7 - Szerelem net

2012. Január 20. Péntek

Az éjszakám, annak ellenére, hogy azt írtam Sergionak nyugodtan fogom tölteni, forgolódással telt. Ritkán alszok ennyire rosszul, de az rendszerint sose tesz jót a környezetemnek. Fontos meccsek lesznek ma, és jobban izgulok, mint az érettségim előtt. Na jó akkor nem is paráztam, de most. Valamit kezdenem kell magammal. Felvettem a szabadidő ruhám, és elmentem kocogni. Még bőven sötét volt. A reggelesek már mentek dolgozni. A parkot messzire elkerültem. Így sötétbe nem volt valami bizalomgerjesztő. Inkább maradtam a lámpafénnyel kivilágított utcákon. Céltalan futásom eredménye reggeli vásárlásba torkollott. És mivel tejeskávét is vettem sétálva mentem vissza a hotelba.
Visszaérve a hírekbe merülve elfogyasztottam a vásárolt ételt. A feltöltött képeim alatt lévő kommenteket olvastam, hátha kapok valami építő kritikát, de ahogy elnéztem csak jót írtak. Jó érzés, ha dicsérik az ember munkáját. Levelem még nem volt, de mit is vártam mikor éjfél után küldtem neki levelet és most múlt hét óra. Letusoltam és hajat mostam majd egy a szálloda emblémájával ellátott pléddel a kanapéra, telepedtem és bekapcsoltam a tévét ahol a reggeli akciómnak köszönhetően el is nyomott az álom.
Három órát sikerült aludnom de kipihentnek éreztem magam így jókedvvel vetettem bele magam a dolgaim átnézésében. Előszedtem a 16 GB-os memóriakártyámat, ugyanis ha három meccset kell végigfényképeznem arra szükségem lesz. Miközben betettem a laptopomba, hogy leformázzam, kopogtak.
- Gyere. - Kiáltottam ki és közben a feladatomra koncentráltam.
- Bassza meg!
- Mi a baj? - Jött be, Nono.
- Meghalt az SD kártyám. - Vágok gyászos arcot.
- Na és van még nem?
- De ez a 16 gigás volt. Nem tudsz itt valahol egy műszaki boltot?
- Nem de mindjárt megérdeklődöm. - Mondta és már el is tűnt. Nem jó irányt vesz ez a nap. Ha nem tudok kártyát venni vasárnapig, igen csak meg leszek lőve.
- Miért most kellett elromlanod? - Fogom a kis kártyát a kezembe, mintha válaszolna.
- Te kivel beszélgetsz? - Jött be a nyitott ajtón Berto. Na Nonoéknál is fotocellás az ajtó. Na nem mintha zavarna, hogy itt a spanyol, de ennyi erővel bárki bejöhet.
- Aaa, csak a memória kártyával. - Mintha ez teljesen természetes lenne. - Ne röhögj már. - Nevettem én is, hisz ez azért már bomlott elmére utal. A tárgyakkal való beszélgetés nem épp az egészséges kategóriába tartózik. Na de hát én ezt a határt rég átléptem a tévével vívott egy irányú szócsatáimmal. - Elszállt, a gépem fel se ismeri. - Kámpicsorodok el megint.
- Jól van, na. Ne nézz így, nem dőlt össze a világ.
- De nem ám! - Jött vissza kedves munkatársam egy cetlit lebegtetve. - Vedd a kabátod. - Utasított én meg ugrottam.
- Jössz? - Fordultam Bertohoz.
- Nem. Vissza kell mennem. Tudod, este játszunk.
- Hogy felejthetném el? Még előtte úgy is találkozunk, de ha nem akkor sok sikert. Verjétek meg az oroszokat és akkor én már boldog, leszek. - Nyomtam egy puszit az arcára és intettem neki már a hotel előtt. Ő jobbra ment mi pedig balra. A bolt nem volt túl közel, de annyira messze se. Viszont fáztam. Ez az idő futva kicsit elviselhetőbb.
- Jó napot! - Köszöntünk.
- Jó napot, miben segíthetek?
- Árul 16 gb-os sd kártyát? - Kérdeztem reménykedve.
- Hú hát egy pillanat, megnézem. Úgy emlékszek, hogy kell még lennie itt egynek. - Én összefontam mindkét kezemen a középső és mutató ujját és szorítottam érte, hogy legyen. - Ááá itt is van. - Teszi le elém.
- Öhm nagy kérés lenne egy próba? Nagy szükségem van rá, és nem szeretnék meglepetést.
- Persze egy pillanat. - Mondta és hátrament, hogy kihozza a laptopját. Működött és volt olyan rendes, hogy le is formázta nekem.
- Ne haragudj, de véletlenül nem Te vagy az a magyar fotós lány, aki annál a lapcsaládnál dolgozik?
- Öhm, de. - Nyögtem ki.
- Had gratuláljak a képeidhez. Nagyon szép pillanatokat örökítesz meg. Egy képet elő is hívattam. Dedikálnád nekem?
- Mi van? - Rázom meg a fejem. - Akarom mondani, tessék? Ééén? - Csak bólogatott és hozott egy filcet majd elém tolta a képet.
- Őőő, nem a játékossal kellene aláíratnia?
- Ha lesz rá lehetőségem vele is, aláíratom. - Nono bőszen mosolygott mellettem. Nagy nehezen rászántam magam, hogy aláírjam, de csak, mert nem akartam lemaradni az esti meccsről.
- Azt hittem sosem szabadulok. - Morogtam. Nagyon reméltem, hogy ebből nem lesz rendszer.
- Olyan büszke vagyok rád. - Karolja át a vállam.
- Ezek csak képek. Vannak nálam sokkal jobb fotósok is.
- Még Vitali, még. Egy nap te leszel a legjobb.
- Fogd be. Inkább menjünk enni. Addig se beszélsz hülyeségeket.
- A kaja jó ötlet. Utána meg sajtótájékoztató és csak úgy mellesleg megjegyezném, hogy nem beszélek hülyeségeket.
A tegnap kiesett két csapat vezetőedzője és néhány játékos vett részt a tájékoztatón, amit Belgrádba tartottak így várt ránk egy rövid egy órás utazás. Bele se mertem gondolni, hogy holnap esetleg a mi csapatunk lesz itt. Ha kell, megfenyegetem Bertot, de nyerniük kell.
Mikor visszaértünk volt még vagy háromnegyed óránk. Én a kávézóba mentem, hogy megnézzem a leveleim, de inkább csak arra voltam kíváncsi, hogy Sergio írt e. Belépve facere ott piroslott a négyzet. A szívem dobbant egyet. És elterült az ezzel járó mosoly az arcomon. Milyen hatással lesz majd rám ha egyszer tényleg találkozunk, ha már a leveleitől őrült táncot jár a szívem.

