4 - Szerelem net

2012. január 17. Kedd

Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtómon. Kinyitottam a szemem. Ide is ki kell raknom azt a cetlit csak ide a durvább változatot úgy öt nyelven. Mindenesetre a zaklatóm továbbra is be akart jönni, úgyhogy nem volt más választásom ki keltem az ágyból. Rövidnadrág, póló, kócos haj. Útközben összegumiztam. Több mint a semmi de sokat nem ért.
- Remélem díjnyertes okod, van rá, hogy zavarj. - Mondom, miután kinyitom az ajtót, de még mielőtt megnézném ki az. Nono áll velem szembe mögötte pedig a spanyol kézilabdás. Először csak nézek okosan, hogy mit akarnak. Aztán leesett.
- A képek. - Csapok a homlokomra. Majd tárva nyitva hagyva az ajtót besietek a szobába. Nono beengedte, magukat én meg felöltöztem. Az órámra néztem. Hát a reggeli már kimaradt. Nemsokára dél, ami azt jelenti, hogy már 24 órája nem ettem.
- Fiúúúúk! Mi lenne, ha elmennénk ebédelni? - Ugrálok fél lábbal eléjük. Elég csak a spanyolt használnom ugyanis Noni is ugyanabba a suliba tanult ahol én.
- Menjünk. - Állnak fel miközben jót szórakoznak rajtam.
- Egy pillanat. - Összeszedem a gépem. A táskát átvetem a vállamon, és már indulok is az ajtó felé.
Egy helyi étterembe ültünk be. Míg készült a rendelés, addig megmutattam a képeket.
- Ezek nagyon jók. Mind kell. - Na igen, én rossz képet nem tartok meg csak, azért mert jó lehetett volna.
- Hoztál adathordozót? - Kérdezem, de csak néz rám, mintha nem is spanyolul szóltam volna hozzá. Csak legyintek és félpercnyi kutakodás után, előveszek egy vékony láncra felfűzött pendrive köteget.
- Minek ennyi?
- Még kérdezed? Látod. Sose lehet tudni, és mégsem szambázhatok egy dvd állvánnyal. Átmásoltam a képeket és mire végeztem az ebédünk is megérkezett.
Amíg ettünk kibeszéltük a tegnapi eredményeket. Holnap a magyarok játszanak a spanyolokkal.
- Szerintem x-elünk. - Kapok be egy sült krumplit, mire megint úgy néznek rám, mint aki legalább a holdról jött.
- Az totális véletlen volt. Több olyan nem lesz. - Foglal állást, nono is.
- Rendben kislány fogadjunk.
- Oké, mibe? - Ha nyerünk te, fizeted a reggelimet, míg itt vagyunk. - Bólintottam.
- De ha döntetlen lesz, elviszel egy Real Madrid meccsre a Santiago Bernabeu-be. - Vigyorogtam. Nagyon biztos magába, habár nekem veszíteni valóm nem nagyon van.
- Áll az alku. - Nyújtja a kezét, amit én örömmel fogadok. - Na akkor én megyek is. - Köszönt el és Nonoval együtt lelépett. Én pedig áthelyeztem székhelyemet egy kávézóba. Hangulatos hely volt. Kértem egy tejeskávét és megnéztem az emailjeimet. A főszerkesztőnk megdicsért minket. Ami jó pont. Kell nekem ez az állás. Aztán jött facebook.

Hola Vitali!

Kialudtad magad? :) Oo tehát az eb-n vagy. Meddig leszel kint? És mit csinálsz? Bár gondolom, szurkolsz. Az meg már nem is kérdés, hogy kinek. :) Hogy-hogy a spanyolt választottad? Egyébként azok a hibák alig észrevehetők. Viszont az akcentusodra kíváncsi vagyok. :) Jó olvasni a leveleidet, jó kedvem lesz tőlük. Megnevettetnek. :) Remélem, visszaérsz kezdésre. Majd el felejtettem, miért nincs rólad kép a saját profilodba?

Sergio

Jó érzés, hogy neki is tudok egy kis örömet okozni. Általában mindig én vagyok az ügyeletes bohóc, de engem ez nem zavar. Nem úgy fogom fel, hogy rajtam nevetnek az emberek, hanem miattam, és azért a kettő között elég nagy különbség van. Mennyi kérdés... De hát akkor elégítsük ki a négyeske határtalan kíváncsiságát.

Hola Sergio!

Alvással nem volt gond, ha nem keltenek, lehet még most is álomországot, járnám. :) Kicsit kíváncsi vagy nem? Végül is, szurkolok is, de elsősorban dolgozni vagyok itt. Egy újság fotósaként. Függetlenül attól, hogy a magyarok kiesnek-e vagy sem végig maradok. Vagyis január végéig. A lapunk egy nemzetközi lapcsaládhoz tartozik. Amíg lehet a magyaroknak, szurkolok, de utána már elígérkeztem a spanyoloknak. :) Hitted volna?

Minek kép? Mindenki tudja, hogy nézek ki. :P Örülök, hogy feldobnak a leveleim.

Vitali.

A telefon csörgése zökkentett ki a kockulásomból.
- Mond, Nono. - Vettem fel.
- Sajtótájékoztató?
- A szálloda előtt találkozunk. Egy óra.
- Oké. - Azzal letette.
Volt még egy kevés időm, vártam, hogy a focista válaszoljon. Nem is hiába.

