9 - Szerelem net

2012. Január 22. Vasárnap

Reggel nagyon korán ébredtem. Még hét óra se volt. Meglepődve saját magamon keltem ki az ágyból. A rendszertelen alvás az én védjegyem. Belenézve a tükörbe a tegnap esti mosolyom még mindig ott virított a fejemen. Komolyan ennek a pasinak milyen vonzereje lehet, ami 2000km-ig is elér? Megráztam a fejem, és hideg vizet fröcsköltem az arcomba, hogy egy kicsit lehűtsem magam és a mosolyom, se legyen olyan széles, mert már félő hogy az arcizmaim görcsöt kapnak. Persze mit sem segített ezen a hideg víz. Felvettem a futáshoz használt cuccaimat és egy kis kerülővel a kávézó mellett lévő pékségig kocogtam. A hideg szellő kicsit segített. Már közel se voltam olyan vigyorgós kedvembe. Vettem néhány péksüteményt majd a kávézóból kértem egy tejes kávét elvitelre így már sétálva mentem vissza a hotelba.
A délelőttöt arra szántam, hogy rendet tegyek a képeim között és válaszoljak a leveleimre. Főleg munkával kapcsolatos. Küldtem néhány képet a külföldi kollégáknak, és mivel volt még időm megnéztem a pesti sulikat, hogy mégis hova lenne érdemes beiratkoznom. Nem mondanám, hogy bármelyik is elnyerte a tetszésemet. De nem estem kétségbe. Mást nem megyek oda ahol, Nono tanul.
Kopogtattak az ajtón. A digitális órára néztem, ami szerint dél lesz. Csodálkoztam volna, ha valaki nem jön értem, hogy elvigyen ebédelni. Az ajtóhoz mentem és kinyitottam.
- Hola Vitali!
- Hola Liz. Hát te? - lepődtem meg. - Ja gyere be.
- Köszi! Bertonak taktikai megbeszélése van, gondoltam elhívlak ebédelni. És persze felhívta a figyelmemet arra, hogy rendszertelenül eszel és hajlamos vagy elfeledkezni az evés fontosságáról.
- Ez van. - Vonom meg a vállam. - Az én életem már csak ilyen rendszertelen.
- Felelőtlen vagy.
- Nem is. Ma reggeliztem. - Tiltakozok hevesen.
- Akkor öltözz, mert ma az ebédet se hagyod ki. - Meg se próbáltam nemet mondani.
- Megyek, átöltözök, addig foglalj helyet. - Mutattam a kanapéra és bevonultam a szobámba. Gyorsan megvoltam, hisz tudtam, mit vegyek fel.
- Itt is va... gyok. - Akadt a torkomon a szó egy pillanatra. Liz a laptopom képernyőjét figyelte messziről, de nem nyúlt hozzá.
- Nem akarsz elmondani valamit. - Kérdezte már felém fordulva miközben vigyorgott. - Elgondolkodtató. Jó lenne valakinek elmondani, aki tudja kiről, van szó és nem áll neki sikongatni. Valakinek, aki higgadtan tudja kezelni a helyzetet. Liz erre tökéletes, hisz egy híres kézilabdázó barátnője. A kérdés innentől kezdve nem is az, hogy elmondjam-e hanem azt, hogy van-e mit. Hisz csak levelezünk, és folyamatban van egy találkozó, de még csak egy időpontunk sincs. Ez elég érdekes. Sodródni az árral várni, hogy kiköss valahol. Az én hajóm remélem Madridig meg se áll majd.
- Végül is elmondhatom, de ne számíts sokra. - Figyelmeztettem, mert nem tudom, mi járhat a fejébe. Vajon milyen lehetetlen gondolatok futották már át az agyán.
