38 - Szerelem net

Szijasztok!

Megvolnék! Megint nem érzem valami hú de jónak!

Remélem túl nagy csalódást nem okozok!

Várom a véleményeteket és jó olvasást!

Puszi nektek!

Vii

- Kicsim. – Hallottam meg hangját, de nem akartam reagálni. Puszikkal halmozta el az arcomat, és a jobb oldalamat simogatta. – Kicsim mindjárt tíz óra.
- Nem lehet. – Nyögtem. – Még csak most feküdtünk le. – Motyogtam.
- Ki kell, hogy ábrándítsalak.
- De én még nem akarok.
- Sajnálom.
- Mennyi időm van?
- Fél óra. – Puszilt meg újra. Imádtam, hogy tudja, nem kell nyolckor keltenie ahhoz, hogy elkészüljek tízre. Szembe fordultam vele. Arcomat a mellkasába temettem és kezemet rátettem mire megrándult. A pamut anyag helyett sima bőrét érintettem. Kezemet visszahúztam és felnéztem rá.
- Miért nincs rajtad póló? – Vontam kérdőre.
- Azért kiscsillag, mert olyan vagy, mint egy kályha. A kezed viszont jéghideg. – Fogta meg és odatette ahova előtte én. Elképesztő vágyat éreztem az után, hogy végigsimítsak izmain, de erőt vettem magamon és nem tettem. Se neki, se nekem nem hiányzott több kínzás, de főleg neki nem. Nagy sóhajtás közepette ültem fel, de nem engedte el a kezem. Egy zavart mosollyal néztem rá aztán ő is felült.
- Főzök kávét. Tusolj le. – Csókolt meg és kisétált. Biztos voltam benn, hogy tudja, mi jár a fejembe. Vagy az övébe is az jár. És mégse erőlteti.
Elhúztam a háló és fürdő közti falat. Nem akartam meglepetést. Beálltam a zuhany alá. A meleg víz még mindig képes volt rabul ejteni és kimosva a gondolatokat a fejemből hosszú perceken keresztül folyattam magamra. Hiába erről nem tudtam leszokni. Viszont sokkal jobban éreztem magam. Felöltözve, vidáman sétáltam ki a konyhába, ahol Sese a pultnál ült és jobb híján a tegnapi lapot bújta. Ő elolvassa ezeket, engem hidegen hagynak. Még a rólunk megjelenő cikkek se érdekelnek. A kis Raúl képe óta kerültünk már címlapra, de Sergionak megmondtam, csak akkor dugja az orrom alá az újságot, ha arról írnak, hogy tudják, ki vagyok. A többi igazán nem érdekel.
- Gyere vízicsibe itt a tejeskávéd.
- Köszönöm. Imádlak. - Pusziltam arcon, de még mielőtt a bögrémbe kapaszkodhattam volna vigyorogva húzott vissza.
- Héé… - Méltatlankodtam és ujjheggyel próbáltam meg elérni a reggeli italomat.
- Nyugi, megkapod, – Nevetett. - de egy puszinál többet kérek. – Mondta és eltűrve a hajam magához vont egy csókra. Egy pillanatra elvált tőlem és valószínűnek tartottam, hogy ugyanazt látja a szemembe, mint én az övébe, mert újra megcsókolt. Azt hiszem abban a pillanatban mikor megszólalt a csengő egyszerre áldottuk és átkoztuk az érkezőt.
- Megyek. Összeszedem magam. – Puszilt homlokon morgolódva és a hálóba ment, én pedig, miután kicsit átfésültem ujjaimmal a hajam, ajtót nyitni. Miért jó neki, hogy mindig összekócol?
- Hola Mirian. – Mosolyogtam az érkezőre, aki beljebb lépve megpuszilt.
- Hola Vitali. Az öcsém? – Nézett körbe.
- Zuhanyozik. Kérsz kávét, vagy valami mást?
