7 - Kézzel - lábbal

Este nyolcra értem a Horvát fővárosba. Fogtam egy taxit és a már jól ismert szállodához, vitettem magam. Ha itt játszottak mindig ebben szálltak meg. És pár éve a Dinamo játékosai is itt töltötték a meccs előtti éjszakát. Hotel International. Hatalmas üvegkomplexum, amit már messziről ki lehetett szúrni.

Kifizettem a fuvart és elindultam a lépcsőn felfelé utazótáskával a vállamon. A recepcióig meg se álltam, hisz fogalmam se volt hányadikon szállt meg a Real Madrid csapata. Elővettem az angolom és úgy köszöntem az ott álló nőnek.
- Jó estét.
- Jó estét. Miben segíthetek?
- A nevem Hanga Casillas a bátyámhoz jöttem. Meg tudná mondani melyik szobában, van?
- Kérnék egy igazolványt, amivel igazolni tudja a személyazonosságát. - Átnyújtottam neki a jogsimat. - Egy pillanat. - Mondta és a számítógépén kezdett el keresgélni. - Itt is van. A B szárny, harmadik emelet, a 134-es szoba. - Visszaadta a kártyámat. - Üdvözöljük az Internationalban.
- Köszönöm. Viszlát. - Köszöntem el és a lift felé mentem. Tudtam, hogy a harmadikon csak ők lesznek és azt is, hogy ott fog állni egy biztonsági őr.
A lift nyílt én pedig felnéztem a gorillára.
- Hola! - Integettem neki mosolyogva.
- Hola Hanga. Ikerhez jöttél? - Bólintottam.
- Mou itt van? - Kérdeztem suttogva.
- Még nem ért vissza.
- Ugye nem árulsz be?! - Hosszasan nézett rám komoly ábrázattal, de a szemébe már láttam, hogy nyert ügyem van.
- Na menj, de aztán nem lebukni. - Figyelmeztetett.
Elsprinteltem a 134-es szobáig ahova bekopogtam, de semmi. Még egyszer és még mindig semmi. Lenyomtam a kilincset és láss csodát az ajtó nyitva volt. Bementem, de sehol nem láttam Ikert. Viszont hallottam, hogy folyik a víz a fürdőszobába. Körbenéztem a szobába. Mindene elő volt. Hányszor mondtam már neki, hogy zárja be az ajtót, ha tusol. Persze erre nekem támadt egy gonosz gondolatom. Összepakoltam az összes cuccát a bőröndjébe. Még egyszer körülnéztem, hogy mindent eltettem-e. A vizet abban a pillanatban zárta el, ahogy kiléptem a szobából. Tudtam, hogy nincs sok időm, ezért bekopogtam a mellette lévő ajtón. Türelmetlenül.
- Mi van, lopják a szállodát. - Nyitotta ki az ajtót az ott lakó.
- Nem, én lopom a bátyám cuccait. Beengedsz? - Néztem Cristianora.
- Hanga Te mit csinálsz itt?
- Ááá erre nincs időm! Beengedsz, vagy menjek máshova?
- Ne, ne gyere. - Állt el az utamból és közbe kérdezősködött. A bőröndöt és az utazót a kanapé mögé rejtettem. Majd becsuktam a még mindig nyitott ajtót. Crishez léptem és a szájára tettem a kezem.
- Hallgass már el! - Nevettem halkan. - Úgy volt, hogy nem tudok jönni, de ki nem hagytam volna az idény első meccsét. Meglepetés vagyok. - Vettem el a kezem a szájáról.
- Én meglepődtem. - Mosolygott.
- Ajj már! Úgy, de úgy hiányoztál. - Öleltem meg szorosan. Akkor éreztem csak igazán, hogy mennyire hiányzott.
- Hm... Komolyan? - Kérdezett vissza és már viszonozta volna az ölelésem, de akkor elléptem.
- Dehogy, csak hülyültem. - Lemondóan sóhajtott és mosolyogva ingatta a fejét. Tudta, hogy az első igaz és azt is, hogy nem mondom el még egyszer. Kopogtak.
- Nyisd ki. - Suttogtam és besprinteltem a szobájába.
- Áá Iker! Minek köszönhetem a látogatásodat?
- Nem te szórakozol?
- Tessék?
- Eltűntek a cuccaim, míg zuhanyoztam.
- Már megint nem zártad be az ajtót?
- Úgy tűnik!
- Akkor már biztos valami őrült rajongónál lehet.
