14 - Kézzel - lábbal

Szijasztok!


Megint sikerült késnem, de itt vagyok! :)
Ez kicsit megint 18-as. De nem vészes ez se...
Remélem tetszeni fog, Iker&Iza pártiaknak biztos.
Most övék a főszerep. :D
Én most ezt annyira jónak sikerültnek nem érzem, de ezt majd megmondjátok ti.
Várom a véleményeteket!
Jó olvasást!
Holnap vagy holnap után Szerelem net és ha minden igaz a héten abból is lesz még egy, vagy pénteken vagy szombaton! Na a lényeg, hogy meg lesz a kettő... :)
Puzsi:
Vii

Iza szemszöge

Gond nélkül nyertük meg a szezon első meccsét. Végig tartottuk a legalább háromgólos előnyt. A valenciai csapat, mint általában most sem a tisztességesebbik oldalát vette elő, de legalább a bíró nem hagyta otthon a szemüvegét. Tudtam, hogy Hanga újoncként tarolni fog a pályán és nem is csalódtam benne. Tartottam tőle, hogy esetleg túlságosan is bemesélte magának, hogy Ő nem közénk való, de a második percben bedobta a több szempontból is első gólt és onnantól kezdve megállíthatatlan volt. Ráálltak ugyan, de fékezhetetlen volt. Nem kímélve saját magát mindent megtett annak érdekébe, hogy gólt dobjon a csapatnak. Szerencsére nem szállt el magától és azt tette, amit az edző mondott, és amit én is tanácsoltam neki. Iker is említett, hogy bizonytalan és egyáltalán nem hiszi, hogy képes jó teljesítményt nyújtani a pályán. Nos igen, igaza volt, mert nem simán jót hozott, hanem szuper jót. Biztos voltam benne, hogy a mai meccs után ő is rájön arra, amit mi már rég tudtunk, hogy ha valakinek hát neki van helye közöttünk.
- Hanga! Csajszi! Nagyon ott voltál. – Öleltem magamhoz az örömmámorban úszó lányt.
- Ez annyira jó! Ettől az eufóriától még a fáradtságot se érzem. – Elnevettem magam.
- Ezt akartam hallani. Készülj, mert bulizunk.
- Nem is vágyom másra. Na jó, de. – Gondolkodott hangosan.
- Áá! Nem vagyok rá kíváncsi. – Emeltem fel kezeimet. Vett egy nagy levegőt és mondani akart valamit, de végül csak legyintett egyet, hogy mindegy. Talán jobb is, hogy nem mondta.
Az öltözőbe ment én pedig még a cuccaimat szedegettem. Jó, hogy megint engem kapott el az a nyálgép iskola riporter. Jó persze értem én, hogy média szak és egyéb, de miért mindig engem. Egyszer csak Ronaldo állt meg előttem.
- Ááá Romeo. Mi újság?
- Romeo?
- Hagyjuk, nem fontos. – Csak megrázta a fejét.
- Gratulálok. Jó meccs volt.
- Köszi.
- Nem láttad a barátnőmet? – Nézett körbe.
- Dehogy nem. Ott bent van már. Készülj fel, lesz vele gondod. – Vigyorogtam a portugálra, aki először csak kérdőn nézett rám. – Úgy fel van pörögve, mint egy búgócsiga. Van még mit levezetnie. Szerintem reggelig le se száll rólad. – Kacsintottam a csatárra és én is elmentem az öltözőbe. Nekem is lenne, mit levezetne, de Ikerrel még csak a csókig és simogatásig jutottunk. Már, már ott tartottam, hogy a testemen spontán gyulladás megy végbe, ha nem kaphatom meg Őt záros határidőn belül. Minden éjjel vele alszok, de eddig nem történt semmi. Mikor gondolataim elkalandoztak, mindig azon kaptam magam, hogy az együttlétünkről fantáziálok. Ez mos se volt másképp. Cuccaimat ledobálva a zuhanyzóba siettem és magamra folyatva a hideg vizet próbáltam lenyugtatni magam. Bevillantak képek arról, ahogy szenvedélyesen csókol, testemet apró puszikkal hinti ott ahol azelőtt lágyan simogatott. Bőrét a bőrömön érezhetem és végigsimíthatok izmos mellkasán és hasán megállapodva nadrágja vonalánál, de csak addig míg le nem kerül róla…
Homlokomat a hideg csempének szorítottam, hogy kiűzzem a fejemből a pajzán gondolatokat. A hideg víz csodákra képes.
