11 - Kézzel - lábbal

Szijasztok!

Meglennék! Remélem tetszeni fog. :)

Kicsit sokáig tartott, de kicsit megfáztam és van mikor többet tüsszögök, mint amennyit ver a szívem! :)

Na tehát! Azt hiszem valakinek igencsak a kedvébe jártam. ;)

Jó olvasást!

Puszi mindenkinek!

Megtöltöttem a poharamat jéggel. Kinyitottam a hűtőajtót és egy tálból epret szemezgettem. Miután becsuktam egy pillanat alatt, kerültem fel a konyhapultra és egy vágyakozó barna szempár nézett mélyen az én szemembe. A szívem úgy dobogott a mellkasomban, hogy azt hittem a bordáim nem tudják bent tartani. A kezemben lévő epret a szájához emeltem és ő beleharapott a piros húsú gyümölcsbe, majd megfogta a kezem és a másik felét, velem etette meg.

Megcsókolt. Úgy falta az ajkaimat, mintha ez lenne az utolsó. A hátamat simogatta majd vizes hajamba túrt, a tarkómnál megmarkolva hátrafeszítette a fejem, és a nyakamat kényeztette tovább. Kapkodva vettem a levegőt.
- Azt hittem már sosem jön el ez a pillanat. – Suttogtam újra az ajkainak.
- Hosszú távon nem lehet neked ellenállni. – Mondta halkan, miközben ahol ért ott csókolt. Minden egyes érintésére megremegtem. Kívántam őt. Minden porcikám érte kiáltott, de erőt vettem magamon, hogy eltoljam.
- Mi a baj?
- Barátnőd van. – Néztem fel kezemről, ami csupasz mellkasán pihent és nem engedte hozzám közebb.
- Irina nem a…
- Cssss… - Tettem ujjamat a szájára. – Nem hiszem, hogy ezt Ó is így gondolja.
- Nem érdekel. Téged akarlak. Mindig téged akartalak. Zágráb óta pedig csak rád tudok gondolni. Csak tudod rémisztő, hogy ennyire odavagyok érted.
- Ezért „küldtél el”? – Macskakörmöztem a levegőbe mire bólintott. – És az fel se tűnt, hogy te legalább annyira kellesz nekem? Ha nem jobban. Olyat kaptam tőled egy éjszaka alatt, amit Jonatól egy év alatt egyszer sem, de nem csak ezért. Te törődtél velem. Ott voltál mikor szükségem volt valakire és veled minden jó. Ebben a három hétben nem csak az hiányzott, hogy azt tedd velem újra, amit akkor, hanem a barátságod. Ami igazából mindig több volt, de megelégedtem vele egészen addig, míg nem kaptam többet. Mos már nem elég, testestül, lelkestül kellesz. Szükségem van rád. – Mondtam. Nem szólt semmit. Próbáltam leolvasni az arcáról, hogy mit gondol, vagy mit érez. A szemei csillogtak és egy mosoly játszott az ajkain. Az egyik kezével eltűrte a már száradó hajam és lassan közelített felém a kezem engedett ő pedig megcsókolt. Újra. Nem volt vad, lágy és érzéki. Szerelmes. Hiányzott mikor elvált tőlem és most én követeltem többet. Utána kaptam és visszahúztam egy sokkal szenvedélyesebb csókra. Belemosolygott. Tudtam, hogy tudta, ez lesz. Nehezen tudtam parancsolni magamnak. A testem vágyta az érintését, de mikor elkezdte kioldani fürdőruhám zsinórját, megálljt parancsoltam magunknak.
- Miért tiltakozol? – Kérdezte vágytól fűtött hangon, én meg már csak attól megremegetem.