- Remélem nem. Na mindegy tovább érdeklődök.
- Segítsek?
- Nem kell kösz! - Hallottam, hogy csukódik az ajtó. Egy párnát szorítottam az arcomhoz, hogy halkabb legyen nevetésemen. És segített annak az apró sikolynak az elfojtásában is, ami akkor hagyta el a szám, mikor aljas módon hátulról támadt és megfogta a derekam.
- Sssh. - Nevetett ő is. - Meg se kérdezem, hogy rossz-e a lelkiismereted.
- Ezt csak és kizárólag az ő érdekébe teszem.
- És mikor óhajtod felfedni magad?
- Úgy gondoltam, hogy eltereled a figyelmét, amíg én visszalopakodok a szobájába és visszacsinálok mindent úgy, ahogy volt.
- Mióta tervezed ezt?
- Kicsit kreatívabb vagyok, mint te. Ehhez nem kell több napos szervezés. Spontán vagyok.
- Igazán? - Vigyorgott kajánul, amit a sexi féloldalas mosolya követett.
- Igazán! - Nyújtottam rá a nyelvem. - Na menjünk. - Mondtam, mert nem akart eltűnni az az észbontó mosoly az arcáról.
Kinyitva az ajtót láttam, hogy Iker valahol a folyosó végén járt. Cris odament, hogy amennyire tudja, takarja a kilátást. Én pedig pillanatok alatt a szobájába kerültem. Kipakoltam a dolgait nagyjából, úgy ahogy voltak, majd a hálóba mentem és az ágyra állva a falhoz lapultam. Abban a pillanatban nyílt az ajtó.
- Itt a bőröndöd Te szerencsétlen, meg a cuccaid is.
- Az előbb még nem volt itt. Nem vagyok hülye.
- Hát pedig... - Kezdte Cris, mikor Iker a hálóba lépett, de a sötétbe még nem vett észre. Pár lépés után visszafordult én pedig a hátára ugrottam.
- MEGLEPETÉÉÉÉS! - Kiáltottam. Mire az ő reakciója egy ijedt üvöltés volt és reflexből a földhöz vágott. A fejemet szerencsére nem vertem be, de ijedt pillantásán és az előző reakciójától nevetnem kellett.
- Jól vagy? - Térdelt le mellém Cris, de én a röhögő görcstől nem tudtam megszólalni.
- A kurva életbe! Meg akarsz ölni vagy mi? - Lélegzett mélyeket Iker.
- Hallod, most vágtad földhöz a húgodat. Beszélhetnénk, arról ki akar megölni kit. - Osztotta le barátját.
- E-ezt, soha nem fo-fogom elfelejteni. - Mondtam akadozva a még mindig szűnni nem akaró nevetésemtől. Hasra fordultam, hogy felkeljek, de minden erőm elszállt és csak négykézlábra voltam képes állni. Iker közben lenyugodott. És már mindketten rajtam vidultak.
- Mikor fogja abbahagyni?
- Pillanatok kérdése. - Felelte tesókám és az ölébe kapva elindult valamerre.
- Ez biztos jó ötlet?
- Máskülönben sose hagyja abba.
- De de I-Iker abba abbahagyom. - Erősködtem mikor tudatosult bennem hova kerültem, de az emlékképek még mindig erősen éltek és újra jött a nevető hullám. Esélyem nem volt. Levette a pulcsim és megnyitotta a vizet. Én pedig a hideg sugár hatására másodpercek alatt észhez tértem.
- Szemét! - Kaptam ki a kezéből a zuhanyrózsát, amire nem számított és ellene fordítottam. Persze kiszaladt.
- Ez nagyon hideg. - Vacogtam és elkezdtem levenni a ruháimat. Közbe Cris is magamra hagyott. Letusoltam forró vízbe és egy törölközőbe csavarva kilibegtem. Körbenéztem a szobába. Cris felé fordultam, aki engem nézett. Teli volt a szeme vágyakozással, és ha ketten lettünk volna szerintem, már nem lenne rajtam a törölköző. Bár lehet, hogy ezt csak én képzetem.
- Cris, megkérhetlek vagy akár el is, indulhatok?
- Látom, ismersz. - Tért vissza a valóságba. Amit az előbb láttam annak nyoma se volt. Rendesen össze tud zavarni a srác.
Elindultam a táskámért a szobájába.
- Hola Hanga!