- Köszi egy kávét elfogadok. – Tette fel a táskáját a pultra és felült az egyik bárszékre, majd kezébe vette a tegnapi sajtót, de hamar le is tette.
- Szép ez a lakás. – Nézett körbe. – Fiatalos. Olyan hozzátok való. Te választottad?
- Igen. Ahogy beléptem már tudtam, hogy ez az igazi. – Meséltem.
- És hogy telik neked egy ilyen lakára?
- Egy nemzetközi ingatlan irodán keresztül kezdtem el keresni az új lehetséges otthonomat, és így a pesti lakásomat egy az egybe beszámították. A fennmaradó összeg pedig nem túl sok így hitelt vettem fel és azt fogom törleszteni. – Meséltem és közben az elkészült kávét leraktam elé.
- Köszönöm.
- Jó reggelt nővérkém. – Jött ki Sergio a szobából teljesen felöltözve. – Egyre több ruhája volt itt. Nekem pedig nála. Ilyen ez, ha két lakásba él az ember.
- Neked is kedves öcsém. Köszönj el szépen Viatlitól.
- Mirian csak ésszel. Jó?
- Nyugi. Egybe visszakapod… Valamikor éjjel. Ha elég gyors vagy akkor előbb. – Fogta meg a táskáját és indult kifelé, mi pedig utána.
- Ugye hamar megtalálsz?
- Mond el hova mentek.
- Szerinted tudom?
- És tegnap?
- Tegnap se tudtam.
- Hazudós, el se megyek érted. – Vágta be a durcit. És komolynak tűnt.
- Ne aggódj kislány, nem maradsz hoppon. – Karolt belém a nővére. – Szép napot Sergio. – Köszönt el tőle és velem együtt kisétált az ajtón. Már a kocsinál voltunk mikor megéreztem a kezeit a derekamon. Maga felé fordított.
- Hamar találj meg. – Suttogtam két csók között.
- Nyugi bárhova is mész, ott leszek. – Adott egy utolsót és a saját kocsija felé ment én pedig beültem Miri mellé. Nagyot sóhajtottam mikor elindultunk.
- Figyelj. Sergio bármit mondott túlzott. Hidd el élvezni, fogod. – Még jó, hogy semmit nem mondott. Azt meg, hogy élvezzem kizártnak tartottam. Legszívesebben elszöktem volna. De ez volt Miri beavatása én pedig úgy döntöttem hősiesen kiállom a próbát.
Az első utunk egy szépségszalonba vezetett és áldottam az eget, hogy alig egy hete voltam kozmetikusnál. Viszont a manikűrt be kellett vállalnom, mert sas szeme kiszúrta, hogy rágcsálom a körmöm. Nem ellenkeztem, de a műkörmökre nemet mondtam mondván, hogy ön és közveszélyes vagyok velük. A fodrászt is kihagytam. A hajamhoz ugyan nem nyúl senki. Egyetlen embernek engedtem meg, de az most 2000 km-el arrébb tartózkodott. Miriam persze egy állomást se hagyhatott ki. A nagy várakozás közepette egyszer majdnem el is aludtam.
- Basszus. Én most mentem el kávéért. – Álltam fel és nyújtóztattam ki elgémberedett végtagjaimat.
- Hozzak neked is? – Kérdeztem a rajtam mosolygó lánytól.
- Nem köszi. Ennyire unalmas?
- Nem, csak nem vagyok hozzászokva ennyi semmittevéshez. – Mondtam. – Mindjárt jövök.
- Meg ne szökj. – Szólt utánam nevetve.