- Nem, nem akarok egy percig se szeretőt játszani.
- Kis csacsim. – Húzott magához. – Megmondom neki, hogy menjen el.
- Nem mondom, kecsegtető, de biztos most akarsz jelenete rendezni?
- Nem bírom ki.
- Ha eddig kibírtad…
- Van fogalmad róla milyen nehéz volt?
- Senki nem mondta, hogy állj ellen.
- Akkor ez most a büntetés?
- Valami olyasmi.
- Oké, de csak ha lecseréled ezt. – Nyúlt be a vékony anyag alá a hasam alján. Istenem a végén még a saját játékom áldozata leszek. Szinte biztos voltam benne, hogy hallotta azt a halk nyögést, ami elhagyta a szám.
- Biztos, hogy ezt szeretnéd? A tiltott gyümölcs édesebb.
- Őrült. Hozzád már így is inzulin kell. – Felnevetett.
- Annyira édes lennék? – Bólintottam. – És te mennyire vagy édesszájú? – Csókolt bele újra a nyakamba.
- Ma édességmentes napom van. – Nyeltem nagyot
- Látom, nem tudlak meggyőzni. – Mondta kicsit csalódottan. Hah. Ha tudnád, hogy egy hajszál választ el attól, hogy itt helybe leteperjelek.
- Egyezzünk meg. Kibírsz még pár órát. Hazamész Irinával. - Fintorogtam. - Megszabadulsz tőle. Aztán az lesz, amit te akarsz.
- Istenem, Gonosz kis boszorkány vagy te. – Csókolt meg utoljára majd nagy levegőt vett és hátrébb lépett. Kérdőn néztem rá. – Menj, míg eltudsz menni, mert én komolyan nem bírom tovább. – Mosolyogtam egyet majd leugrottam a pultról és hátra se nézve a szobámba, siettem. Az ablakból még láttam, ahogy Cris a hűsítő habokba veti magát.
A vásárló körúton vettem egy másik bikinit is bár nem tudtam, hogy az mennyit javít a helyzeten. Azt viszont nem várhatta, hogy garbót húzok meg farmert egy medencés bulin. Levettem a gepárd mintás csodát és lecseréltem egy barack, aranyszínű karikákkal mintázott kétrészes darabra. A hajamat feltűztem és lementem.
A jegem már rég elolvadt így szedtem ki egy újabb adagot, a bárpultot céloztam be ahol kevertem magamnak egy Green Russiant és kedvenc Dj-m mellé sétáltam.
- Nocsak, nocsak. Végre előkerültél? És még át is öltöztél? – Nézett végig rajtam.
- Nem kell egyből arra gondolni. Semmi olyan nem történt.
- Ahha. És ezt higgyem el? Már ne is haragudj, de az a ruci. Szerintem itt sok embernek megmozgattad a fantáziáját.
- Ugye? – Lépett mellé Iza. – Szerintem még a nőkét is. Dögös voltál. Romeo nem bírta a kiképzést? Én ennyit se engedtem volna neki. Megérdemelné a szenvedést. – Vigyorgott. Kicsit be volt csiccsentve.
- Inkább arról beszélj, merre jártál, és ki akar leitatni?
- Az édes drága testvéred hordja nekem az italt jó házigazda révén.
- Iker?
- Annyira jó pasi. – Sóhajtott.
- Szabad.
- De azt mondtad a tesó tabu.
- Neked lehet.
- Akkor ne lepődj, meg ha reggel én jövök szembe veled a folyosón. – Vigyorgott. – Mentem csábítani. – Azzal elsétált. Nem akartam letörni lelkesedését azzal, hogy nagyjából kizárt tartom a dolgot, de kitudja. Letettem a poharam, a korláthoz lépve rátámaszkodtam és nézelődtem.

