvasni semmit. Norbi tekintetét kerestem, de ő érdekesebbnek találta az asztal fekete borítását.
- Ülj le. - Mutatott Peter az asztal végén álló székre. Ő velem szembe állt a másik oldalon. Én még mindig Nonot figyeltem, de neki eszébe se volt felnézni.
- Mint tudjuk kis csapatunk, de igazából az egész lapcsalád legfiatalabb alkalmazottja Vitali, aki nem mellesleg fiatal kora ellenére kiváló fotós és nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját. Mikor Szerbiába küldtem őt és Norbit, volt ki megkérdőjelezte épelméjűségemet, - mosolygott - de én tudtam, hogy jó döntést hoztam és nem is csalódtam. Én is és a felsőbb vezetőség is meg volt elégedve a munkájukkal. A rengeteg pozitív visszajelzés is azt igazolta, hogy van helye a csapatunkba. Viszont a fülembe jutott, hogy kis fotósunk szeretne tovább tanulni, és újságíró szeretne lenni. Valljuk be ez munka mellett nem egyszerű. - Kikerekedtek a szemeim. Nonora néztem, aki félve nézett rám.
- Miért? - Tátogtam neki. Tudta jól, hogy mennyire fontos nekem ez az állás, erre... Nem hitem el, hogy pont Norbi akadályoz, mikor azt mondta mellettem áll.
- Viszont nem szívesen válunk meg egy ekkora tehetségtől. Ezért azt ajánlom, hogy részmunkaidőbe dolgozz nálunk. Ami annyit takar, hogy természetesen részt kell venned bizonyos sporteseményeken, de nem kell bejárnod a szerkesztőségbe. Tudom, hogy terepen jobban érzed magad. És szeretném, ha majd a gyakorlatodat is töltenéd. - Nem hittem el, amit mond. Hogy ez velem történik. Lehetne ez ennél jobb? Annyira örültem. - Nos kedves Vitali, elfogadod az ajánlatunkat? - Kérdezte, én pedig felugrottam, odaszaladtam hozzá és megöleltem. - Ezt igennek veszem. - Nevetett. Anna is megölelgetett majd Norbihoz léptem.
- Megöllek. - Vigyorogtam és magához húzott. Nyomott egy puszit a fejem búbjára.
- Én is szeretlek. - Mondta nevetve. Szép sorba mindenki gratulált. Aztán mentek a dolgukra.
- Átküldtem a februári munkabeosztásodat. – Jött oda Anna.
- Már most?
- Sose kételkedtem Peter döntéseibe és ő, ezt már régóta tudja. Norbi már akkor elmondta neki, hogy fősulira akarsz menni mikor kitaláltad. Úgyhogy a beosztásod már vagy egy hete megvan. – Mosolygott az én szemeim pedig felragyoghattak, egyből beültem a gépem elé és megnéztem, hogy mikor leszek szabad. Leesett az állam. Az Mkb Veszprém összes meccsén ott kell lennem. Legyen az bajnoki, kupa vagy BL meccs. Persze ez nem volt baj. Sőt. Hisz imádtam a Veszprémet. Más nem is volt és Anna mondta, hogy nyárig nem is lesz túlzsúfolt a beosztásom. A meccsek dátuma igazából jobb nem is lehetett volna. Mikor megnéztem az időpontokat a szívem őrült tempóba kezdett verni. 12-én ott leszek Sese meccsén. Hihetetlen érzés volt tudni, hogy végre megvan annak a bizonyos találkozónak az ideje. Boldog voltam. Már a tudattól is és azt akartam, hogy ő is osztozzon az örömömbe.
Szerintem várta már a hívásomat, mert szinte egyből felvette a telefont.
- Sese, Sese, Sese! Megyek! – Mondtam boldogan. Ő pedig nevetett.
- Ennek örülök. Ezek szerint minden rendben?
- A legnagyobb rendben. Mondjuk úgy hogy részmunkaidős lettem. Nem kell ide bejárnom, terepen leszek és mehetek suliba, na meg rengeteg szabadidőm lesz.
- És tudod már az időpontot. – Hallottam a hangján hogy izgatott.
- A következő hazai meccseden ott leszek.
- Vagyis 12-én?
- Igen. 11-én még megyek egy BL meccsre, utána pedig csak 16-án kell Moszkvába utaznom.
- Olyan leszel, mint egy utazó nagykövet.
