10 - Kézzel - lábbal

Szijasztok!
Megérkezett a 10. fejezet! :) Nem hittem hogy képes leszek befejezni, de sikerült.
Köszönöm az eddigi szavazatokat és ez úton kérem, hogy aki még nem tette le voksát az tegye le. :)
Nem szokásom kommentekért hisztizni, de mivel ez a tizedik rész (ami nem oszt nem szoroz) de kíváncsi vagyok a véleményetekre. Természetesen az eddigieket nagyon köszönöm. Leszögezném ha nem írtok se fogok kiakadni! :)
Jövőhéten hozom a következőt az elmaradásaimmal együtt! :)
Nem szaporítom tovább a szót! :)
Jó olvasást!
Hatalmas puszi mindenkinek!
(jó a kedvem ^.^)

A napok teltek és már szeptember vége volt. Az idő pedig még mindig csodálatos. Azóta, hogy a pályáról Cris dühösen elviharzott nem láttam őt. Én akartam kerülni, és odáig jutottunk, hogy Ő kerül engem. A fagyi visszanyalt és Iza íratlan szabályai szerint én nem kereshettem, ami egyértelmű, de nem is érdeklődhettem utána, ami nem volt könnyű. Tekintve, hogy attól féltem, ha legközelebb találkozunk, majd szépen átnéz rajtam. Kedves tanácsadóm könnyen mondja hogy legyek türelemmel. Sajnos abból volt a legkevesebb a kísértés pedig óriási. A kosarassal se találkoztam, de nem is bántam. Nem akartam, hogy csak eszköz legyen. Az edzések miatt meg amúgy se lett volna időm kosárlabdaedzésekre járni csak úgy szimplán barátságból. Az első meccsünk október nyolcadikára esett hazai pályán a valenciai egyetem csapata ellen. Ez az utolsó szabad hétvégém és barátnőm által beígért medencés parti még a mesébe se volt. Pedig ott biztos láthatnám őt. Kusza elmélkedésemből Iker rángatott ki.
- Mit csinálsz hétvégén? - Vállat vontam.
- Konkrétan azt se tudom holnap mit csinálok, de ha annyira érdekel szerintem tanulni fogok. - Mondom unottan. Lassan ZH-k és nem ártana a pályán kívül is teljesítenem. Itt nincs kegyelem. Bevállaltad? Csináld. Ha csinálod? Csináld rendesen. És ha nem hozom a szintet, búcsút inthetek a kézilabdának, ami jelenleg túl nagy érvágás lenne. Ha valaki egy hónapja azt mondja, hogy nekem ez lesz az életem, akkor körberöhögtem volna, jelenleg pedig az egyetlen dolog, amiben örömöm lelem.
- Nem, nem tanulsz. Nyárzáró medencés partit tartunk. - Igen, igen, igen. Ujjongtam magamba.
- A-a! Tartasz. Engem felejts el.
- Mi van? - Értetlenkedett. Anyám ez az arc. Jó Hanga. Ne nevess.
- Jól hallottad. Nincs kedvem a csapattársaidhoz, és mint mondtam tanulnom kell.
- De, de te szeretted ezeket a bulikat.
- Pontosan tesó, jól mondtad. Ott a múlt idő, de lásd milyen rendes vagyok, részt veszek a bulidon, de nem maradok sokáig. - Csak hogy felcsigázzam a kedélyeket. Szegény csak nézett és fogalma sem volt arról, hogy mi ez a nagy változás. Bármennyire is szerettem volna, nem avathattam be. Ő túl jó és szívén viseli a testvére és a barátja sorsát.
- Gondolom csak egy emberrel van problémád. - Tapogatózott. Hajj ha tudnád, hogy pont ő az, akit látni szeretnék.
- Nem Iker. Engem nem érdekel kivel van. Megbeszéltük. Ennyi volt.
- Nem hiszek neked. - Francba. Pedig annyit gyakoroltam. - De megértelek. Viszont nem tehetem meg, hogy nem hívom el.
- Pláne, hogy jönne hívatlanul, ami sokkal rosszabb. De semmi gond. Hívd csak. Tényleg nem zavar. - kaptam be az utolsó kanál joghurtomat.
- Rendben. - Bólintott. A szobámba mentem. Az ajtón túl engedtem szabadjára érzelmeimet. Az izgatottságom hatalmas volt. Izát hívtam, hogy beszámoljak neki.
- Hola Hanga.
- Hola. Szombat, Te, Én, egy csapat más ember, medencés buli, nálunk. - Soroltam az infókat.
