8 - Szerelem net

 2012. Január 21. Szombat

Már megint kopogás. Emberek én aludni szeretnék. Két lehetőség van. Nono vagy Berto. Kimásztam a meleg takaró alól és útközbe felkapva a penbrive-ot amire, rátettem már a tegnapi képeket és ajtót nyitottam. Ahogy sejtettem. A spanyol kézilabdás vigyorgó feje köszönt vissza. Kezébe nyomtam a kis adat hordozót és rá akartam csukni az ajtót, de nem engedte.
- Tudod mit? - Kérdeztem nyűgösen. - Érezd magad otthon. - Mutattam körbe és otthagytam újdonsült barátomat. Visszamásztam az ágyba, amivel újabban igen bensőséges lett a viszonyom. A fejemre húztam a takarót, mintha bármiről megvédene. Éreztem, hogy az ágy besüpped mellettem. Kikukucskáltam.
- Mit akarsz?
- Ebédelni. Jössz te is. Utána meg sajtótájékoztató majd utazás Belgrádba. A végét már Norbi üzeni.
- Jupii! - Mondtam egy csepp lelkesedés nélkül mire felnevetett.
- Na kislány öltözz. Kint megvárlak. - Ment át a nappaliba én pedig komoly veszekedésbe kezdtem a még lustálkodni kívánó felemmel. Tekintetem a laptopra tévedt és egy név lebegett a szemem előtt. Kiugrottam az ágyból és rávetettem magam facere.

Kedves Víta!

Köszönöm a bókot. Ilyen burkoltan még senki nem illetett a világklasszis hátvéd titulussal. ;) Simogatta az egómat! :) Uhh három kézilabda meccs után még képes leszel végigülni egy focimeccset? Tényleg nagy fan lehetsz. Megtiszteltetésnek veszem, hogy én leszek az első beavatott.

Megnéztem mindkét meccset, hogy kicsit képbe legyek. Jók voltak a magyarjaid. Próbáltalak kiszúrni, de még csak hozzád hasonlót se láttam, úgyhogy kell az a sok siker a titkok felfedéséhez...

Úgy érzem ma jó napom lesz azt leszámítva, hogy megint ki leszek vonva a forgalomból. :/ de várom a leveledet.

Puszi: Sergio

Fan? Mi az, hogy fan? Én nem agyszerűen csak egy szurkoló vagyok.

Hola Sergio!

Gondolom, azért nem hoztalak zavarba. ;)

Hogy képes-e? Én nem csak egyszerű szurkoló vagyok. Engem igen is gyengéd érzelmek fűznek a Real Madridhoz. :P Igaz, hogy még sose voltam egy meccsen se élőben, de minden vágyam. És most már szinte biztos, hogy kijutok. Viszont nem hagynák ki egyetlen meccset se. Bérelt helyem van a világ bármely pontján egy működő tv előtti kanapén, mikor játszatok. :)

Hát nem nagyon hiszem, hogy engem mutogatnának a kamerák. Se játékos nem vagyok és valójában szurkoló, se így nem vagyok valami extrém jelenség.

Örülök, hogy jó napod van. Sok sikert a holnap estéhez. Csak ügyesen.

Most viszont rohanok. Berto vinne ebédelni, ha hajlandó lennék leszállni a gépről, és felöltözni. Jobb, ha igyekszek, végén még elrángat pizsibe.