Abba az étterembe mentünk, ahol általában enni szoktunk. Hívtam Norbit is, de nem ért rá. Azért kíváncsi lettem volna, hogy mit csinál ilyenkor. Végül is annyira nem bántam, hogy most sem ért rá, mert tudtam beszélgetni Lizzel. Elmeséltem neki azt a keveset, ami volt, hogy miket írt Sergio. Ő pedig figyelmesen hallgatott.
- Hm... Ez érdekes. - Kezdte. - Személyesen én nem ismerem őt, de a csapattársát Gonzalot igen. És amit Ramosról hallottam az nem erre vall.
- Ezt, hogy érted?
- Tudod az újságoknak, se hiszek, de Gonzonak igen és a te Ramosod a hús-vér élményeket szereti. Ha érted mire gondolok.
- Értem, de ez hogy jön ide? Én nem egy numerát beszéltem meg vele, csak egy találkozót. Meg különben is ő se hülye.
- Tudom és bocsi csak nehéz elhinni, hogy nincs semmilyen hátsó szándéka. Tényleg nem tudja, hogy nézel ki?
- Mondom, hogy nem. Szerinted, fáradozna ennyit egy arc nélküli lányért, hogy ágyba vigye, mikor azt kap, meg akit nem akar? Mi van, ha egy hatalmas csalódás leszek neki?! - Liz elgondolkodott.
- Hát te hülye vagy. Széplány vagy és fiatal.
- Jó igazából ez mindegy is. Nem áll szándékomba, álmokba ringatni magam. Levelezünk, talán találkozunk. Lehet, hogy még utána is írunk majd egymásnak, de én Magyarországon élek Ő meg Spanyolba. Tehát nem gondolkodok a lehetetlenen. - Részemről lezártnak tekintettem a témát. Láttam, hogy ő még nagyon gondolkozik, de nem mondta már el, hogy min. Témát váltottam.
- Kint leszel mind a három meccsen?
- Igen. Bár nem lesz olyan izgalmas egyedül a lelátón.
- Majd szünetekbe felugrok hozzád.
- Remélem.
- Na de én most megyek, mert Norbi már biztos vár. Ne haragudj.
- Ugyan, tudtam, hogy sokat leszek egyedül. Köszi, hogy velem ebédeltél.
- Máskor is. Am köszi a beszélgetést. Szia.
- Szia. - Köszönt ő is és otthagytam. Igaz, hogy nem igazán voltunk egy véleményen, de értékeltem, hogy nem akarta lerombolni a Sergioról alkotott képemet, amit magamba már felépítettem. Valahol éreztem, hogy megbízhatok Lizben és azt is, tudtam, hogy nem fog elárulni.
Ahogy sejtettem a kedvenc sportújságíróm már kint várt rám.
- Bocsi. Sokat késtem?
- Nem, én is most értem ide.
- Te áruld már el, merre jársz minden nap.
- Öhm csak találkoztam néhány emberrel. - Mondta én, pedig ránéztem azzal az 'átlátok rajtad, ne hazudj' tekintetemmel, de állta, úgyhogy igazat mondott még akkor is, ha tudtam, hogy csak félig az.
A sajtótájékoztató után tudatosult bennem, hogy holnap megint utazhatunk Belgrádba, és ugyanúgy megyünk és jövünk, mint tegnap.
Mi játszottuk az első meccset. És amilyen jól teljesítettünk a Franciák ellen annyira rosszul Izland csapata ellen. Mintha nem is ugyanaz a csapat lett volna. Kőkemény hat góllal vertek minket. 21-27-es véggel fújták le a meccset.