- Szuper. Ott lesz Romeo?
- Gondolhatod.
- Rendben akkor holnap shoppingolunk.
- Akartam mondani, de reggel, mert én délután nem megyek sehova.
- Ajj. Tudod, hogy utálok korán kelni. - Nyafogta.
- Egyszer kibírod, és hogy tudd kb 1 éve vettem utoljára fürdőruhát.
- Felháborító.
- Finn országba nem nagyon kellett. Szaunázni meg nem abba jártunk.
- Hm nem is vagy te olyan elveszett. - Vigyorgott.
- Fél kilencre ott leszek. Legyél kint. Jó éjszakát. - Vigyorogtam már a végén, de nem vártam meg mit morog, kinyomtam. Letusoltam és felvettem a spongyabobos pizsimet, ami egy rózsaszín mintás trikó volt és egy rózsaszín szívecskékkel díszített alsó.

Eszembe jutott, hogy Iker ma hozta haza a tisztítóból a mezeit ahova az enyémet is vitte, amit tőle kaptam. Lesiettem a lépcsőn.
- Iker, hol a .... - De nem fejeztem be, ugyanis a kanapén nem ő ült, hanem Cris. Bassza meg. Mit keres ez itt? Gyerünk, ne most fagyj le. Láttam, ahogy végigmér és egy cinikus mosolyra húzza ajkait. Karba font kezekkel kérdőn nézek rá, de nem mond semmit.
- Hol a bátyám?
- Elment.
- És te? Mit keresel itt? Nem várnak odahaza? - Kérdeztem, mintha valami papucs lenne, aki füttyszóra rohan haza. Persze attól messze volt. Felállt és elém lépett. Alig bírtam visszafogni magam. A szívem valami eszméletlen tempóba kezdett verni és legszívesebben elmondtam volna neki, hogy szeretem, és mennyire vágyok rá, de nem tehettem.
- De, ami azt illeti vár otthon egy igazi nő. De neked, egy kislánynak ilyenkor már ágyban a helye. - Mondta gúnyosan. Egyből felhúztam magam, de nem mutattam.
- Kislány? - Vontam fel a szemöldököm és közelebb léptem hozzá. Megfeszültek az izmai. - Mikor Zágrábba rajtam élvezkedtél még nem voltam kislány. - Súgtam a füléhez közel, úgy hogy szinte ajkaim érintették a bőrét. Megborzongott. Talán az emlék hatására, talán a közelségem miatt. Mindenesetre jó tudni, hogy ilyen hatással vagyok rá. - Biztos, hogy igazi nőt akarsz? - Kérdeztem majd hátráltam egy lépést. Nem akartam magam felajánlani de ez a játék már rég nem volt tisztességes. Tisztán látszik rajta, hogy küzd. Nem mond, és nem is tesz semmit. Becsülnöm kéne a kitartását? Nem. Nem tudom. Egy gúnyos és talán kicsit lenéző mosolyra húzom a számat. - Menj. - Küldöm el. - Majd megmondom Ikernek, hogy haza kellett menned. - Majd sarkon fordultam és az emeletre mentem. Az ajtóm előtt megálltam és homlokomat a falapnak döntve próbáltam nyugtatni magam. Hallottam, ahogy nyílik a bejárati ajtó és az egész házat megremegtetve csapódik be. Reménykedtem benne, hogy talán utánam jön, de megint győzött az a fene nagy szabadságvágya.
Reggel kicsit nyúzottan ébredtem. Az este történtek után nem igazán jött álom a szememre. Amint sikerült embert faragnom magamból elindultam Izáért. Fél kilenckor ő még sehol nem volt ezért rátámaszkodtam a dudára, és addig nyomtam, míg ki nem jött. Néhányan elkönyveltek tótál hibbantnak, de igazán nem tudott meghatni.
- Te normális vagy? - Ül be mellém a brazil lány.
- Még tegyél fel hülye kérdéseket. - Morogtam és besoroltam.
- Mi van bal lábbal keltél?
- Tegnap találkoztam Crissel.
- Mi? Mondtam, hogy ne. - Leintettem.
- Befejezhetem? - Néztem rá.
- Be, de az utat nézd. - Mutat előre.
- Ő jött át. Nem hozzám, hanem Ikerhez én meg lementem, de nem tudtam, hogy ott van. Nem rohanhattam el.
- Igaz. - meredt maga elé száj rágcsálva és próbálta kitalálni mi történt.
- Azt mondta kislány vagyok, akinek ágyba a helye, mikor megkérdeztem, nem-e várják otthon.