- Kecsegtető, majd még meggondolom. – Mondtam nevetve, és végre kiléphettem a friss levegőre. Biztos voltam benn, hogy már az ilyen olyan készítmények is zsibbasztották az agyam. Tudtam hogy ez nem nekem való és nagyon reméltem, hogy csak nagyon- nagyon hosszú idő után lesz újra ilyen. Az első valamire való kávézóba bementem és kértem egy óriás adag tejeskávét, ami ebben a formában fél litert jelentett. Pont úgy, ahogy szerettem…
Fél kettő is elmúlt mire végzett. Igazából jelentős változás nem történt, csak frissítette az alapot. Beültünk egy étterembe ebédelni. És míg a rendelésre vártunk beszélgettünk. Rá kellett jönnöm, hogy Mirian nem is olyan szörnyű csak ég és föld vagyunk. Ő imádja azokat a dolgokat, amiktől nekem a hajam égnek áll.
- Vitali, ne haragudj, de nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg. – Nézett rám, majd jól körül, nem hall-e minket valaki. – Neked tényleg az öcsém lesz az első? – Tette fel a kérdést a lehető leghalkabban. Amire csak egy zavart bólintással feleltem. – De én ezt nem értem. Nehéz elhinni, hogy neked még nem volt senkid.
- De volt. Máténak hívták. Csak vége lett még mielőtt eljutottunk volna addig. Akkor még csak 17 voltam. És nem arról van szó, hogy tartogatom az igazinak, mert nem. De azt se akartam, hogy olyasvalakivel legyek életembe először, akinek semmit nem jelentek egy újabb trófeánál. Szerelmes akarok lenni abba, akivel először együtt leszek.
- Mátéba nem voltál?
- De, vagyis nem tudom. Szerettem, de amit Sergio iránt érzek, az jóval több. És sokkal erősebb. Érte nem valószínű, hogy otthagytam volna a várost. Seséért pedig még az országot is képes voltam. Mátéval inkább voltunk barátok, akik csókolóztak és kézen fogva sétáltak, de semmi több. Rá nem vágytam úgy, mint most Sergiora. – Vallottam be és el is vörösödtem, mert ilyen nyíltan erről még senkinek se beszéltem. Elmosolyodott.
- Éretten, felnőttként gondolkozol Vitali. Annak ellenére, hogy ezen a téren tapasztalatlan vagy nem féltelek titeket. Meg így most már látom, hogy nem csak ő van oda érted. És látom, hogy nem azért vagy vele, mert híres, és mert pénze van. Ne hogy azt hidd, hogy ez valami felmérés volt, de ő a testvérem és már törték össze a szívét nagyon csúnyán. Ha bizalmatlan lenne, ne vedd magadra. Szeret téged. – Mondta én pedig, hogy kicsit emésszem, amit mondott felböktem egy falatot a villámra és bekaptam. Igaza volt Miriannak tapasztalatlan vagyok, hisz sosem volt szerelmi csalódásom, de jelenleg nem hittem, hogy én valaha képes lennék Sergionak fájdalmat okozni és azt se hittem, hogy ő okozna nekem olyan csalódást, ami tönkretehetné azt, ami kettőnk között van. Így nem is láttam értelmét ezen gondolkodni.
- Van kedved mozizni ruhavásárlás után?
- A mozi jöhet, a ruhavásárlást passzolom.
- Az kizárt. Kell neked egy dögös ruci estére. Azt hitted csak poén volt?
- Reménykedtem.
- Nyugi jól fogod érezni magad.
- De én nem nagyon szoktam bulizni.
- De voltál már? – Bólintottam. – És táncoltál is.
- Igen, de…
- Nincs de, gond egy szál se.
- Mondod te.
- Elég. – Mondta mosolyogva. – Jó lesz. Ne aggódj. Gátlásoldásra meg ott az alkohol. – Kacsintott és már intett is a pincérek, hogy fizetne. Rendezni akartam a számlát, de azt mondta, felejtsem el, mert ha Sergio fülébe jut mérges lesz, hogy hagyta.
Azt hittem a közel négy órás egyhelyben várakozásnál nincs rosszabb. Tévedtem. A négy órán keresztüli ruhavásárlás. Életembe nem vettem fel annyi ruhát, mint abba a pár órába.