Szinte egyszerre végeztünk Hangával. Kiléptünk az öltöző ajtaján, Ő egyből Ronaldo ölébe ugrott, ha nincs mögötte a fal, tuti hanyatt esnek. Na nem attól, mert gyenge lenne a srác, hisz könnyedén tartotta meg a karcsú testű lányt. De szerintem még mindig benne éltek a meccs emlékei, ahol is nem fogta vissza magát. Nem foglalkozva a körülöttük lévőkkel falni kezdték egymás ajkait. Roni megfordulva Hangát a falhoz nyomta, aki lábaival fonta körbe barátja derekát.
- Fiatalok, szobára. – Kiabáltam oda a megzabolázhatatlan párosnak, akik nevetve szálltak ki egymás szájából. Fejcsóválva indultam el a kijárat felé.
Mikor kiléptem a kétszárnyú ajtón az első dolog mai feltűnt az Iker kocsija volt, aminek a kapus lazán nekidőlve várt rám. És ha ez nem lett volna így is elég egy észbontó féloldalas mosollyal, toldotta meg. Istenem, hogy lehet valaki ilyen írtó sexi? Rossz a szereposztás. Nekem kéne őt az őrületbe kergetni, nem neki engem. Ááááá… Visszafordultam, vettem egy nagy levegőt, kifújtam és újra szembefordultam vele. Megtettem a köztünk lévő rövid távolságot.
- Szia! - Suttogtam
- Szia! Mi volt ez? – Kérdezte az előbbi akciómra utalva.
- Ja, az? Semmi, semmi. Csak tudod a puszta látványodtól, kikészülök. Pedig ruhába vagy. Amit velem művelsz, azt már komolyan büntetni kellene.
- De hát nem is csinálok semmit. - Nevetett.
- Hát pont ez az. – Világítok rá a lényegre. Széttárta a karjait én pedig belesimultam az ölelésébe, hogy az illatával még jobban az őrületbe kergessen. Az állam alá nyúlt és kényszeríttet, hogy rá nézzek. Tekintetünk találkozott és engem, mint mindig most is rabul ejtettek a barna szemek. Lágyan de mégis szenvedélyesen csókolt. Ahogy szokta. Kóstoló abból, amit képes adni. Nem véletlen, hogy már egy csókjától is képes voltam benedvesedni. És volt egy olyan érzésem, hogy ezt Ő nagyon is jól tudta. Mikor pedig többet követeltem megálljt parancsolt.
- Miért teszed ezt velem? – Ütöttem meg a mellkasát és próbáltam csillapítani lábam remegésén, szívem dobogásán. Mér egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy az ő tempójába haladjunk.
- Gyere, menjünk. – Tolt el magától. Szó nélkül kerültem meg a kocsit és ültem be.
- Hova lesz a menet?
- A Pacha-ba. Hova máshova?
- Oké. Gondolom, át akarsz öltözni. – Nézett rám én pedig bólintottam. – Rendben, akkor hazaviszlek, én is hazamegyek, és kilencre itt leszek érted.
Otthon az üres házba tőle távol sikerült csak megnyugodnom, egy újabb frissítő zuhany után. Mert persze neki nem volt elég egy búcsú puszi. Utáltam, hogy én nem vagyok rá olyan hatással, mint ő rám, ezért úgy döntöttem nem könnyítem meg a helyzetét. Ha nekem pokoli nehéz, legyen neki is. A hajamat hagytam a meglévő lágy hullámaiba. Felvettem egy fehér farmer minit és egy szürke hosszan dekoltált felsőt, amihez nem vettem fel melltartót.

Kisminkeltem magam és egy kis kabát, meg egy magas sarkú társaságában vártam a kilenc órát. Ami hamarabb eljött, mint gondoltam. Kopogtattak az ajtón. Odasiettem és kinyitottam. Végignéztem rajta, és önkéntelenül haraptam be az alsó ajkam. Nem maradhatnánk inkább itt? Ahogy az arcára néztem, mintha az ő fejébe is ez fordult volna meg. Nyelt egy nagyot.
- Me-mehetünk? – Kérdezte, én meg magamban ujjongtam. Igeen 100-1 igaz hogy neki, de én már ennek örültem.