Tekintetem összetalálkozott Crisével, aki majdnem felfalt. Tudtam én, hogy ebben se lesz köszönet. Persze csábításban ő sem volt utolsó, még ha nem is tudatosan csinálta, amit csinált. Izmos felsőteste vonzotta a tekintetem. Néhány vízcsepp, amit még nem tűntetett el a nap, ott csillogott barna bőrén. Önkéntelenül is beharaptam az ajkam mire felszaladt a szemöldöke, én pedig elpirultam. Nem is kicsit. Megráztam a fejem és megkerülve a korlátot vízbe vetettem magam.
Flörtöltünk és kerülgettük egymást. Nem léptük át azt a bizonyos határt. Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Csak a vak nem látta, hogy húzzuk egymást. Pimaszok voltunk és gátlástalanok.
A nap utolsó sugaraival zárta le a buli medencés részét. Izával a szobámba mentünk, hogy felvegyünk valami ruhát.
- Én szerelmes vagyok. – Sóhajtott révetegen.
- Hogy mi? Kibe?
- A kapusok, kapusába.
- Mit dobtál? Szerelem tabit? – Nevettem és tényleg látszott rajta, hogy totál el van varázsolva. Megérjük mi a pénzünket. Kopogás nélkül megint nyílt az ajtó.
- Jézus te mit keresel itt? Nem voltam délután elég világos? – Tért vissza a valóságba barátnőm. Menekülőre fogtam volna, de nem akartam itt hagyni őket kettesben.
- Fogd be. Nem hozzád jöttem, hanem a ribanc barátnődhöz. – Úgy kikerekedtek a szemeim, hogy azt hittem kiesnek.
- Mi van? Vegyél vissza! – Szóltam rá.
- Azt hiszed, nem látom, mit művelsz? De jól figyelj rám. Nem fogod őt elvenni tőlem.
- Nem is a tied. Sose volt az. És ezt te is tudod. Sokkal többet képzelsz ebbe a kapcsolatba, mint ami. Azt meg hogy veled akar lenni, majd Ő eldönti. Vedd már észre, hogy akiket eszközként kezelsz azok érző emberek. Nem takaríthatod csak úgy el őket, mert te épp nem szereted az illetőt. Bár te tényleg nem szerethetsz senkit magadon kívül. – Mondtam el neki mérgesen. Elegem volt a modellből. – Menj el valami pszicho dokihoz, mert neked komoly gondok, vannak a fejeddel. – Köpni, nyelni nem tudott. Csak vörösödő fejjel elsietett.
- Azta! Jobban kiosztottad, mint délelőtt. – Örömködött Iza. Utána mentem, kíváncsi voltam mit csinál. Sajnos volt egy olyan érzésem, hogy Crist hoztam kellemetlen helyzetbe. És igazam lett. Irina közölte vele, hogy egy percig se hajlandó tovább maradni és, hogy menjenek haza. A lépcsőfordulóba álltam.
- Sajnálom. – Tátogtam oda neki. Egy szomorkás mosolyt küldött felém. Nem akarta, hogy az orosz lány más kedvét is elvegye ezért elmentek. Az én jókedvem is elpárolgott, Egész este csak ténferegtem. Nem találtam a helyem. Vártam, hogy talán visszajön vagy hív esetleg ír, de semmi. Éjfél körül elvonultam a szobám rejtekébe. Ahol el is nyomott az álom.
Nem aludhattam sokat, mert amikor felébredtem még csak hajnalodott. A nap narancssárgára és rózsaszínre festetett a kék eget. Néhány felhő kúszott az égen, de nem zavarta a nap útját, hogy szépen lassan az égre kússzon. Kipihentnek éreztem magam. Felvettem egy fekete toppot és egy farmer rövidnadrágot. Az alsó szint hasonlított egy háborús övezethez. Töltöttem magamnak vizet és kimentem a medencéhez. A felkelő nap sugarai megcsillantottak valamit a füvön. Odasétáltam és ott ahol tegnap Cris heverészett egy kulcscsomó árválkodott. Szinte biztos voltam benn hogy az övé.
- Meglepem. – Mondtam halkan, mosolyogva. Visszamenve benéztem Ikerhez, aki aludt és döbbenetemre nem egyedül. Ha most nem izgatná jobban Roni a fantáziámat, biztos megérdeklődném a dolgot, de így csak egy mosollyal halkan becsuktam az ajtót és a szobámból felkapva a kocsi kulcsot és az irataimat Crishez vettem az irányt.
Mikor odaértem láttam, hogy a modell kocsija még ott áll, de aztán lerendeztem annyival, hogy biztos taxival ment, mert ittak mindketten.
Beengedtem magam a házba, ami még néma volt. Célirányosan mentem a szobájába.
Kinyitottam az ajtót egy fülígérő mosollyal, ami abban a pillanatban az arcomra fagyott. Nem hittem el, amit látok. Lemerevedtem, és csak néztem. A gombóc, ami a torkomba nőtt egyre nagyobb lett. Kitörni készült belőlem a sírás.
- Jézusom, Hanga! – Hallottam meg Cris hangját, ami észhez térített és mikor az első könnycsepp kicsordult a szememből én már a lépcsőn rohantam, Ő pedig utánam. A bejárati ajtónál kapott el.
- ENGEDJ EEEL! – Kértem bőgve.
- Ne kérlek. Ez tényleg nem az…
- NEM ÉRDEKEL! ENGEDJ EL! – Hiába kapálóztam, nem tudtam kiszabadulni. A derekamat ölelte én pedig próbáltam kicsavarodni a szorításból.
- Hagyd ezt abba, mert megsérülsz.