- Én ebben nem megyek sehova. – Jöttem ki a sokadik bolt sokadik próbafülkéjéből, az Isten tudja hányadgyára.
- Miért nem? Ez eddig a legjobb.
- Azért, mert ha három centivel hosszabb lenne is, kint lenne a fenekem. Kizárt, hogy ebbe jól érezzem magam.
- Szerintem csini. Nézd, a pasiknak is tetszik. – Bökött fejével jobbra ahol jó tízlépésnyire néhány fiatal állt. És ebből kéne elviselnem úgy százat? Kizárt nekem már ez is sok.
- Ugyan már Miri, erre még a melegek is nyálat csorgatnának. Nekem ehhez nincs gusztusom. Jó hogy nem írom majd a hátamra, hogy „Vigyél el egy körre” macska körmöztem a levegőbe.
- Jó oké igazad van, de hosszúba se jöhetsz.
- Rendben akkor keressünk olyat, ami mindkettőnknek megfelel.
- Kétlem, hogy van olyan, de tiéd a pálya, válassz. – Mutatott a ruhák felé én pedig figyelembe véve azt, hogy eddig miket válogatott, és mi az, amit én is felvennék kiválasztottam egyet és bevonultam a fülkébe. Kicsit ugyan húztam a szám, de azt mondtam, hogy ez még a jó ízlés határán belül van az enyémen meg kívül.
- Ennyire nem lehet szörnyű. – Kiabált be.
- Nem is az. – Mondtam határozottan és kiléptem. Először csak nézett, aztán mutatatta, hogy forduljak meg. Körbeforogtam és vártam, hogy mondjon valamit, de semmi. – Na?
- Jó, jó, de még nem tökéletes. Egy pillanat. – Emelte fel az ujját, és már ott se volt. Szembe fordultam a tükörrel. Tartottam tőle, hogy ez túlzás, de nem tudtam hova megyünk, és ha csak eszembe jut, hogy Sergionak mennyire tetszett, amit látott a legelső találkozásunkkor, akkor nem tartottam olyan rossz ötletnek. Alig pár perc múlva egy szürke magas sarkúval jött vissza, ami ellen egyáltalán nem volt kifogásom. Nem tűnt gyilkosnak így azt is felvettem.
- Most már jó leszek?

- Nem, nem. Most már jó vagy. – Vigyorgott.
- Szuper. – Sóhajtottam. – Akkor akár mehetnénk is. – Tanácsoltam. Az ő ruhája már boltokkal ezelőtt megvolt és csak jól jött neki, hogy az enyém nem. Szerintem minden második üzletbe vett valamit, szimplán, azért mert megtetszett neki. Én ezt utáltam és ezek után se fogom szeretni.
A nap legjobb része a spontán mozi. Na ez az, amit nem tudok megunni. Odaléptem a pénztárhoz és kértem jegyet a következő filmre.
- Nem is választunk?
- Abban nincs semmi izgi. Nincs válogatás. – Fogtam meg a kezét, mert láttam, hogy húzza a száját. – Én eljöttem veled. Sőt még estére is lestoppoltál, szóval most szépen jössz és megnézzük ezt a filmet. – Morgolódva ugyan, de utánam jött és végig néztünk egy színvonal alatti horrort.
- Ez mi volt? Én az életbe többet el nem jövök veled. – Mondta miután kijöttünk a teremből. Csak nevettem.
- Most legalább tudod, hogy nekem milyen egy csajos nap. – Mondtam, mire végre ő is elnevette magát.
- Jó igaz lehet kicsit sok volt belőlem, de azt hiszem, most kvittek vagyunk. – Bólintottam és végre elindultunk haza. Vártam már ezt a pillanatot, de közben aggódtam azon is, hogy mi vár még rám…

Sergio szemszöge:

- Iker, meg fogok, őrüli. Biztos. – Támadtam le egyből a kocsiba beszálló kapust.