- Mehetünk. – Győzelemittas mosolyom levakarhatatlan volt. Beleléptem a magas sarkúmba és a kis kabátot magamra véve indultam kifelé. Elhaladva mellette magához rántott és egy szenvedélyes csókot váltottunk. Hm… Nem is rossz kezdés a továbbiakra nézve.
A szórakozóhelyen rengetegen tartózkodtak már. Hosszú sor kígyózott a bejárat előtt. A kézilabda csapatot így is soron kívül beengedték, de Ikerrel ez még könnyebb volt. A többieket a VIP részlegen találtuk meg. Ki pasival ki a nélkül. Hanga természetesen az előbbivel.
- Fogadj el egy jó tanácsot. – Ültem le Roni mellé. – Vagy itasd le csont részegre, vagy egy kortyot se adj neki, mert az a lány, tutira szétszed ma éjjel. – Mutattam a már táncoló barátnőmre.
- Állok elébe. – Vigyorgott a csatás és a tekintetéből láttam, hogy ők bizony sokáig nem maradnak. Fel is állt és barátnőjéhez ment, hogy összesimulva táncoljanak tovább. Szerintem a focista se gondolta, hogy Hanga képes ilyen lenni. Jobbat nem is kívánhatna magának. Főleg, hogy ilyen perverz. Na persze én se szólhatok.
Az estém jól telt. Annak ellenére, hogy nem ittam annyit, mint amennyit az ehhez hasonló bulikban szoktam, nagyon jól éreztem magam. Nem mertem túl sok alkoholt a szervezetembe vinni. Már így is volt, hogy sokszor nehezen türtőztettem magam, hát, ha még bennem lett volna néhány atmoszféra.
Az összeállításommal sikert arattam. A kapus le sem vette rólam a szemét, és ha eltűntem a látóköréből jól láthatóan ideges volt. Nem mászott a nyakamra. Csak akkor jött oda hozzám, ha valaki túlságosan nyomult és én sem tudtam lepattintani. Vagy ha velem akart lenni. De meghagyta a személyes terem. Iker minden szempontból a tökéletes férfi volt számomra. Őt képes lennék szeretni és tisztelni. A szíve aranyból van. Istentelenül jól néz ki. Nem úgy kezel, mint valami tárgyat, amit birtokolhat és érzem, hogy mellette megnyugodhatok. Viharos tini korom és az elmúlt pár év, de ő ezért nem ítél el. Talán ezért is hagyom, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy ő szeretné, mert Ő igazán kellene. Ha nem így lenne már más után, néztem volna.
Hanga és Cris nagyon hamar eltűntek. Angolosan távoztak, kerülve a feltűnést.
- Hogy-hogy üdítőzöl? Ünnepelned kéne. – Mutatott Iker a teljesen alkoholmentes citromos vizemre.
- Szívem, jobb neked, ha én józan maradok. Az ünneplésre pedig vannak jobb módszereim is, mint hogy leigyam magam.
- Honnan tudod, hogy nekem mi a jó?
- Nem tudom, csak gondolom, de ha szeretnéd, még szintre hozhatom magam. Viszont a tetteimért utána nem vállalok felelősséget. – Elnevette magát.
- Inkább menjünk haza, látszik rajtad, hogy fáradt vagy. – Tenyerét az arcomra simította és végighúzta hüvelykujját a szemem alatt. Elmosolyodtam és elfordítva fejem belecsókoltam tenyerébe, amin meg is lepődött. Én is éreztem, hogy ez talán már túl bensőséges. Már semmit se azért tettem, hogy megkaphassam, hogy végre lefeküdjünk egymással. Ezeket, a tetteket már mind mély érzelmek irányítják, és ezt ő is érezte. Láttam egy halvány fényt megcsillanni a szemébe, ami eddig nem volt ott. Becsuktam a szeme majd kinyitottam, hátha csak a villódzó fények játszanak velem, de nem a fény még mindig ott volt és erősebb, mint pár másodperce. Kezét az enyémbe csúsztatta és felállt, én pedig követtem. A kocsiig néma csendben tettük meg az utat és az útnak egy részét is.
- Nálam alszol? – Kérdezte és ezzel nagyon meglepett, mert eddig ez sose volt kérdés. Mindig jött magától.
- Hát, ha nem akarod még lecserélni a plüss cicád, akkor szívesen. – Válaszoltam.