Puszi: Vitali

- Na? Kész vagy már? Éhen halok.
- Öt perc! - Mondom pedig még sehol se tartok. Nagy segítség lenne még két kéz. Bár így is előnyt élvezek két kezességem miatt. A kért időt bőven túlhaladtam, de hát könyörgöm nő, vagyok. Megtehetem.
- Egész gyors voltál. - Állt fel.
- Vááárj méég egy picit. - Kértem, minden szavamat elnyújtva. Összeszedem a fényképezőgépem és a tartozékokat. - Mehetünk.
 - Na végre.
- Jössz Belgrádba?
- Nem. Nekünk kötelező itt maradni. Edzői utasítás. Kötelező pihenő.
- Hm... Engem is utasíthatna valaki kényszer pihenőre. - Morfondíroztam. - Héé mi nem is itt szoktunk enni. - Mutattam az étteremre, ami nekem kicsit flancos volt.
- De itt már várnak.
- Ránk? Kik? - Értetlenkedtem.
- Az öcsém meg a barátnőm.
- Jaaa. - Bólogatok, hogy értem - Mi? Nem. Állj. Minek kellenék én egy családi ebédhez?
- Jaj ne kérdezősködj már annyit, menj. - Lök be az ajtón, amit időközben kinyitottak nekünk. Mérgesen fordultam vele szembe.
- NE lökdöss, mert kifilézlek, mint egy halat. Biztos akad itt a célnak megfelelő eszköz. - Fenyegetném meg, de kinevet.
- Jó-jó. Persze-persze. - Fordít meg és elkezd befelé tolni az asztalok felé. Folyamatosan mondtam neki a magamét, de nem figyelt rám. Tekintetét egy pontra összpontosította és boldog mosoly terült el arcán. Arra néztem amerre ő és megláttam egy igazán szép nőt, akinek szintén egy irigylésre méltó boldog mosoly terült el arcán és úgy csillogtak a szemei, amit csak a vak nem vett észre.
- Hola! - Köszönnek ránk. Majd a lány szorosan magához öleli Bertot. Nem picit vagyok zavarba. Raúl a segítségemre siet egy köhintéssel.
- Öhm, bocsi. Liz ő itt Vitali, Vitali ő itt a barátnőm.
- Szia. Elizabeth Boro. - Nyújtja a kezét.
- Uhm Vitalai Frewer. - Mutatkozok be én is nagy kézrázás közepette.
- Már nagyon sokat hallottam rólad.
- Rólam?
- Bizony. És engedd meg, hogy gratuláljak. Nagyon jók a képeid.
- Köszönöm. - Jövök zavarba megint. Nem lesz ez így jó.
- Mondta Alberto, hogy fiatal vagy, de nem gondoltam, hogy ennyire. Mennyi idős vagy, ha szabad kérdeznem. Persze nem, muszáj válaszolnod. - Szabadkozott egyből. Kedves volt és hiába fürkésztem a szemeit vagy a reakcióit, szerencsére nem láttam féltékenységet vagy gyanakvást. Így egy kicsit megnyugodtam és már nem voltam olyan feszült.
- A 18-at töltöttem novemberbe, de az már felnőtt kornak számít nálunk. - Elkerekedett szemekkel néztek rám. - Most mi van?
- Hát nem is nézel ki többnek, de azt hittem azért már a második x-en túl vagy. - Mondta Raúl.
- Hát nem. - Nevettem. Közbe megrendeltük az ebédet. Lizről megtudtam, hogy Francia de már jó pár éve Spanyolországba él. Stylistként dolgozik.
- Liz te átjössz Belgrádba?
- Nem Ő velem marad. - Ölelte magához birtoklóan barátnőjét.
- Nem téged kérdeztelek.
- Akkor is marad.
- Na persze. A pihenés csak addig ér, hogy nem teszed ki a lábad a szobából, amúgy meg simán szexelhetsz egész éjjel mi?! - Mondom mire Raúl kiköpte az italát, Berto fülig vörös lett, Liz pedig igyekezett visszatartani a kitörni kívánkozó nevetését.
- Mit tudsz te erről? - Horkan fel.
- Bátran állíthatom, hogy semmit. - Erre megint zavarba jön. Furcsa nem furcsa még nem voltam úgy fiúval. Persze volt fogalmam arról mi fán terem a szex és egy-két dolgon már én is túl voltam. Tavaly ősszel szakítottunk a barátommal mikor ő egy másik városba költözött építeni a futball karrierjét és nem láttuk értelmét folytatni ezért szépen elváltunk. Azóta meg nem volt senki és időm se nagyon volt ismerkedni, randizgatni. Pláne hogy az a korombelieknél már nem divat.
- Látom szívem emberedre, találtál. - Nevet Liz párja zavarán. - Mikor is jössz Madridba? - Felkaptam a fejem, és úgy néztem rá, mint egy elmebetegre. - Én már alig várom. - Mosolygott. Én pedig őszintén meglepődtem. Alig ismer egy órája és ennyire megkedvelt? Szó se róla én is őt, de ez akkor is annyira meglepő.
- Huhh, hát még nem tudom, de majd időbe szólok.