Hola Víta!

Talán ez tényleg nem hiányzott szerdán, de olyan kedvesen osztasz ki minket, hogy nem tudok rád haragudni. :) Legközelebb nyugodtan küld el egyből meccs után a véleményed. Hátha akkor is olyan jó hatással lesz ránk, mint most. Nem tudom direkt-e volt de, nem tudok csak úgy átsiklani azon, hogy Ronaldo nagyon jó játékos, míg én csak jó vagyok. Sérted az önérzetem. :) Megjegyzem a portugálnak virult a feje annak ellenére, hogy nulláztad. Pepe kicsit morgolódott, de majd kialussza.

Majd szólj, ha már tudod, mikor jössz és, hogy mik a terveid itt léted alatt.

Igen igen. Kiderítettem, hogy mi lett az eredmény. Tudod előttem, nem nagyon marad túl sokáig titokba semmi. ;)

Játszunk vasárnap is. Nézni fogod?

Puszi: Sergio

Óóó ezt most vegyem fenyegetésnek? Úgy is kiderítem ki vagy, vagy mi? Ó kis féltékeny és még hazudós is. Még hogy bárki is sértené az önérzetét. Mosolyogva csóváltam a fejem miközben gépeltem a választ.

Hola Sergi!

Szerintem nincs szükséged arra, hogy én is fényezzem az egód. Habár Ronaldonak sincs. De tudod te jól, hogy egy világklasszis hátvéd vagy. Nem kell ezt még nekem is hangoztatni.

Hát sok sikert a titkok felderítésére.

Mindenképpen nézni fogom a meccset. Felüdülés lesz három kézilabda mérkőzés után.

Nem tudom mi lesz a program. Egybe biztos vagyok, hogy ott fogok ülni a stadionba, és nézni fogom, ahogy élőbe rúgod a bőrt. :) Ígérem te, leszel az első, aki tudni fogja, mikor utazok. Rendben?

Na most viszont szoríts a Spanyoloknak. Ha ők nyernek mi tovább jutottunk. :)

Szép napot Sergio.