- Szép kilátások.
- Nem vagy vicces.
- Mi a bajod?
- Hogy mi a bajom? Vitali a bajom.
- Mit tett szegény lány? – Kérdezte aztán vigyorogva felém fordult. – Vagy mit nem.
- Cseszd meg, de tényleg. Egy csepp együttérzés sincs benned?
- Bocs haver, de nekem gimi óta nem volt szűz barátnőm. Legyél türelmes. Nehogy letámadd.
- Eszembe sincs, és türelmes is vagyok, de esküszöm, már attól feláll, hogy megcsókol, de persze sehova tovább nekem meg marad a zuhany. – Morogtam mire röhögni kezdett. Ott ahol voltam satufékkel megálltam majdnem egy kisebb balesetet okozva.
- Normális vagy?
- Ki lehet szállni Casillas!
- Ez most komoly? Ki akarsz tenni? Itt?
- Ha nem tudsz egy kicsit megértőbb lenni, lehet menni.
- Jó oké nem röhögök. – Mondta és megint elindultam. Egy darabig csak nézett.
- Mit bámulsz?
- Tudod nem hittem, hogy egyszer te leszel az, aki a sex hiányon kattog. – Nagyot sóhajtottam. Ez az, amit én se hittem volna. Hisz bárkit megkaphatnék bármikor.
- Ez már nem egyszerű sex hiány. Nem egy kiadós dugásra vágyok, hanem arra, hogy vele szeretkezhessek.
- Baszod, te tényleg szerelmes vagy.
- Miért mit hittél, hogy szórakozásból űzöm az önmegtartóztatást. Fenéket. Ma reggel se sokon múlt, hogy ne tegyem meg, hogy addig próbálkozzak, míg nem enged, Szerintem csak az akadályozott meg, hogy jött a nővérem. – Utáltam is érte, de közben meg örültem. Tartottam attól, hogy egyszer majd nem tudok megállni. Így is feszegetjük azt a bizonyos határt. Amiben ő is benne van. Kacérkodik, játszik velem, flörtöl. Jóformán az őrületbe kerget. Ha egyszer átlépjük kizárt, hogy én meg bírjak állni.
- Tényleg milyen volt a családlátogatás?
- Kisebb fajta sokkal kezdődött, de Dana mentette a helyzetet. Imádja Vitalit. Aztán miután a családdal tisztáztunk néhány dolgot nekik se volt ellenük kifogása. Szeretik és nem miattam, hanem maga miatt, mert az aki.
- És most a nővéreddel van?
- Ne is mond. Nagyon remélem, hogy Miri nem okoz maradandó kárt. – Bár megígérte és ezt is, hogy elviszi moziba. Oda szeret járni. – Jó hogy mondod. Ki kell derítenem hova viszi este.
- A Mirian elviszi Vitalit bulizni, és te hagyod? – Nos igen, az aggódás jogos. Nem véletlen szeretném megtudni hova tervez. Ő még nálam is felelőtlenebb és szeret vegyülni, de Víta nem, és féltettem. Tudja, hogy ő más, mint az eddigi barátnőim és nem is madridi, de ha van benne pár pohár, mehetnékje támad és elfeledkezik a környezetéről.
Az edzés előtt és után is érdeklődtem, de senki nem tudott semmit. Már feladtam, hogy bármit megtudok, mikor kaptam egy smst Renétől a hely nevével és címével, de a lelkemre kötötte, hogy nem tőle tudom.
Erre a helyre nem gondoltam, mert nem is nagyon járunk oda és nem is olyan ismert. Talán ezért. És Miri tudta, hogy ott nem keresném. Felhívtam néhány csapattársat, hogy pár órára ruccanjunk ki, és nekik is megadtam a hely címét. Otthon öltöztem át. A lakás jó néhány pontján volt már Vítának is néhány cucca, de a legkevésbé se zavart. Előtte mikor valaki a fülbevalóját hagyta itt már az idegesített. Nem akartam kötöttséget. Most viszont egyáltalán nem zavart. Sose szerettem másnál tölteni az éjszakát, de Ő ez alól is kivétel.
