9 - Kézzel - lábbal

Szijasztok!
Itt is lenne a kilencedik fejezet. A héten már nem lesz több. Asszem. :) De hetfőn jövök újjal! Remélem tetszeni fog. :)
Jó olvasást, szép napot, napsütéses hétvégét, és kellemes D-vitamin túladagolást! :)
Puszi

Útközben százszor gondoltam át, hogy mit mondok neki, és legalább ennyiszer fogalmaztam át. Lassan mentem, hogy legyen időm, de tudtam, ha órákig tartana az út se tudnám megtervezni ennek a beszélgetésnek minden szavát és mozzanatát. Nagy levegőt vettem mikor a ház elé értem. Feltűnt egy ismerős autó a túloldalon, de nem tudtam, hogy hol láthattam. Erőt véve magamon bementem a kapun és kopogtam.

Meglepetésemre nem Cris hanem az exe, Irina nyitott ajtót. Hirtelen el is felejtettem miért jöttem valójában. Az is zavart, hogy itt van Crisnél, de az mégjobban, hogy a fia közelébe van.

- Te mit keresel itt? – Kérdeztem és éreztem, hogy egyre idegesebb leszek.

- Mi az hogy mit keresek itt? Jogom van itt lenni. Te mit keresel itt? És egyáltalán ki vagy te?

- Sajnálatos, hogy nem emlékszel rám. Nem tudom, hogy van pofád még azok után idejönni, hogy egy vad idegen kezébe adtál egy alig egy éves gyereket. Igen én voltam az. Van neked agyad? Mert szíved biztos nincs, ha lenne, akkor szeretnéd azt a kisfiút. Aki annak a fia, akit te állítólag szeretsz. Neked ő semmit nem ártott. Mégis azt kívánok, hogy inkább meg se született volna.

- Te ezt nem értheted. És semmi közöd hozzá!

- Mit nem lehet ezen érteni? Vagy elfogadod őket együtt vagy sehogy. Nem választhatod el a fiát az apjától.

- Ó dehogy nem, majd csak figyelj.

- Te beteg vagy. Látszik, hogy fogalmad sincs a szeretetről, se mint fogalomról, se mint érzésről. – Közbe az ajtóhoz jött Cris is. Fogalmam sincs mit hallott ebből az egészből és mit nem, de volt egy olyan érzésem, hogy semmit.

- Cristiano ez a nő sérteget engem. - Nyafogta hisztérikusan.

- Szia Hanga, mi a gond?

- Mi a gond? Még kérdezed? Elszívta az eszed ez az IQ tolvaj, vagy mi? Gondolkodj már el rajta, hogy kiket engedsz be a házadba.

- Már ne is haragudj de ez az én dolgom eldönteni. – Láttam Irinán az önelégült mosolyát.

- Ezt nem hiszem el. Pár hete még kétségbeesve rontottál be Ikerhez, hogy nincs meg Cris azért mert ez a nő, odaadta volna bárkinek. Nagyon könnyen felejtesz.

- Tudni kell megbocsátani. – Mondta, de nem nézett a szemembe és tudtam, hogy ez már nem arról szól, hogy Irina mit tett és mit nem.

- Ezt most nem gondolod komolyan ugye? – Kérdeztem jóval halkabban és szinte könyörögve. Mond hogy nem. Mond hogy nem. Kértem magamban.

- Sajnálom. - Még mindig nem nézett rám. A modell ebből mit se értett a mi párbeszédünkből. Újra elkapott az indulat és gondolkodás nélkül beszéltem.