 Liz

Miután elfogyasztottuk az ebédet mindenki ment a saját dolgára. Én Nonohoz aki már a sajtótájékoztatón várt rám. Onnan utaztunk egyenesen Belgrádba. Az első nap, hogy három meccs van. Az első meccs igazán érdekes volt. A Lengyelek csaptak össze a Svédekkel a félidős állás 9-20 volt. Őszintén szólva nem hittem hogy ezen fordítani lehet, de a Lengyel válogatott megcsinálta. 29-29 döntetlennel fejezték be a meccset. A másodikon a Dánok bizonyultak jobbnak a Macedonokkal szembe. Mondjuk, ha én a Dán válogatottba lennék, nem mernék rosszul játszani. Az edzőjük teljesen nem normális. Tutira idegbeteg. A harmadik meccs is döntetlen lett a Németek x-eltek a házigazda Szerbekkel. Az ember azt hinné, hogy egy kézilabda meccsen nem túl esélyes a döntetlen vég. Ennek ellenére ezen az Európa bajnokságon ez volt a hatodik. Visszafelé én vezettem és végig síri csend volt. Csak, Nono gépének billentyű hangját lehetett hallani, amint szorgosan írta a cikket. Félő volt, ha nem kezdi el a kocsiba, akkor nem tudjuk befejezni a munkát lapzártáig, ami nagyon ciki lett volna. A képek galériába történő feltöltése tolódhatott, de a lapzárta a lapzárta. Végül minden sikerült és egy újabb sikeres napot hagyhattunk magunk mögött. Hogy jól aludhassak, még megnéztem az üzeneteimet és e-mailjeimet. De igazából, csak egy üzenet érdekelt, mégpedig Sergioé.

Huhh hát nem tudom, hogy versenyezhetnék egy egész csapattal, ha te szereted az egész Real Madridot. :) Bár remélem azért egy kicsit többet jelentek. Mert Én igazán kedvellek. És örülök, hogy egy hete rám írtál. Tény hogy alig tudok rólad valamit, de csak azt érzem, hogy ezen változtatni akarok és minél többet tudni rólad, és egyáltalán nem könnyíted meg a dolgom, de nem adom fel. :) Jobb, ha tudod.

Egyre jobban irigylem a kézilabdás barátodat. ;)

Igyekszünk mindent elkövetni a győzelem érdekében. Tudom, hogy már csak éjjel fogod ezt olvasni, úgyhogy jó éjszakát és szép napot holnapra.

Puszi: Sergio

Kedvel. Kedvel? Kedvel. Kedvel? Te jó ég micsoda íze van ennek az egy szónak. Percekig csak ez volt a fejembe és ez az egy szó akkora hatással volt rám, hogy teljesen megszűnt a külvilág. Úgy döntöttem nem írok neki vissza, mert úgyse tudja elolvasni. Összecsuktam a gépet és befeküdtem az ágyba. Egy nagy mosollyal az arcomon és boldogsággal a szívemben aludtam el. Kár tagadni. Nem foglalkoztam azzal mi lesz holnap vagy holnap után esetleg hetek vagy hónapok múlva, csak hagytam, hogy az agyam és a szívem szövetségre lépve felidézze, amit Sergio írt.