Nem siettem, mert tizenegy órát beszéltünk meg a többiekkel. A helyhez se volt kedvük hát még a korai érkezéshez. Értem Iker jött, de addigra már sík ideg voltam.
- Nyugodj már meg. Vitali okos és szeret téged. Ha a nővéred felelőtlen is a barátnőd biztos tud vigyázni magára. – Mondta, én pedig elgondolkodtam. - Végül is nem egy átlagos lányról van szó. Nem? – Bólintottam. Igaza volt. Nem szabadna elfelejtenem, hogy „egyedül” él, dolgozik és céltudatos. Érett ugyan, de mindezek ellenére féltettem, mert jószívű. Megbíztam benne, de másokba nem.
Persze mint mindenhol máshol itt is beengedtek minket soron kívül. A hely nagy volt és színvonalas. Sokan is voltak. Megbámultak minket, de ez a nézés valamiért más volt.
- Mi eddig miért nem jártunk ide? – Tette fel Cris a költői kérdést. Felmentünk a vip részlegre és választ kaptunk a kérdésre. Ez a másik madridi focicsapat törzshelye volt. Ők is nagyot néztek, mikor megláttak minket, egy barátságos üdvözlés után váltottunk pár szót. A pályán kívül ugyan nincs bajunk egymással, de nem is haverkodunk.
A korláthoz álltam. Esélytelennek tartottam, hogy ebbe a tömegbe kiszúrjam Vítát, de lent még ennyi esélyem se volt. Ahogy a tömegben nézelődtem elfogyott két üveg söröm.
- Csak ésszel. – Jött oda a csapatkapitány.
- Nyugi a meccsre jól leszek.
- Meccsre? Ki beszél a meccsről? – Kérdezte én meg hihetetlen mód értelmesen nézhettem rá, mert megforgatta a szemeit. – Ramos ne legyél hülye. Ha így nem bírsz magaddal, majd részegen meg fogod állni, hogy ne mássz rá? Ne én gondolkodjak már helyetted.
- Miért kéne megállnia? – Kortyolt bele Cristiano a sörébe.
- Azért mert Vitali még szűz. – Mondta Iker, mire a Portugál szembeköpte, én pedig gondolatban már nyolcszor eltörtem a kezét vagy a lábát.
- És Te gondolkodsz helyettem ugye Casillas. – Mondtam és otthagytam őket. Nem akartam Roninak magyarázkodni. Pláne nem neki. Egyben biztos voltam, hogy ezt holnap mindenki tudni fogja. Tehet Iker bármit. A legjobb embernek mondta el. Bár készakarva sose adta volna tovább.
- Bocs baszki kicsúszott a számon. – Jött utánam.
- Most már mindegy. Amúgy nincs semmi. Megyek, iszok még egy sört. – Emeltem fel az üveget és a pulthoz mentem ahol gyorsan lehúztam két rövidet is. Biztos voltam benne, hogy mire megtalálom, addigra ki is józanodok. Iker már Gonza társaságába volt.
- Na? Kiszúrtál már valakit? – Kérdeztem az argentint.
- Ami azt illeti drága barátom, megtaláltam a hely, de szerintem Madrid legszebb és legszexisebb, az utóbbiért előre elnézést, hölgyét. – Mondta és alig bírta visszatartani a nevetését.
- Ennek mi baja? – Kérdeztem Ikert.
- Italpult. Középtájt. – Navigált én pedig kicsit ugyan fej kapkodva, de arra néztem. És igaza volt. Abban meg főleg, hogy elnézést kért. Egyből kiegyenesedtem. Alig hittem a szememnek. Vitali nem egyszerűen csak szép volt. Az államat valahol a padlóról vakartam. És nem bírtam levenni róla a szemem. Egyrészt, mert szemet gyönyörködtető volt másrészt mer féltem, hogy elveszítem.