- Ezt ne mondtad volna. De tudod mit? Szabad ember vagy. Azt csinálsz, amit akarsz és azzal, akivel akarsz. Nem kell foglalkoznod az érzéseimmel, én se teszem. Csak tudod, mit sajnálok? Hogy beálltam a sorba, menj, húzz egy strigulát a faladra. Jó vastagon, ha lehet, hogy ne felejtsd el, mert azzal a vonallal veszítettél egy barátot, de lehet, hogy annál sokkal többet. Ég veled Roni, legyél nagyon-nagyon boldog. Viszont kérnék még valamit. Mond azt Ikernek, hogy megbeszéltük és hogy minden rendben, nem akarom, hogy miattad vagy miattam őrlődjön. – Mondtam és otthagytam őket. Ideges voltam így nem éreztem még, hogy a lelkem és a szívem darabokra esik szét. A szobámig meg se álltam, átvettem a futócuccom és magamhoz véve az ipodom elmentem futni. Messze mindentől és mindenkitől. Nem volt olyan ember a világon, akit most elviseltem volna magam mellett. A futás csillapított a dühömön és így előjött a fájdalmam és a csalódottságom. Rosszul voltam és úgy éreztem soha többet nem is, leszek jól. A könnyeim végigszántották az arcom és a száraz föld mohón, szívta magába a nedves cseppeket. Nem értettem Crist. Tényleg csak arra az éjszakára kellettem? Nem, én ezt nem tudom elhinni. Egyáltalán mi lesz ezután? Menjek el megint? Az nem megoldás, ahogy legutóbb se volt az. Joona egy időre eltudta felejtetni velem, hogy mit érzek Cris iránt, de azok az érzések most erősebbek mint valaha. Nem menekülhetek, pedig most szívesen rohannék a világ végére. Soha többet focistával. Soha többet Cristiano Ronaldoval. Neki nem kellek én, akkor nekem is el kell őt felejtenem. Jó mélyre eltemetni, amit iránta érzek azzal a fájdalommal együtt, amit okozott nekem. Miért kell nekem őt szeretnem?

Órák teltek el és már éjfél is elmúlt mire hazaértem. Iker, ha itthon is volt már aludt. Letusoltam és annak köszönhetően, hogy hulla fáradtra futottam magam viszonylag könnyen el tudtam aludni. Eldöntöttem, hogy mostantól a kézilabda lesz az életem. Alig vártam már, hogy elkezdődjön a szezon, és meccsekre járjunk. A lehető legkevesebbet akartam rá gondolni és itthon lenni. Nehogy találkoznom kelljen vele.

Reggel nagyon korán keltem, hogy ne találkozzak Ikerrel. Nem voltam kész rá, hogy a szemébe hazudjak. Talán nem is leszek. Mikor arra gondoltam a szívem mindig összeszorult. Tudtam, hogy amire készülök az nem szép és nem ezt érdemli, de azt se, hogy miattam, miattunk rosszul érezze magát.

- Már mész is? – Kiabál le az emeletről mikor én már a kocsi kulcsot vettem fel az asztalról.

- Öhm… Igen… Megbeszélés lesz.

- Minden rendben ment tegnap?

- Aha! De bocsi sietek. – Mondtam, és mintha kergetnének úgy futottam a kocsiig.

Az iskolakezdésig még rengeteg időm volt. Ezért felhívtam Izát, akit én keltettem és ezért meg is kaptam a magamét, de azt mondta ha már ilyen szadista vagyok menjek fel. Valakinek, muszáj volt elmondanom mi történt.

- Elment az eszed? Miért keltél ilyen korán? – Nézett rám. – Úgy nézel ki, mint aki átsírta az éjszakát. – Mondta álmosan aztán pillanatokkal később kipattantak a szemei és felült. – Te átsírtad az éjszakát. Mi történt? – Elmeséltem neki újra, hogy mi történt Zágrábba és most nem felejtettem el kihagyni belőle Crist és elmondtam neki a tegnap történteket meg az előzményeket.

- Idefigyelj kislány, te nem látsz a szemedtől igaz? A pasi gyáva. Tudja jól, hogy mivel bánthat vagy ez esetben kivel. Fél és így akar távol tartani magától. És ahogy elnézem te áldásodat is adtad rájuk.

- Mégis mit csinálhattam volna?

- Akkor és ott? Semmit. De szereted?

- Igen.

- Akkor harcolj érte. Bár egy seggfej és nem érdemel meg.

- Mégis hogy? Egy nő ellen még azt mondom oké, de a saját érzései ellen hogy a fenébe? Ha ő nem akarja felvállalni, akkor, hogy tudnám a tudtára adni, hogy hé szívem ez jó neked. Nem Iza ez nem fog menni.