- Valami olyasmi, de most leteszem, téged hívtalak először és anyukám már biztos kattog, hogy mi van, miért nem hívom már.
- Rendben csak kicsit nyugodj meg, mert nagyon pörögsz.
- Nem tudok. Örülök, boldog vagyok. – Nevettem. – Puszillak Sese.
- Én is téged. Szia. – Kinyomtam a telefont és hívtam volna anyut, de feltűnt, hogy nagy a csönd. Nono csak mosolygott. Körbepillantottam és mindenki engem nézett.
- Hangos voltam? – Kérdeztem halkan Norbit.
- Nem, csak spanyol. – Vigyorgott. Én meg vállat vontam erre nem tudtam mit mondani.
- Szia kislányom.
- Anya, mit csinálsz szombaton?
- Cukorborsó főzeléket? – Kérdezett vissza.
- Igeen. Megyek haza. Veszprémbe kell mennem egy meccsre utána, pedig megyek hozzátok.
- Nagyon örülök. Minden rendben volt?
- Igen de majd elmesélem még munkaidőbe, vagyok.
- Rendben én meg hívom apádat. Puszi.
- Szia anya.
Miután rajta is túl voltam hívtam Bertót, de csak üzenetrögzítő jelentkezett és Liznél is. Biztos aludtak még. Hisz ők jóval később értek haza, mint én. Küldtem nekik egy sms-t, hogy minden oké és hogy fel lettem véve, de majd este hívom őket, hogy elmeséljek mindent. Az idő ezután csak úgy repült és sec perc alatt öt óra lett.
- Elmegyünk ünnepelni. – Kérdezte Norbi.
- Végül is. – Egyeztem bele és a szerkesztőség 30 év alatti tagjai belementek a buliba. Az én kedvenc helyemre mentünk, ami a Fantázia nevet viselte. Mindenféle különlegességet lehettet itt kapni, persze csak legálist.

Az én kedvencem a vodkába áztatott gumicukor volt, amiből ki is kértem egy tállal és néhány üveg sör társaságában el is fogyasztottuk. Alattomos egy állat. Édes és eteti magát. Kettőt pislogsz, és már üt is. Persze mi csak módjával fogyasztottuk és voltunk rá páran, jól elbeszélgettünk, aztán tekintettel a holnapi munkanapra kilenc után nem sokkal mindenki haza indult. Onnan már nem volt messze a lakásom.
Újra hívtam, Bertot aki végre fel is vette.
- Hola! Mi újság? – Köszöntem bele vidáman.
- Ne haragudj csak hosszú volt az út meg volt egy kis cirkusz, de inkább mesélj mi volt.
- Cirkusz?
- Jaj hogy minek mondok bármit is.
- Most mit vagy kiakadva? Baj hogy érdekel, mi van veled.
- Nem dehogy csak most nem akarok róla beszélni. Tehát mikor jössz?
- Ugye tudod, hogy nem hagyom annyiba.
- Igen tudom. – Sóhajtott. – De ne most jó. Mesélj.
- Rendben. Felvettek, de szinte csak terepen leszek és rengeteg szabadidőm lesz. Jut eszembe, mit csinálsz 12-én?
- Meccsem lesz.
- Ohh…
- De nyugodtan jöhetsz. Megoldjuk. Liz ki tud menni érted.
- Ki mondta, hogy akkor megyek?
- Miért mikor jössz.
- Hát 11-én.
- Gonosz vagy.
- Nem is. Én csak megkérdeztem mit csinálsz, de ha meccsed lesz, akkor kénytelen leszek egyedül a Real Madrid mérkőzésre menni.
- Ez igaz. De majd Liz veled megy.
- Nem-nem Liznek a te meccseden a helye. Majd megbeszéljük ezt rendben?
- Persze.
- Szerintem hagylak aludni. Fáradtnak tűnsz.
- Az is vagyok. Üzensz neki valamit?
- Naná! Puszilom és téged is. Legyetek jók!
- Rendben kislány. Vigyázz magadra.
- Meglesz.
Elköszöntünk és már a lépcsőház előtt voltam. Hosszú napom volt és elfáradtam, egy gyors zuhany után befeküdtem a pihe puha ágyamba.
Nagyon váram hogy láthassam anyáékat, és Bertoékat is, de jobban vártam azt a bizonyos pillanatot mikor végre találkozhatok Sergio Ramossal.