- Hola Sergio! - Mosolyogtam rá. Nehogy már én jöjjek zavarba.
- Hát te? - Mért végig többször is tetőtől talpig.
- Én? Azt hiszem most szabadultam meg a törölközőmtől a gondolataidban. - Nevettem.
- Huh hát valami olyasmi. Simította hátra a haját.
- Egyébként az utazómért indultam Cris szobájába. - Magyaráztam mire csak értetlenül nézett. - Hosszú. Majd elmesélem, de ha most nem haragszol, kicsit hűvös van itt a folyosón, és az se hiányzik, hogy Mou meglásson.
- Persze menj csak. - Állt félre. Miért is lett volna nyitva a szobaajtó.
- Franc. - Akkor már tudtam, hogy csőbe lettem húzva.
- Zárva? - Bólintottam. - Miért nem mész vissza?
- Szerinted, ha ez az ajtó zárva van? Az az ajtó tárva nyitva vár?
- Igaz. De akkor most mit fogsz csinálni?
- Könyörögni tuti nem. - De akkor már megvolt a bosszúm. Elindultam a lift felé.
- Most hova mész?
- 15 perc és itt vagyok. - Engedtem el a kérdést a fülem mellett. Majd az őrhöz léptem.
- Tudod hol szálltak meg a Dinamo játékosai?
- A szárny. Második emelet. De csak óvatosan. - Mosolygott. Átmentem a szárnyakat összekötő hosszú folyosón és az ott lévő liftbe szállva lementem egy emeletet.
Két biztonsági őr állt velem szembe mikor kinyílt a lift ajtó. Csak intettem nekik és kiléptem a folyosóra. Meg se tudtak szólalni.
Néhány játékos kint állt és beszélgettek addig nem is vettek észre, míg rájuk nem köszöntem.
- Sziasztok. - Vigyorogtam.
- Szia... - Köszöntek zavarodottan.
- Nyugi nem sztriptíz táncos vagyok.
- Tudjuk ki vagy. Casillas húga.
- Bizony. És nem is taktikai elemzésre jöttem.
- Miért vagy itt?
- Nem fontos. A lényeg, hogy a bátyám egy ökör, de pszt.
- És ehhez nekünk mi közünk? - Kezdtem unni a srác bunkó stílusát.
- Csak egy kis segítség kellene.
- Mégpedig? - Itt telt be az a bizonyos pohár.
- Ne legyél már ekkora tahó. - Fordultam felé teljes testtel. - Nem kémkedni jöttem. Tényleg csak egy kis segítség kellene.
- Miben tudunk segíteni? - Kérdezte egy másik srác. A neveikkel nem voltam tisztába.
- Kell egy mez. Kölcsön. Ígérem, visszaadom.
- Én szívesen adok egyet. - Mondta és kézen ragadva a szobájába húzott. A bőröndjéhez ment és kivett egy kék mezt. Nyúltam érte.
- Mielőtt felvenném. Van barátnőd?
- Nincs.
- Jó csak, mert ha erről véletlenül kép készülne tuti címlapra, kerülünk. A Real kapusának a húga a Dinamo Zagreb védőjével.
- Hehe! Nem zavarna és az, se ha igaz lenne. - Mondta és közelebb lépett.
- De nem lesz. Bocsi. Pedig édes vagy. - Adtam az arcára egy puszit. Megfogta a mezt és belebújtatta a fejem, majd felváltva beledugtam mind két kezem. Végül elengedtem a törölközőt, de akkor már a combközépig érő póló mindent takart, amit előtte a frottír anyag.
- Köszönöm szépen még egyszer. Holnap lent hagyom a recepción.
- Nem szükséges. Meg is, tarthatod.
- Nem mondok nemet. Szép emlék lesz.
- Nekem meg a törcsi. Mutatott a padlón heverő anyagra. - Elnevettük magunkat. Egészen a liftig kísért már senki nem volt a folyosó a két őrön kívül, akik még bambábban néztek. Adott két puszit és utamra engedett.
- Majd találkozunk. - Mondtam még mielőtt bezáródott volna az ajtó. A harmadikon kiszálltam és átsiettem a folyosón.
Bekopogtam Iker szobájába, Cris nyitott ajtót mosolyogva de mikor meglátta, mibe vagyok kiakadt.
- MI EZ RAJTAD?
- Mi? Ja ez? - Emeltem meg egy kicsit. - Mez.
- AZT LÁTOM! DE MIÉRT VAN RAJTAD?