Tehát akkor én nem vagyok mindenki? Csak, mert nekem fogalmam sincs arról, hogy nézel ki. Nem vagyok kíváncsi, csak szeretnélek megismerni.

Őszintén szólva egyáltalán nem lepődtem meg, hogy te nekik ígérkeztél el, de úgy is tudom, hogy én vagyok a kedvenc spanyolod. ;)

Két hét az nem is olyan rövid idő. Nem hiányol valaki otthonról?

A foci vb-re is mész?

Sergio

A kis egoista és micsoda megérzések. Miért tagadnám, hogy ő az első számú kedvenc, de ezt neki azért nem kell tudnia, ahogy azt sem hogy nézek ki. Legalább is nem képről.

Nem kell neked mindent tudni, de ha annyira kíváncsi vagy képzelj el. Hosszú szökés barna haj, kék szem, fehér bőr. 168 cm magas, vékony, de nem anorexiás. Tehát totál átlagos. Nem lesz nehéz dolgod. :D

Tudod az üres lakás még nem képes érzelmekre, tehát nem hiányol. Maximum a házinéni, amiért megint kihúzom magam a közös programból. A távollétem viszont jót tesz a depressziós kispárnámnak, ami holnap nem éli át a poklok poklát miközben a meccset nézem.

Ha jól sejtem lassan már te se leszel elérhető és nekem is mennem, kell. Elég sűrű napom lesz ma is meg holnap is. Csoda lesz, ha időbe tv elé kerülök. Szerintem még azt is megbánom, hogy megszülettem. És ha holnap nem játszunk egy döntetlent a spanyolokkal még egy fogadást is, elvesztek. Úgyhogy szoríts nekem Ramos, mert ha nyerek, megyek Madridba.

Sok sikert holnapra. Hala Madrid :)

Vitali.

Összeszedtem a gépet és indultam a szállodához. A szobámba letettem és a másik táskámat vetettem át a vállamon. Nono már lent várt. A sajtótájékoztatón a tegnapi meccseket elemezték és szó esett a másik két meccsről is. A Szlovénok nem játszottak valami szépen. Idegesek voltak és a csapat egyáltalán nem volt egybe. Túl sok volt a kiállítás mindkét térfélen. A Norvégok azonban így is egy góllal többet szereztek. 28-27-re verték ellenfeleiket. A Horvátok az előző két csapattal ellentétben egy összetett játékkal 31-29-re legyőzték Izlandot.
Ahogy vége lett a sajtótájékoztatónak elindultunk Nis nem a szomszédba volt. Az út majdnem négy órát vett igénybe. Sikerült mind a négy csapatot lefotózni még kezdés előtt, és nono is elég anyagot gyűjtött. A meccseket nem tudtuk megnézni, mert még vissza kellette autózni Újvidékre. Egy helikopter most mekkora segítség lenne, na meg persze luxus. A meccset a rádióba hallgattuk visszafelé. Németország döntetlent játszott a Macedonokkal míg a Svédek négy gólt vertek a Csehekre. Közben bemondták az A csoport eredményeit ahol a Lengyelek csúnyán elverték a Szlovákokat, akik ezzel a vereséggel szinte már biztos nem esélyesek a továbbjutásra. Szerbia a félidő állásához képest megfordította a meccset és két góllal verte a Dánokat a hazaiak nagy örömére.
Miután elvégeztünk munkánk érdemi részét megbeszéltük a másnapot. Kihagyjuk a sajtótájékoztatót és elmegyünk Versecbe időbe, hogy vissza is érjünk a számunkra fontos mérkőzésekre. Miután megbeszéltük ügyes bajos dolgainkat, nono elment én pedig még felléptem facre, mert ő még írhatott attól, hogy én elköszöntem. A levelei láttán mindig hevesebben vert a szívem és nem tudtam mi hiányzik az üzenet vagy az érzés. Vagy esetleg mindkettő. Ki ne örülne annak, ha egy világbajnok focistával levelezhet? Én viszont már talán nem is sztárt látom benne, hanem az embert. Azt, aki valójában, akinek mutatja magát. Egy jószívű egoista srác, akivel jó levelezni. :)

Nem tudlak átlagosnak elképzelni. Itt spanyolba nem ilyen lányok vannak túlnyomó többségbe. Persze láttam már hasonló adottságokkal rendelkező nőket, mégsem tudnálak hozzájuk hasonlítani.

Nincs ki, hazavárjon? Akkor egy cipőbe járunk, én is az ürességgel élek. :)

Szorítani fogok! Mindenképpen.

Találkoznánk, ha eljönnél? Mert én nagyon szeretnék.

Köszönjük a bíztatást. Igyekszünk nem szétesni. :)

Puszi: Sergio

Hajaj. De milyen szép is lenne találkozni. Viszont először ki kellene jutnom, amibe nem nagyon kellene beleélni magam, hisz két csapaton múlik, hogy megyek-e vagy sem.
Úgy döntöttem nem írok vissza. Holnap estig úgy sem tud válaszolni akkor meg majd a jó vagy a rossz hírrel, szembesülhetünk majd mindketten.

 

 Nono

 

Berto