- Pff... A saját ágyára gondolt?
- Nem tudom, de felhoztam neki, hogy mikor Horvátországba voltunk és az én bugyimba nyúlkált akkor nem voltam az. Aztán megkérdeztem, hogy tényleg egy igazi nőt akar-e, de semmi. Iza látom rajta, hogy küzd, de mi a francért?!
- Tudod jól, hogy miért.
- Igen, de akkor se bírom felfogni.
- Türelem.
- Kezd elfogyni. Kell valami ultra sexi.
- Akartam javasolni.
Nem sokkal később már boltról boltra jártunk. Izának mér rég volt, de én nem találtam az igazit. Végül is nem neki kellett elcsábítani egy Cristiano Ronaldot.
- Nos szívem. Ez Madrid utolsó fehérnemű boltja. - Sóhajtott nagyot.
- Most vagy soha. - Vigyorogtam.
- Te most mit vigyorogsz?
- Most sírjak? Inkább menjünk be. - Nyitottam ki az ajtót. Ő egyből az eladóhoz ment érdeklődni én pedig körbejártattam a tekintetem, hátha kiszúrok egy dögös fürdőruhát. Megakadt a szemem egy leopárdmintás darabon, ami a bikini és a fürdőruha közti átmenet volt.
- Na? Valami érdemleges? - Nézelődik ő is. Én pedig megfogtam az állát és arra fordítottam ahol a kiszemelt ruha simult egy kreol színű babára.
- Wow. Ha ezt felveszed még én is beléd szeretek. - Ámul el. - Kisasszony abból van még? - Kérdezi.
- Nincs. Az-az utolsó, ami a babán van, de szerintem a hölgynek pont jó lesz. - Mosolyog és leoldja a báburól. Belibegtem a próbafülkébe és felpróbáltam. Mint hamupipőkére az üvegcipő. Kiléptem.
- Na milyen? - Fordultam körbe.
- Azta. Na ha ezt meglátja Romeo vagy megerőszakol, vagy hazáig rohan, hogy kiverje. - Elnevettem magam. Már nem botránkoztam meg Izán és én is sokkal szabadabban használtam bizonyos szavakat és kifejezéseket.
Kifizettem a szerzeményt. Egy kisebb vagyon volt, de minden pénzt megért. Az előadások lestrapálták az agyam és tudtam, hogy az edzés pedig fizikailag küld majd padlóra. Bemelegítés a gyakorlatok elvégzése után kaptunk tíz perc pihenőt. Mikor visszamentünk a pályára a lelátón ismerős arcok ültek.
- Csak nem a kosarasok?
- De úgy tűnik.
- Akkor tartsunk bemutatót. - Kacsintott Iza. Martin kettéosztotta a csapatot, mi pedig megmutattuk milyen kemény is egy női kézilabda meccs. Ez nem csupán játék ez harc. És mindenki a legjobbra törekszik. Nem csak csapatba, de egyénileg is. Mi a tisztességesebb játékosok közé tartozunk, de tudjuk, hogy lesznek ellenfeleink, akik bevállalják majd a két percet, ha ezzel kárt tesznek az ellenfélbe. Minden edzésen feszegettem a határaimat, de ha 100%-ot akartam nyújtani kellett időnként pár perc pihenő. De amint késznek éreztem magam a folytatásra a csere vonalhoz álltam, ahol szinte azonnal cseréltek is vissza. Élesben ez ugyanígy fog menni. Nem tudtak hanyagolni. Volt, akinek idő határa volt. A jó gól lövök pályán tartózkodását, pedig gólokba mérték. Az edzés végeztével barátnőmmel a lelátóhoz mentünk.
- Hola! - Köszöntünk.
- Hola. Elismerésünk.
- Igyekszünk. - Lihegtem. - Mi járatban?
- Jöttünk megnézni titeket. A fociedzés óta nem találkoztunk. - Mondta Sergio.
- Ja igen. Biztos elmaszatolódott a számom a tenyeredbe. - Mosolyogtam.
- Ha hiszed, ha nem így volt. - Nevetett. - Nincs harag?
- Miért lenne? Amúgy se lett volna semmi.
- Tényleg nem.
- Tudtam. Nem vagyunk egymás esetei. - Kicsit zavarba volt.
- Barátok?
- Barátok. - Bólintottam és hatalmas kő esett le a szívemről. Ott a pályán kapóra jött, de ennyi. Kihasználni pedig nem akartam. Még beszéltünk pár szót, aztán mindenki ment a saját dolgára.