Kiszúrtam Lizt a lelátón és feltrappoltam hozzá. A Spanyol közönség elég foghíjas volt még.
- Ezt nem hiszem el. Láttad ezt? Szörnyű volt. Hogy lehet ez? Lemerném fogadni, hogy Mocsai bácsi majd azt mondja "elfáradtunk". A többi csapat talán nem? Bevállalták nem? A csigazabálókat már mindenki megveri. Most komolyan erre verik a mellüket? Idióta törpe kinkongok! Liz ez nem vicces. Még a nyalókámat is eldobtam mérgembe. Nem érdekel innentől kezdve csak és kizárólag spanyol drukker, leszek. - Jelentettem ki a monológom végén és levettem a magyar mezem, ami alatt ott virított a spanyol. - Nesze nektek! HALA ESPANA! - Mondtam hangosan. Liz pedig a hasát fogta a röhögéstől. Hiába mondtam én, hogy ez egyáltalán nem vicces.
- Bocs Vitali, de ez... Meg nem tudom mondani, mikor nevettem utoljára ilyen jót.
- Legalább te jól szórakozol. - Mosolyodtam el én is. Majd az előttem állón akad meg a szemem.
- Felvetted? - Mutatok a mobiljára a kezébe. Bólintását igenek vettem és kikaptam a kezéből a készüléket.
- Hé! Mit csinálsz? - Kapna utána de, nem engedem.
- Csak védem a személyiségi jogaimat. Ne nyúlkálj. Mindjárt visszakapod. - Mondtam és elővettem a saját mobilom, amire átküldtem a videót.
- Tessék. Bennhagytam. Ne vágj ilyen arcot.
- Mondhattad volna.
- Te megkérdezted felveheted-e? Nem. Úgyhogy pszt.
- Nem tudom elküldeni. - Néz fel rám. Mivel én magasabban álltam, mint ő.
- Ja bocs lehet, hogy elnyomkodtam, valamit. - Mutogattam a telefon felé óvatosan. - Kért valami jelszót, meg azt hiszem azt írta ki, hogy letiltás?! Igen, azt. De a jelszóra nem emlékszek. Sajnálom. - Mondtam halkan és intve Liznek visszamentem a helyemre.
A második meccsen a franciák verték a Szlovénokat. Ezzel megcáfolva, amit a szünet alatt mondtam.
Nem mentem fel Lizhez. Berto viszont odajött és én lehívtam a barátnőjét, akinek egy biztonsági őr állt az útjába.
- Kisasszony nem mehet tovább. - Hallottuk mg.
- Velem van. - Mondtuk egyszerre Bertoval mire az őrnek felszaladta a szemöldöke. Gondoltam mentem, ami menthető.
- Velem van, sajtós. - Mondom, mire elengedi, hogy a kézilabdás a karjaiba zárhassa.
- Amúgy ez mi? - Emeli meg a mezemet a vállamnál. - Még nem estetek ki. - Mondja mire Liz nevetni kezdett, és a kezét nyújtotta felém. Egy nagy sóhajtással kivettem a zsebemből a telefont és odaadtam.
- Az egyik szurkoló megörökítette a pillanatot, de már csak Vitalinak van használható videója, ugyanis elvette a sráctól a telefonját és letiltotta.
- Nem mondod? - Néz rám.
- Most mi van? Nem akarok YouTube-ról visszaköszönni. - Vontam vállat. Persze Berto is jót nevetett rajta és egyből igényt tartott rá, de megmondtam, hogy csak egy átszerkesztett videóval tudok majd szolgálni, amin ugye bár én nem látszódok. A Spanyolokban nem kellett csalódnom 24-22-re verték a Horvátokat.
A mérkőzés után elköszöntem Liztől, intettem Bertonak és Norbinak, hogy én bizony leléptem Real meccset nézni. Most már jó lesz látni, hogy rúgják a labdát nem, pedig dobják.
A szobámba egy gyors tusolás után átrakom a mem kártyát a laptopba és a tartalék nyalókámmal a kanapéra ülve vártam, hogy kivonuljon a zöld gyepre a csapat. Amíg erre vártam, szelektálom a képeket. Szívem szerint visszaírtam volna Sergionak, de megvártam, míg vége lesz a meccsnek.
Mikor megláttam mosolygós arcát nekem is mosolyognom kellett. Ha most valaki látna tuti, azt gondolná, hogy nem vagyok normális. Az érzéseim mit sem változtak a királyi gárda láttán. Az első félidőben akadt néhány kihagyott helyzet és mikor a 13. percben a Bilbao gólt rúgott szegény kispárnám csókolózott a tévével. A 25. percben Marcelo gólja hozott némi megnyugvást a szívembe. A hosszabbításba a bíró büntetőt ítélt, amit Ronaldo érvényesített, így 2-1-es vezetéssel vonultak vissza az öltözőbe.
A második félidő is hasonló jókkal kecsegtetett. Roni még egy büntetőt bevarrt és Callejon is otthagyott egy labdát a hálóba. 4-1-es Madrid győzelemmel lett vége. Egyből bejelentkeztem facere, hogy írjak neki.

Hola Sergio!

GRATULÁLOK! Sokkal jobban játszottatok, mint az elmúlt két meccsen. Izgalmas volt és tartalmas...

Nem kell versenyezned a csapattal. A Real Madridot egészbe szeretem és abba te is, beletartozol. Az, hogy kedvellek, csapattól független, úgyhogy ne aggódj. Nagy előnyöm, hogy tudok rólad ezt, azt viszont azt is tudom, hogy nem ismerlek. Túl sok a pletyka. Úgyhogy semmivel se vagyok egyszerűbb helyzetbe. :)

Semmit se tudni talán jobb, mint hazugságokra építeni egy személyiséget.

Én meg örülök, hogy válaszoltál. ;)

Jaaj Bertot ne irigyeld. Kapja ő az osztást rendesen. A barátnője meg abszolút az én pártomon áll. Jó mi? :)

Na most megyek. Szerintem labdákkal fogok álmodni. És kezekkel meg lábakkal. Uhh...

Jó éjszakát Te sztárhátvéd!

Puszi: Vitali