- Eszembe sincs. Szeretem, ahogy dorombolsz.
A házban már tudtam, mi merre van és nem Iker miatt, már előtte is sokat jártam ott Hangánál, de sose érdekelt ki lehet az ő bátyja. Annyit tudtam Ikerről, hogy a Real Madrid kapusa és csapatkapitánya. Láttam néhány meccset, de különösen nagy focirajongó se vagyok. Aztán egyszer pont akkor mentem el, mikor ő jött haza valamelyik idegenben játszott meccsről és akkor az volt az első gondolatom, hogy hú nekem ez a pasi kell, és most sincs másképp, de már nem csak a testét akarom.
Lerúgtam a cipőm és élveztem, ahogy a hideg járólap hűsíti égő végtagjaim. Esküszöm, nem vagyok normális, hogy ilyen szarokat húzok a lábamra. Leültem a kanapéra.
- Kérsz valamit? – Szólt ki a konyhából.
- Téged. – Szóltam vissza mire csak egy halk nevetés jött, majd nem sokra rá megjelent két pohár citromos vízzel és az egyiket a kezembe adta. Elvettem tőle és megittam a tartalmát.
- Köszi. – Visszaadtam neki, és míg ő a konyhába vitte az immáron üres poharakat, én elfeküdtem a kanapén. Mikor visszajött leült és lábamat az ölébe véve kezdte el masszírozni azt.
- Ez valami isteni. – Nyöszörögtem, amire csak egy mindent tudó mosoly volt a válasz. Már ott tartottam, hogy elalszok, mikor éreztem, hogy keze feljebb csúszik a lábamon egészen a combomig ahol alig érintve bőröm, kis köröket rajzolt. Beleremegtem. Ennyi volt. Elszakadt az utolsó szál, amivel visszatartottam saját vágyaimat. Egy pillanat alatt ültem az ölébe szembe vele, de mintha számított volna rá. Tenyeremet az arcára simítottam.

- Nem bírom tovább. – Suttogtam ajkainak és reménykedtem benne, hogy nem utasít vissza. Remegtem érte. Mint valami drogos a napi adagjáért. Éreztem, ha most nem lehetek az övé, én abba belehalok.
- Nem is kell. – Súgta és lágyan megcsókolt, amit folyamatosan mélyített. Alig hittem el, hogy ez igaz, hogy ez velem történik. Ajkaival nyakamat kényeztette, majd haladt egyre lejjebb. A felsőmet könnyedén csúsztatta le vállaimról. Kezeimmel kitapogatva ingjének gombjait igyekeztem őt megszabadítani a ruhától. Készségesen bújt ki belőle és beleremegett az érintéseimbe, amikkel feltérképeztem testének minden négyzet centiméterét. Újra és újra végigsimítottam izmos mellkasán és hasán. A kezeim nem bírtak betelni vele.
- Akarlak. – Súgtam fülébe mire fordult velünk egyet, és így alá kerültem. Fölém tornyosult és végignézett akkor már fedetlen felső testemen.
- Gyönyörű vagy. – Búgta már fülemhez közel és forró leheletétől jól esően kirázott a hideg. Végig csókolta testemet egészen a szoknyámig miközben kezét a combomra téve csúsztatta egyre feljebb, hangosan nyögtem fel, mikor elérte a legérzékenyebb pontomat. Beleremegtem az érintésébe és az, amit ez után művelt se arról szólt, hogy megnyugtasson. Percek alatt ért utol az első kéjhullám, amitől testem ívbe feszült és lihegve estem vissza. A szívem majd kiugrott a helyéről és remegtem, mint a nyárfalevél. Ezután belekapaszkodott a szoknyámba és lehúzta rólam egy határozott mozdulattal. Nem hagyott pihenni. De nem is akartam. Ettől a kis előjátéktól csak még jobban vágytam rá. Csak még jobban akartam őt. Pillanatokkal később már egyikünkön se volt semmi. Próbáltam felülkerekedni rajta, de csak mosolyogva megrázta a fejét. Nem engedte, hogy egy pillanatra is én irányítsam az együttlétünket. Mindig attól féltem, hogy ettől túl kiszolgáltatott, túl sebezhető leszek, de Iker annyira érzékien csinált mindent, hogy nem tudtam erre gondolni. Csak azt éreztem, hogy valaki szeret, hogy valaki igazán törődik velem. Kezeimet összefogta a fejem felett és leszorította, amitől kicsit meg is ijedtem.