- Miért is? - Tűnődtem. - Ja mert valakik kizártak a folyosóra. - Közben Iker is az ajtóhoz lépett, de ő egy nevetéssel elintézte a dolgot.
- ÉS INKÁBB LEMENTÉL CALELLO-HOZ, AHELYETT, HOGY BEKOPOGTÁL, VOLNA?
- Most őszintén! Kinyitottad volna? - Én nyugodt voltam ő meg ettől talán még idegesebb. Arrébb lökött pár centivel és az ajtaja előtt állva igyekezte kinyitni azt. Elnevettem magam.
- Ez annyira nem vicces. - Morogta, de már higgadtabb volt. Közelebb léptem hozzá. - Dehogy nem. Imádom mikor féltékeny vagy. - Súgtam a fülébe. Éreztem, hogy kicsit megrázkódik. Kattant a zár és kivágva az ajtót berántott rajta majd miután becsapta hozzászorított.
- Tudod, hogy én mit imádnák? - Kérdezte halkan, szinte ajkamhoz érve, de csak a leheletét éreztem.
- Mit? - Préseltem ki azt az egy szót. A szívem dübörgött és vártam a folytatást. Vágytam rá.
- Ezt! - Súgta és ajkait az enyémekhez, érintette, hogy egy apró csókot lehelhessen először az alsó majd a felső ajkamra is. Ha eddig nem végsebességgel vert a szívem, akkor most igen. Kicsit eltávolodott, hogy a szemembe tudjon nézni. Halványan elmosolyodott. Az én lábaim remegtek. Elengedve kezem az arcomat fogta közre, és a szemeimet fürkészte. Mohón kaptam az ajkai után. Akartam, hogy csókoljon, hogy szeressen. Tetszett neki hevességem. Közben kezeit lecsúsztatta a hátamra és a derekamra, hogy magához húzzon. Az én kezeim a haját szántották és hiába voltam teljesen hozzásimulva még közelebb akartam őt érezni. Csókunknak csak az éltető oxigén hiánya vetett véget. Levegő után kapkodva néztem fel miközben a nyakamat csókolta. Halk nyögés hagyta el a számat jól eső borzongás suhant át a testemen. Már épp újra birtokba vette volna ajkaim, mikor kopogtak. Szerintem egyre gondolhattunk. Egyikünk se díjazta a hívatlan látogatót. Ám mikor meghallottuk az edző hangját én, mint a villám futottam be a hálóba. Cris pedig ajtót nyitott.
- Heló mester.
- Te csak ne helózz itt nekem. Ki van itt?
- Ki lenne?
- Ugye tisztában vagy a szabályokkal?
- Persze főnök. - Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Az ajtó csukódása után kijjebb merészkedtem.
- Nos azt hiszem nekem, mennek kéne.
- Hova?
- Ikerhez.
- Nem tanácsos már ilyenkor mászkálni.
- Valahol csak kell aludnom.
- Aludj velem. - Szelte át két lépéssel a köztünk lévő távolságot és a derekamra csúsztatta e kezét. Nem tudtam mik a szándékai, de akkor ez valahogy nem volt fontos. Csak egyet akartam, hozzá minél közelebb lenni.
- Végül is lehet róla szó. - Néztem fel barna szemeibe, amik vágytól csillogtak. Hagytam magam sodródni. Egyik csók követte a másikat. Az első dolga az volt, hogy lerángassa rólam a mezt és olyan messze dobja amilyen, messze csak tudja. Azon kaptam magam, hogy az ölébe vesz, és az ágyhoz visz ahol óvatosan, dönt le és fölém, magasodik. Nincsenek szavak. Feleslegesek. Lehúztam róla a pólóját. És végre végigsimíthattam azokon az izmokon, amik már nem egyszer rabul ejtethették a tekintetem. Simogatásom nyomán apró puszikkal hintettem be a testét. És igazán jó érzéssel töltött el, hogy minden egyes érintésre megborzong. Közben ő is felfedezőútra indult és lágyan cirógatva bőröm halk sóhajtásokkal adtam tudomására, hogy ez mennyire jó. Kigomboltam a nadrágját, kis segítséggel letornászta magáról. Már csak az alsója volt köztünk. Visszaereszkedve ágyékát az enyémnek nyomta, és mindketten felnyögtünk az érzéstől. Ezek után már nem volt megállás és nem törődve az esetleges következményekkel hagytuk, hogy az érzéseink vezessenek minket…