- ERESSZ EEEL! – Szinte sikítottam. Menni akartam, nem akartam hogy hozzám érjen vagy hogy egyáltalán a közelembe legyen. Éreztem, hogy enyhül a szorítás én pedig kihasználva kiszakadtam az öleléséből és elfutottam.
- HANGA VÁÁRJ! – Kiáltottam utánam, de én vissza se néztem csak futottam, hogy merre és mennyi ideig az kiesett. A kézilabda pályán kötöttem ki. Bent a kapuig meg se álltam ott pedig a fáradtságtól lerogytam a kapufa tövébe és térdemre hajtottam a fejem és nyugtattam maga. Nem értettem ezt az egészet és annyira fájt. Mintha a szívemet tépázták volna. És minél többet gondolkodtam rajta annál jobban fájt.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el. Percek vagy órák, de nem is számított. Akkor már nem. A könnyeim időközben elapadtak és maradt a semmibe révedés a nincs után sóvárgás. Hallottam, hogy nyílik az ajtó. Felemeltem a fejem, de nem láttam a közeledő alakból semmit. Egészen addig, míg oda nem ért. Fel akartam állni, hogy eltűnjek, de megint az erős karok közt találtam magam és újult erővel tört rám a fájdalom.
- Kérlek hallgass meg.
- Nem akarlak meghallgatni, azt akarom, hogy hagyj békén. Egy hülye naiv kis picsa voltam mikor elhittem, hogy engem akarsz, hogy rám vágysz. De neked csak a sex kell.
- Had magyarázzam meg.
- Felesleges. Remélem legalább jó volt.
- Nem engedlek el, míg nem hallgatsz meg.
- Márpedig elfogsz. – Próbálkoztam újra.
- Nem. Egyszer már elkövettem azt a hibát. Még egyszer nem fogom. Hülye voltam. Arra nincs mentségem, de Irina és köztem nem történt semmi. Mondtam neki, hogy végleg vége ennek az egész cirkusznak, ami köztünk van. Kérte, hogy had maradjon még éjszakára. Külön szobába aludtunk el. Fogalmam sincs, hogy került mellém. Hinned kell nekem. Nem hazudnék. Te is tudod. Tényleg kellesz nekem.
- Miért? Miért kellek neked? – Kérdeztem síros hangon és a szám remegett attól, hogy igyekeztem elfolyatni.
- Mert szükségem van rád. Arra hogy szeress. Hogy engem szeress, és hogy én is szerethesselek. – Mondta csendesen. – Sajnálom, nem akartam fájdalmat okozni. Mond, hogy hiszel nekem, mond, hogy velem maradsz. – Meg se tudtam szólalni egyszerűen, nem tudtam, mit mondhattam volna aztán végül egy szó kiemelkedett a sok közül. Szembe fordultam vele, hogy szemébe nézhessek. Kétségbeesetten nézett rám.
- Szeretlek. – Mondtam és megcsókoltam. Szorosan húzott magához. Tudtam, hogy ő ezt még nyíltan nem fogja kimondani.
- Köszönöm. – Mondta ajkaimnak majd újra rátapadt.
- Ne haragudj, csak azt, azt hittem, hogy… - Kezdtem, de nem engedte, hogy befejezzem.
- Felejtsük el. – Mosolygott bátorítóan. Aztán újra csókolni kezdtük egymást. Vadul és szenvedélyen. A földön ült és engem az ölébe vont, hogy szembe legyek vele. A keze a pólóm alatt járt és simogatott ahol ért.
- Ezt biztos itt kellene? – Kérdeztem zihálva, miközben mosolyogtam.
- Bezártam az ajtót. – Suttogta. Mire felnevettem.
- Ne is törődj vele, hogy a fél városnak van ide bejárása.
- Nem is törődök. – Mondta és tovább csókolt. Egy kicsit még feszengtem, de közben izgatott a gondolat, hogy mi van, ha ránk nyitnak. Szép lassan lekerült rólam a felsőm és róla is a póló. Végre újra végigsimíthattam mellkasán és hasán, bűntelenül. Hanyatt feküdt a gólvonalon én pedig fölé hajoltam és apró csókokat leheltem minden egyes izmára, miközben ő simogatott. Már épp kezdtünk volna belemelegedni mikor kintről motoszkálás zaja hallatszott be. Mindketten arra néztünk majd egymásra. Kitört belőlünk a nevetés váltottunk még egy gyors csókot és magunkra kaptuk a felsőinket. Futva hagytuk el a pályát a hátsó kijárat felé. Egymás kezét fogva nevetve törtünk ki a napsütésbe és éreztem, hogy boldog vagyok, felszabadult, mert végre vele lehetek.
- Sétálunk? – Kérdeztem.
- Lenne jobb ötletem is, de ha te sétálni akarsz.
- Csak egy kicsit. – Kézen fogott és elindultunk valamerre.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- Miután elrohantál, kidobtam Irinát aztán hozzátok mentem, de ugye ott nem voltál. Viszont a barátnőd, Iza igen. Had ne mondjam, hogy lesikította a hajam. És elmondott mindenféle vesztesnek meg balféknek. Tényleg ők Ikerrel járnak?
- Nem tudom. – Vontam vállat. – Tegnap nem tudom mire jutottak. De reggel Iza Iker ágyába feküdt.
- Ezt most nem mondod komolyan.
- Ha nem látom, nem hiszem el.
- Mondjuk nekem nagyon úgy tűnt, hogy kóstolgatják egymást. – Vigyorgott.
- Majd kiderül.
- Na végül is Ő mondta, hogy szerinte itt vagy. Jövök neki, egyel.
- Meg én is. – Néztem rá. – Valahogy nélküled már nincs folytatás és nem is akarom, hogy legyen…