Puszi

Kiléptem és a géppel együtt mentem a stadionba. Amit Nonora bíztam. Nem akartam azzal együtt mászkálni.
A lelátó már jóformán tele volt. Az ott ülő magyarok egy emberként fognak szurkolni a spanyolokkal akik az ő válogatottukért szorítanak. Hisz rajtuk is múlik a tovább jutásunk.
- Szerintem igen jó lesz a mi mérkőzésünk. - Mondtam miközben aksit tettem a masinámba.
- Honnan veszed?
- Két szempontból is tudok erre következtetni, ha nyer a spanyol válogatott. Az egyik hogy leveszik a vállukról a terhet, a másik pedig a büszkeség. Ők juttatnak minket tovább, de ha megverjük a Franciákat, akkor úgy is benn lesznek a középdöntőbe.
- Hmm... Elmehetnél elemzőnek.
- Az azért már nagy falat lenne nekem.
- Nézd, ott van Berto ja és itt, vannak a nyalókáid.
- Kösz. Egy isten vagy. De honnan veszed?
- Titok. - Vigyorgott és elindult az edzők felé. Útközben lekezelt a felém tartó spanyollal.
- Holaa!
- Hola kislány. Látom, megkaptad az ellátmányt, de áruld már el mi ez nagy nyalóka láz nálad.
- Ja, hogy ez? Köröm rágás ellen, meg hát, ha izgatott vagyok, leesik a cukrom, és szükségem van utánpótlásra. - Vallottam be gyengeségem.
- És te vagy olyan felelőtlen, hogy mindig elfelejted. - Felkaptam a fejem. Nem kérdezte, mondta.
- Csak nem te vagy a fő ellátom? - Mosolyogtam.
- Felelőtlen vagy. Ha rajtad múlna akkor folyamatos ájulásba lennél. - Mosolygott.
- Nyerjetek ám. Nektek is jobb, ha csoportelsőként juttok tovább.
- Ó hogy neked mindig van egy ész érved, amit a saját javadra fordíthatsz.
- Tudod? Az ellenségem ellensége a barátom.
- Csak ezért? - Kérdezte tettetett felháborodással.
- Miért? Mit gondoltál? - Kérdeztem és igyekeztem komoly lenni.
- Nem tudsz hazudni. A szemed elárul. - Nevetett. Nos igaza volt. A tekintetem mindig elárult.
- Mindig. - Morogtam az orrom alatt.
- Na én megyek bemelegíteni.
- Persze menj csak. HALA ESPANA!!!
A meccs nagyon nehezen indult. Mindkét csapat védelme erős volt. Adok, kapok alapon folyt a mérkőzés egyik se tudott elhúzni a másikkal szembe. Aztán a spanyolok megtáltosodtak. Komolyan kezdtem azt hinni, hogy Berto láthatatlan. Senki nem figyelt rá. Ha az oroszok dobtak, ők lőttek kettőt, így a félidőt hat gólos előnnyel, fejezték be. A magyar és spanyol szurkolók örömére. A második félidő is jól indult aztán az oroszok kapcsoltak és könyörtelenül támadták az ellenfél kapuját. A hat gólos hátrányt kettőre faragták, de ezt nem hagyták szó nélkül a spanyolok. Végül 30-27 re megnyerték az utolsó csoportmérkőzést, ami a mi továbbjutásunkat is megalapozta.

A biztos továbbjutás gondolata meghozta eredményét. Mire feleszméltünk, már 4-1-re mentek a Franciák. Fazekas védett mi pedig törtünk előre. Néhány perc múlva az állás már döntetlen volt. A 21. percben kétgólos előnnyel kettős emberhátrányba kerültünk. Ez öt gólt ért a címvédőknek. Aztán megkezdtük a felzárkózást. Újra. Az 50. percben mi vezettünk egy góllal. Én komolyan sokkolódtam az utolsó tíz percben. Mikor is a védelmünk annyira erős volt hogy a franciák képtelenek voltak lőni és a kapus is hatalmasakat védett. A lelátón ülők Nándi nevét kántálták. A játékvezető segíteni akarta a Francia válogatottat, de kapura nem dobhattak helyettük így a meccset 26-23-ra nyerték a Magyarok.

Örömöm akkor a volt, mint a döbbenetem. Bíztam egy ilyen eredményben, de nem hittem volna, hogy sikerül ezt elérni.
- Láttad ezt? - Kérdeztem még mindig elképedve Nonot.
- Jó hogy! - Nevetett. - Én is itt voltam. Ebből nagy cikk lesz.
- Az biztos.
- Na kislány mit szólsz? - Jött oda a spanyol.
- Köpni, nyelni nem tudok. Ne nevessetek már ez nagyon durva.
Míg, Nono beszélt a két edzővel én Bertonak magyaráztam.
- Te mindig ennyit csacsogsz?
- Csak stresszhelyzetbe.
- Ne higgy neki. Hazudik. Folyamatosan beszél. - Csapódott hozzánk, Nono.
- Áruló! - Toltam ki a nyelvem.
Elköszöntünk és mindenki ment a maga dolgára. Éjfélre újfent végeztünk. Hulla fáradtan dőltem be az ágyba. Nem jellemző ugyan, de szerintem le se tettem a fejem már aludtam.