- Bízz bennem. – Mondta vágytól rekedtes hangon és ajkaimra tapadva belém hatolt. Mindketten a csókunkba nyögtünk. Lassan kezdett el mozogni és közben a kezemnek is szabad utat adott, amik hátára simultak.

Annyira élveztem, amit velem művelt, hogy minden más kiürült a fejemből. Megszűnt a külvilág csak ő volt én és az a mámorító érzés, ami egyszerre ért el mindkettőnket. Igyekeztem elfojtani a sikolyom. Arcomat a vállába fúrtam és vártam hogy a kéj egy újabb hulláma söpörjön végig testemen. Pihegve borult mellkasomra. Nem hallatszódott más csak két szív veszett dübörgése, amik egymásért dobogtak. Percekig nem mozdultunk. És ez a csend valahogy összekötött minket.
Miután megnyugodtunk leszállt rólam és felemelt a kanapéról. Én még harmat gyengének éreztem magam a lábaim talán el se bírtak volna, hisz még mindig egész testembe remegtem. Szégyenlősen bújtam hozzá, amin ő jót nevetett és közben kérdőn nézett rám.
- Elnyomod a rosszkislány énemet. – Dünnyögtem. A zuhanyzóig meg sem állt velem…
- Kapok pizsit? – Kérdeztem egy törölközőbe ácsorogva a szoba közepén. Eltűnt a gardróbjába és egy mezzel tért vissza, amit rám is adott. Befeküdtünk az ágyába. Aludtam vele, de most mégis minden annyira más volt. Sokkal jobb. Fejemet a mellkasára tettem és ujjammal kezdtem el körözni rajta addig, míg fel nem tűnt, hogy szíveket rajzolok a bőrér.
- Mire gondol az én plüss cicám? – Egy darabig csak hallgattam, aztán úgy éreztem, nem rontok el semmit azzal, hogy elmondom az érzéseimet. És amúgy is azt szereti bennem, hogy őszinte vagyok. Most sem fogok hazudni.
- Iker, én azt hiszem, beléd szerettem. És ezt nem csak azért mondom, mert most sze…, lefeküdtünk egymással, hanem mert azért akartam, hogy megtörténjen, mert érzek valamit irántad, és most rájöttem, hogy szeretlek.
- És ez ekkora baj?
- Nem, csak… Félek. – Felkönyököltem és belenéztem barna szemeibe, amiktől mindig megnyugszok.
- Tőlem nem kell, vagy attól, hogy amit érzel nem viszonzott, mert én is szeretlek. Különben most nem szeretkeztünk volna. Amit nem tudom, miért nem mondtál ki. – Tűrt el egy tincset, ami az arcomba hullott.
- Tényleg szeretsz engem? – Kérdeztem csodálkozva.
- Igen Iza, szeretlek. És csak azért kellett ennyit várnod, mert azt akartam, hogy te is így érezz. Tudom, hogy neked is nehéz volt, de hidd el nekem is. Viszont azt mondom, hogy megérte, mert nem csak egy csodálatos együttlétet kaptam tőled, hanem érzéseket, amik viszonzásra lelnek. Ha pedig szeretnéd, ennek a dolognak folytatása lehet. Nem csak azt akarom, hogy a plüss cicám legyél, hanem hogy a barátnőm. – Nincs kétségem a felől, hogy számomra Ő a tökéletes és mindent megteszek, hogy ez fordítva is legyen.
- Boldogan leszek a barátnőd. – Mosolyogtam és éreztem, hogy megtelik könnyel a szemem. – Szeretlek. – Mondtam majd megcsókoltam…
Időbe telt mire felfogtam, hogy ez velem történik, hogy engem is körülölhet egy ilyen mese, ahol én vagyok a herceg kisasszony és a hercegem fehér lovon jött el értem, Iker személyében. Estem én már pofára nem egyszer, csalódtam is és kerültem nagyon mélyre az érzéseim miatt, de most a fellegekbe jártam. Azt mondják magasról, lehet nagyot esni, de én nem hittem ebben. Nem gondoltam arra, hogy meddig tart majd ez a boldogság csak ki akartam használni minden percet, amit vele tölthetek és szeretni őt. Akkor még nem gondoltam arra se, hogy olyan dolog történik, ami mindegyikünk életét megváltoztatja…