- Dehogy nem. Irina most egy darabig megint ott lesz a közelébe, és ha neked úgy könnyebb, akkor fogd fel úgy, hogy ellene harcolsz. Ne mutasd, hogy fáj, ne kerüld el. Járj el minden felé, vegyél fel dögös ruhákat és próbálj meg ne érzelmi sokkot kapni mikor körülötte vagy. Érted? Érd el, hogy ne tudjon ellen állni neked. Visszahívta az exét mert tudta, hogy szemtől szembe nem tud neked nemet mondani. A pasik többsége, pláne akik így élik az életüket, mint a Te Romeod félnek az érzelmi elkötelezettségtől. Ez nem jelenti azt, hogy nem szeret csak nincs készen rá. Ha majd újra a karjaiban tart már érezni fogja, hogy amit érez az nem átok, hanem áldás. – Fejezte be.

- Hát én nem tudom.

- Te nem, de én igen. És így Ikernek se kell hazudnod. Mellesleg bemutathatnál neki.

- Nana! A bátyám tabu.

- Milyen irigy vagy? Nahát.– Durcázott be, amin elnevettem magam.

- Oké, de ha…

- Nyugi nem a felesége akarok lenni, csak rajongok érte.

- Az bőven elég.

- Amúgy van valakije?

- Izaaaaa. – Vágtam hozzá a párnáját.

Annyira éber lett, hogy ő is felkelt és együtt elmentünk kávézni.

- Mit szolnál egy edzés utáni shoppinghoz.

- Kizárt. Halasszuk hétvégére.

- Igaz.

- És a bemutatás? Lesz ma edzés?

- Lesz.

- Szuper. Akkor elkezdhetjük a hódítsd meg Ronit hadjáratot.

- Én még mindig nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet ez. És ha totális hülyét csinálok magamból?

- Ez a jó a tudat alatt történő csábításban, lehetnek más alanyok is. Ha nem felé nyitsz, és nem zárkózol el a többi pasitól, akik fel figyelnek rád, akkor összezavarod, és nem tudja, hogy ez neki szól e vagy tényleg másnak.

- Miért érzem úgy, hogy én ezt meg fogom bánni? – Nyafogtam.

- Nem fogod. Még hálás is leszel.

Tényleg nem voltam biztos abban, hogy ez jól fog elsülni, hogy képes leszek végigcsinálni, de hagytam magam. Veszíteni valóm nem volt, és ha igaz, amit Iza mond, akkor nem az van, hogy nem kellek neki, hanem nagyon is és ettől fél.

Két végkimenetele volt a dolognak a semmi és a minden. Vagy álmokba ringatom magam és egyszer majd megint nagyon fog fájni, de akkor utoljára, Vagy igaz lesz minden és ő fog jönni hozzám.

Elmentünk suliba de már csak edzésen találkoztunk újra. Ami a közelgő meccsek miatt nem volt könnyű.

- És te ma akartál vásárolni, menni. – Rogytam le az öltözőbe a padra.

- Jó ez őrültség lett volna. Tényleg. De az edzésre megyünk. Előtte elugrunk hozzám átöltözni.

- Jó az ami rajtam van.

- Ez igaz, de nem elég jó.

- De igen.

- Egy magas sarkút akkor is adok rád.

- De csak azt.

- Becsszó.

Zuhany után mi voltunk az elsők akik elhagyták az öltözőt. A hajam még vizes volt, de szerencsére Spanyolországba még tombolt a nyár, ahogy Európa több országába is. Iza egy fekete magas sarkút adott a fehér csőnadrágomhoz és fekete toppomhoz.

- Mit szólnál egy medencepartihoz, amíg ilyen meleg van?

- És mégis hol? – Kérdeztem.

- Majd beszélek a bátyáddal. Rávezetem, hogy szervezzen egyet.

- Minek?

- Minek, minek. A fürdőruha nem sokat takar, és téged egyenesen öltöztet.

- Látott már kevesebb ruhába is. Többször is.

- Éés lebírta venni rólad a szemét? – Húzkodta a szemöldökét. Ha jól bele gondolok nagy erőfeszítésbe került, hogy megtegye. Egyszer majdnem csók lett a vége. A törölközős jelenetnél ott volt Iker, de mikor a mez került le rólam akkor az egy csodálatos éjszakába torkollott, amibe még most is beleremegek.