A szombat hamar eljött. Az edzés a városi pályán volt, ahol egy hét múlva megejtjük azt a bizonyos számomra első meccset. A keretbe én voltam az egyetlen új játékos a többiek mind csak az utánpótlás csapatba kerültek. A hét legkeményebb edzését tudhattam magam mögött. A pályán ugyan letusoltam, de tekintve a harminc körüli hőmérsékletet, a szaunát a kocsimba és a még mindig dolgozó pulzusomat mire hazaértem leizzadtam ezért célirányosan a zuhanyzóba mentem. Magamra kapva egy fehérneműt és egy combközépig érő feszülős trikót levánszorogtam a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. A hűtőn Iekr üzenete várt.

"3-kor jön a kaja, vedd át és a medence körül pakolj össze. 4 körül jövök. A piák már a garázsba hűlnek."

Egyből felrántottam az agyam. Letéptem az üzenetet és konfettit csináltam belőle. Hívtam kedves bátyámat. Alig hogy felvette, elkezdtem mondani a magamét.
- Először is szia, aztán meg köszi. Esetleg? Szerinted én egész nap aludtam? Arról volt szó, hogy a te bulid. Nem a mienk. A tied. Erre mindent velem csináltatsz. Ráadásul egyedül. Ez még nem is zavarna, mert szívesen megcsinálom, ha kérnek és megköszönik. Jó lenne, ha emberszámba vennél, nem vagyok robot. És ne utasítgass. Tudod, hogy utálom. - Fejeztem be, de bármilyen válasz helyett csak csoportos nevetést hallottam.
- Kapd be Iker! Csináld meg ahogy akarod. - Letettem a telefont és dúlva, fúlva vettem ki az ásványvizet a hűtőből. Mikor kicsit megnyugodtam kimentem és csináltam valami formát a placcnak, majd elnyújtózva a kanapén elaludtam a tv előtt.
Arra ébredtem, hogy valaki körülöttem matat. Álmosan pislogtam a digitális órára, amin csak negyed három volt. Aztán bekúszott az álomromboló is a képbe.
- Ajj! - Nyögtem. - Te meg mit keresel itt?
- A bátyád hívott.
- Nem mondod? Ha rajtam múlna nem lennél itt. - De már vigyorogtam majd felálltam és rég nem látott barátom. Jaime ölébe ugrottam.
- Imádom, hogy ennyire szeretsz. - Nyom egy puszit az arcomra. - Nem jöttél a szingapúri futamra.
- Kellett volna?
- Kimi küldött jegyeket Joonanak.
- Ő ott volt? - Kérdeztem és kaptam egy, mintha nem tudnád nézést.
- Ott, azt mondta nem volt kedved jönni. - Felnevettem. Közbe felrakott a konyhapultra és felült mellém.
- Nem vagyunk együtt. Július végén hazaköltöztem. Azóta nem is beszéltünk, de aranyos, hogy még mindig a barátnőjének tart. Hm... Nem az nem aranyos, ez szánalma. - Néztem el a távolba és felrémlettek a régi emlékek.
- Elmeséled? - Kérdezte, én pedig bólintottam és mindent elmondtam attól a naptól kezdve, hogy szakítottam egészen a mai napig Crist is beleértve.
- Ha engem kérdezel. Ronaldo egy barom.
- Olyat mondj, amit nem tudok. - Nevettem. Közbe megjött a kaja is. Jaime kipakolta a cuccait majd minden mást a mellettem lévő vendégszobába vitt. Iker is megjött, aki nem győzött bocsánatot kérni, én pedig nem győztem röhögni rajta. Tudja milyen lobbanékony vagyok, de mire elmondom a mondandóm már nem is emlékszem min akadtam ki.
A szobámba mentem. Hallottam, hogy kocsik jönnek, mennek ajtók csapódnak és egyre nagyobb a zsivaj. Nem telt el tíz perc nyílt a szobám ajtaja. Érdeklődve figyeltem a betolakodómat. Kopogni luxus, de még csak észre sem vesz. Mikor tudatosult bennem ki az megint csak elgurult a gyógyszerem.
- Te mit keresel itt?
- Már megint te? Muszáj neked mindenhol ott lenned? Mi vagy te a focisták közös játékszere? - Kérdezi megvetően.
- Te észlény én itt lakok. Komolyan nem tudom, hogy lehetsz ennyire sötét. Iker a bátyám. Ha át akarsz öltözni, menj egy másik szobába.
- Casillas azt mondta, itt átöltözhetek.