- Ahogy elnézem, nem csak rád van ilyen hatással. – Hozott vissza a valóságba a kapus hangja. Többen is nézték őt és ez valahol büszkeséggel töltött el. Na igen az én barátnőm, de nem vagyok mellette. Viszont belém bújt a kisördög és nem mentem le, csak figyeltem. Italt rendelt és mikor a pultos elé rakta egy srác felé mutatott, mire megrázta a fejét. Visszautasította. Nem tudtam mit ivott, de miután megkapta hátat fordított a pultnak és a tömeget kémlelte. Nem tudtam, kit kereshet. Engem vagy a nővéremet.
- Miriant nem láttátok? – Fordultam feléjük. – Héé, nem nézni a barátnőmet. – Röhögtem el magam.
- Nézni csak szabad. – Mondta Benzema.
- Különben sem tőlünk kéne féltened. – Bökött a fejével Cris a pult felé, ahol Vitali mellett Mérida az Atlético középpályása állt. El akartam indulni, de megállítottak.
- Most mit aggódsz? Az italos csávót is lekoptatta. Majd pont Méridat nem fogja. Ennél azért több önbizalmad is lehetne.
- Van önbizalmam. – Morogtam.
- Akkor itt egy sör. Igyál.
Kézrázásos bemutatkozás volt. Gondolom felismerte a focistát, de miután elengedte a kezét hátrált egy lépést és úgy helyezkedett, hogy a bárszék köztük legyen. Semmit nem akart tőle, de ahogy elnéztem a beszélgetésért se nagyon volt oda. Zavartan nézett körbe többször is.
- Lemegyek. – Indultam volna el, de valaki rám csimpaszkodott és pont akkor nézett fel Víta is, mert a középpályás erre mutatott. Konkrétan lefagytam. Nem láttam, ki lóg a nyakamba, de az illatát ismertem. Víta otthagyva beszélgető partnerét a tömegbe ment és nem volt boldog.
- Lara szállj le rólam. Még hányszor mondjam el? Nem kellesz a barátságod meg főleg nem.
- Hogy te mekkora bunkó vagy. Csak bocsánatot akartam kérni a múltkoriért.
- Meg majd el is hiszem. De ha így is van, se érdekel. Tűnj el az életemből. – Mondtam olyan hangon, hogy a két lépést hátrált én pedig elindultam, hogy megkeressem Vitalit. Csak forgolódtam a tömegbe. A csapattársaim felé fordultam valami támpontért. Ha nem hallgatok rájuk és lejövök, akkor nincs ez. Jobbra mutogattak tehát az irány jó volt. A másik pultnál állt és ivott. Nem is tudtam, mit mondjak. Már annyira utáltam a sok félreértést. Igazából azt reméltem, hogy nem hallgat meg. Ahogy én nem hallgattam meg őt. Melléálltam.
- Hallgatlak. – Sóhajtotta. Nincs szerencsém.
- Nem tudom, mit mondjak. – Elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Akkor majd keress meg, ha már tudod. – Mondta és elindult, de megállítottam.
- Nem tudom, mit kellene mondanom, de azt tudom, mit kell tennem. – Húztam magamhoz és megcsókoltam, beleadva minden szeretetem és vágyam, amit érzek, hogy tudja, nekem nem kell senki más csak ő. Szorosan tartottam a karjaimba.
- Öhm, hát… Azt hiszem… Ajj az agysejt romboló csókjaid… - Mosolyodott el.
- Azaz alkohol szívem.
- Minden, amit ittam alkoholmentes volt.
- Ez esetben pusztíthatnánk még. – Mondtam vigyorogva és megint megcsókoltam kizárva mindent és mindenkit…