- Háháá, lebuktál. Tudtam én! Jó az ágyba mi? Most mondanám, ha neked nem kéne, ráhajtanék, csak hogy én is érezzem a bizsergést, amitől itt majdnem orgazmusod volt az előbb.

- Hát te nem vagy normális. – Nevettem, de zavarba voltam. – Mikor voltál te utoljára pasival?

- Hé az én magánéletem tabu.

- Aha. Az én sexuális életem persze kibeszélhető.

- Az mégis izgalmasabb, mint az enyém. Vedd le a melltartódat.

- Mi? - Értetlenkedtem. - Nem veszem le.

- Dee leveszed. És tudod miért? Mert a 75B-del tökéletes vagy és nincs is rá szükséged. Irinának ilyet max a pus-up csinál.

- Kizárt!

- Hanga. Hallgass rám én csak jót akarok neked. Biztos bizseregsz és arra vágysz, hogy újra benned legyen. - Mondta ezt úgy hogy beinduljon a fantáziám.

- Úristen! Elég, ha leveszem békén hagysz?

- Igen. - Vigyorgott.

- De nem csak két percre. Hanyagoljuk, hogy Cris egy isten az ágyba jóóó?

- Megígérem. – Emelte esküre kezét. Levettem az említett ruhadarabot. Nem tudtam mitől vörösebb a fejem. Attól, hogy zavarba vagyok vagy attól, hogy kicsit kiakadtam Izára és a szabad szájára. Nem vagyok prűd, de ez sok nekem.

Miután inkább levetkőztetett, mint felöltöztetett beültünk a kocsimba és az edzőpályára hajtottam.  Már az őr megbámult. Ki hitte volna, hogy egy melltartó nélkül mászkáló lány ekkora figyelmet kelt. Többen is nézték a fiúk edzését, aminek kimondottan örültem, mert így Cris nem hihette azt, hogy csak miatta jöttem. Izának hasonló gondolatok lehettek a fejébe, mert odamentünk a fiúkhoz. Zavarba voltam attól, hogy néztek, de egyik se volt pofátlanul feltűnő és Iza elterelte figyelmem a csacsogásával.