- Biztos nem hozzám küldött. Ő is tudja, hogy mennyire irtózok a csótányoktól. - Bunkó voltam, de Irina nem érdemelt mást. Ez volt a minimum azok után, amit tett és mondott.
- Kinek képzeled te magad? - Kérdezi.
- Azt hittem ezen már túl vagyunk. Lerágott csont. Én nem bírlak, te nem bírsz. Kerüljük el egymást. Most pedig ha nem haragszol. - Tártam szélesre az ajtóm, ami előtt ott állt Iza. - Óhh gyere be.
- Vendéged van?
- Menni készül.
- Maradhatok is.
- Hidd el jobb neked, ha mész. - Nézek a modellre.
- Hanga, Ő ki?
- Nem fontos.
- Irina Shyke. - Mutatkozik be. Te szerencsétlen. Én meg még próbáltam védeni.
- Ohoo, ekkora mázlit. - Csillan fel barátnőm szeme és egy gonosz mindentudó mosoly kúszik az arcára.
- Na jó ezt én nem hallgatnám végig. - Mondtam és összeszedve a kikészített ruhákat Iker szobájába mentem. Negyed órás tollászkodás után törölközővel a nyakamba sétáltam vissza a saját kis birodalmamba ahol Iza az ágyamon ülve egy elégedett mosollyal az arcán partira készen ült.
- Nem akarom tudni. - Emeltem fel kezem. - Gyere, bemutatlak. - Mondtam és kifelé indultam. Ő már bikiniben egy vékony kendővel a csípőjén feszített mellettem.
- Hola fiúk. Álltam meg egy nagyobb társaságnál. - Szeretném bemutatni a barátnőmet, Izabellát. - Kapott néhány elismerő pillantást és nem tudtam nem észrevenni, hogy ez a bátyámat mennyire zavarja, de közbe itta a látványt. Küldtem neki egy, lebuktál nézést, mire megforgatta a szemét. - Iza, gondolom, nem kell bemutatnom őket név szerint.
- Nem köszönöm. Nagyon jól tájékozódom. - Mondta sejtelmesen én, pedig kimentem, hogy végre lássam Crist.
Útba ejtve a bárpultot töltöttem egy pohár limeos vodkát, majd Jaimehez léptem. Az ő mixei szólnak a hangfalból. Hamar kiürült a poharam így utánpotlásért indultam. A poharat magam mellé eresztve sétálom körbe a medencét és váltok pár szót a régi ismerősökkel. Irina, Cris mellett duzzog. Meglehetősen érdektelen barátnője iránt. Egy világoskék alapon fehér pöttyös, pink szegélyes bikini van rajta. Pink alsóval. Chh, és én vagyok kislány. Mérgemben a második vodkát is lehúztam. Iza nagyon feltalálta magát. Csak pár szót kaptam el abból, amit mondott. Jót mosolyogtam ugyanis előadást tartott kézilabdából. A fiúk pedig itták minden szavát. Újra töltve poharam ismét a pilóta mellett kötök ki.
- Hangácska van rajtad néhány felesleges ruha.
- Tudom. - Vigyorgok, csak a megfelelő pillanatra várok, ami kisvártatva el is érkezik az orosz lány úszni hívja a portugált, de az lerázza. A modell viszont egy fejessel landol a medencébe.
- Fogadjunk, hogy sexibb leszel szárazon, mint ő vizesen.
- Úrihölgy biztosba nem fogad. - Küldök felé egy cinkos mosolyt, majd letéve a poharam a medencéhez sétálok. Cristől kellő távolságra, de látóhatáron belül. Leküzdöttem magamról a shortot majd kibújtam a felsőmből, kínzó lassúsággal. Több pillantást is észleltem, de csak egy érdekelt a legáthatóbb. Mintha ott se lenne fordultam oldalra és kötöttem újra fürdő ruhám zsinorját.

Egy pillanatra néztem csak rá. Találkozott a tekintetünk. Az övében minden ott volt. Félelem, vágy, düh szenvedély. Tetszett neki ami lát. Nőt akartál? Tessék. Minden egyes izma megfeszült, mint aki támadni készül, de vár a megfelelő pillanatra. Megengedek magamnak egy csábos mosolyt. A medence szélére állok és egy kecses mozdulattal a hűs vízbe ugrok. Végigúszva a távot a túloldalon küzdöm partra magam lépcső híján. Majd Jaimetől elkérve a törölközőm kicsit felitatom a vízcseppeket és egy önelégült mosollyal az arcomon a konyhába jégér indulok.