Leültünk a lelátóra. Intettem Ikernek, aki mosolyogva visszaintett mire többen is felénk fordultak köztük Cris is, de túl messze voltam hogy bármit is lásson abból, amit kell. Nem szenteltem meglepődésének túl nagy jelentőséget. Közben beszélgettünk a mellettünk ülőkkel.
- Te modell vagy? - Kérdezte az egyik srác. Kezdtem unni, hogy mindenki modellnek néz, de azért jól is esett. Bár eszembe nem volt arra a pályára lépni.
- Te az vagy?
- Nem.
- Akkor én se. - Kicsit flegma voltam, de nem volt kedvem jópofizni. Iza oldalba is könyökölt.
- Héé! - Dörzsölgettem fájós bordáimat, mire megfogta a kezem és lehúzott a pálya szélére.
- Ne legyél bunkó! Emlékszel? Első szabály. Légy nyitott.
- De nem is az esetem.
- Éés? Férjhez akarsz menni vagy mi?
- Dehogy akarok!
- Akkor meg? Különben nem rossz pasi.
- Parancsolj! - Mutattam a szóban forgó személy felé, úgy hogy ő ne lássa.
- Hanga?! Kell a csatár vagy nem?
- Persze hogy kell, de ez olyan gyerekes dolog és tök átlátszó. Féltékennyé tenni. Pff...
- Ez sose megy ki a divatból és ha jól csinálod elérheted amit akarsz. Gyerekes csak akkor lesz ha úgy is viselkedsz. Nem kell visítozással felhívni magadra a figyelmet. Maradj észrevétlen úgy hogy közben észrevegyen. Tudom, nehéznek tűnik, de hidd el ha ráérzel könnyen fog menni és neked minden adottságod megvan hozzá, hogy szavak nélkül csábíts. - Iza a randiguru. Ha ennek bármiféle kimenetele lesz én imába foglalom a nevét. - Most pedig itt hagylak, nem adok két percet és társaságod lesz. - Kacsintott és elment. Igaza lett.
- Mi lenne ha újra kezdenénk ezt a beszélgetést? - Mosolygott le rám a srác. Még így is jóval magasabb volt mint én. Simán 190 felett járt. Kicsit jobban megnéztem. Igaza volt a barátnőmnek, tényleg egész jó pasi, de nem az esetem. Bólintottam. - Mivel foglalkozól?
- Egyetemista vagyok. És te? - Kérdeztem és egy elég érdekes pillantást kaptam.
- Ezt a nézést ismerem. Te egy profi sportoló vagy. - Bólintott. - Várj ne mond el. Kitalálom. Kosarazol.
- Így van.
- Bocsi csak én foci fan vagyok.
- Gondoltam. Ide csajok nem járnak. Max sikogatni, de akkor meg kidobják őket.
- Igen tudom. Sokat járok ki.
- Játszik valakid itt?
- Igen! A kapus. Én hozzá tartozom.
- A pasid?
- Nem. Annál sokkal jobb.
- Nem látok rajtad gyűrűt. - Ezen jót nevettem és nem érdekelt ki figyelt és ki nem.
- Iker a bátyám. - Mosolyogtam.
- Akkor már tudom honnan voltál olyan ismerős. Te vagy Hanga és kézilabdázol.
- Honnan tudja ezt mindenki? Komolyan mondom ég a pofám. Én nem ismerem meg az élsportolókat, de ők már hallottak rólam. Az eszem megáll. - Csóváltam meg a fejem hitetlenkedve. - Melyik clubba játszól?
- Ebbe. - Mutatott a csuklómra.
- Na szép. Mindjárt elsüllyedek. A nevedet se tudom.
- Sergio Llull.
- Jé még egy Sese. Ha olyan vagy mint ő akkor jóban leszünk. - Mutattam a hátvédre.
- És ha nem olyan vagyok?
- Akkor kénytelen leszek megismerni téged.
- Nincs ellenemre. - Mosolygott. Meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire könnyű volt. Végig Cris járt a fejembe, de sikerült megállnom, hogy ne figyeljek rá. Iza egy zseni. Ezután bevonva a többieket is sokat beszélgettünk.
Az edzés vége felé a kosaras társaság elindult a kijárathoz. És mi is. Nekem még volt egy feladatom és az érintett erre húsz percenként emlékeztetett. A kijáratnál megálltunk a fiúk is elkezdtek az öltözőbe vonulni.
- Megadod a számod? Eljöhetnétek egy kosárlabda edzésre is.
- Persze.
- A fene a kocsiba hagytam a mobilom. Kimegyek érte.
- Várj, nem kell. - Mondtam és elővettem egy feket tollat és a tenyerébe írtam a számom. Éreztem magamon egy nagyon erős átható tekintetet, de nem fordultam meg. Tudtam hogy Iza figyel és majd elmond mindent.
- Akkor majd hívlak. - Köszönt el a játékos és elment. Én pedig megfordultam és Ikert kerestem. Egy pillanatra láttam csak Crist. Ő még csak akkor látta, azt amit aznap már többen megnéztek. Nem időztem sokat rajt.
- Hola! - Köszöntem. - Iker. Szeretném bemutatni a barátnőmet. Csak hogy tudd kivel nyomulok. Iza ő itt Iker, Iker ő itt Izabell. Nagy csodálód. - Mondtam és beszélgetni kezdtek. Én pedig csak mosolyogtam mikor a csatár beviharzott mögöttem az öltözőbe. Abból az egy pillanatból míg szemem rajta időzött leszürtem, hogy küzd az érzéseivel.
Mikor Iza végre hajlandó volt a bátyámat elengedni zuhanyozni haza indultunk.
- Nagyon büszke vagyok rád. Igazán ügyes tanítvány vagy. Cris le se vette rólad a szemét. És mikor meglátta mi nincs rajtad... - Nevetett. - Hát az az arc megért volna egy fotót. Az anyák totál nagy tévedésbe nevelik a lányaikat, még hogy egy pasi szívéhez a hasán át vezet az út. - Jót mosolyogtam méltatlankodásán. Reggel még nem hittem hogy ez összejöhet most már látok rá esélyt... A kérdés, hogy mikor. Én nem akarom, hogy szenvedjen. Nem kínozni akarom, de ezt csak magának köszönheti.