2012. Január 14. Szombat
Szombat este van mikor mindenki a jobbnál jobb bulikra, készül én, kikötöm a csengőt, bezárom az ajtót és kikapcsolom a telefonomat. Aki ismer, tudja, hogy ma nem vagyok elérhető, hisz a real madrid játszik. Persze vannak, akiknek elég, ha a hajnali ismétlést látják nekem már a gondolattól is égnek áll a hajam, hogy előbb jusson az eredmény a fülembe, minthogy lássam a meccset. A felém tévedő tudatlanoknak egy cetlin lévő üzenet nyújt tájékoztatást a bejárati ajtómon, miszerint ne zavarjanak akkor, se ha ég a ház. Persze ha drasztikus lennék, azt írnám, hogy mielőtt rászánod magad a kopogásra, ásd meg a sírod. Ne nekem kelljen azzal is vesződnöm.
A nevem Vitali Frewer. Angol apuka és magyar anyuka egyetlen gyermeke. Magyarországon élek és egy nemzetközi lapcsalád, sport magazinjának, próbaidős fotósa vagyok. Nem a legjobban fizető állás, de azt csinálhatom, amit szeretek. Tavaly érettségiztem és ahelyett, hogy felvételiztem volna egy fősulira inkább, befizettem magam egy fotós tanfolyamra. Úgy gondoltam, hogy a felsőoktatás még várhat, és így hogy a szüleim látják, nem tétlenkedek rám hagyják a dolgot. Megbíznak bennem, azért is élek egyedül már majdnem két éve. A koleszt én utáltam anyuék meg Pestet, ezért vettek egy lakást nekem.
November óta dolgozok a lapnál és a három hónapos ideiglenes szerződésem január végén, jár le. Minden a következő két hétbe fog eldőlni, ugyanis megyek Szerbiába a férfi kézilabda eb-re, mint hivatásos fotós. Mondhatni ez lesz a vizsgám. Emellett az én dolgom az online oldal ránk eső részének szerkesztése. Viszont kanyarodjunk vissza a jelenbe.
Egy üveg vízzel és egy chupa-chups nyalókával a kezembe beültem a fotelembe és rátapadtam a képernyőre. A királyi gárda épp akkor lépett a pályára az ellenféllel. Eluralkodott rajtam a már jól ismert érzés, ami szinte semmihez nem volt fogható. Izgatott lettem, a szívem pedig hevesebben vert. Olyan ez, mint a szerelem. Szerelem a sport iránt, a foci iránt a Real Madrid iránt.
Lány létemre imádom a focit. Habár a labdarúgó pályafutásom csak az iskolai pályáig ért, de ott viszont évekig játszottam a helyi csapatban játszó fiúkkal és még néhány lánnyal. Főleg kapus voltam és hátvéd. Így teljesen átérzem Casillas és Ramos közti kapcsolatot. Bár tudom, hogy a barátságuk nem ezen alapszik mégis sokat számít.
A meccs elkezdődött. Az első 45 perc még nekem is igen megpróbáltató volt. Kaptunk egy gólt, amit szegény kispárnám bánt ugyanis halk puffanással ért földet mikor is földhöz vágtam. Néhány megmozdulásnál a hajamat téptem. Jól látható volt, hogy a csapatom SZÉT-VAN-ESVE! Ramos fejese szép lett volna, de hát csak volna. A szünetbe Mou biztos végzett egy alapos fejmosást. Ami a második félidőt illeti a bíró szerzett egy jó pontot mikor nem adott meg egy gólt az ellenfélnek és rögtön vesztett kettőt, amikor nekünk se adott meg egyet. Megjegyzem jogosan. Higuain és Callejón góljával fordult a meccs így az eredmény 2-1 lett a galaktikusoknak. HALA MADRID!
Nyertünk ugyan, de nem tudtam önfeledten örülni. Magam elé húztam a laptopom és bejelentkeztem facebookra. A Real hivatalos rajongói oldalán már kiposztolták a végeredményt és a góllövőket. Alig egy óra múlva már a játékosok is feltűntek az oldalon néhány képpel és bejegyzéssel. Látszólag nagyon meg voltak elégedve magukkal. Én pedig komoly késztetést éreztem arra, hogy leírjam a véleményem. Az utolsó vigyorgó kép Ramosé volt, így ő lett az áldozat.
HOLA!
Látom, nagyon meg vagytok magatokkal elégedve az eredménnyel. Nem mintha én nem örülnék neki, de rossz nézni, ahogy a kedvenc csapatom szétesik. :/ Mi van veletek? Ti amúgy mazoisták vagytok? Lehet ehhez túl hétköznapi csaj vagyok, de nem értem miért jó nektek, ha az edző kioszt titeket. Hiába az a két gól ennél játszottatok már jobban is. Még lapot se kaptál, pedig akkor elemedbe vagy. Most nem voltál.
Ne csússzatok szét! Kérlek! És most naagy boci szemekkel nézek. :)
HALA MADRID! V. F.
Gondolkodás nélkül kattintottam rá a küldésre még mielőtt meggondolnám magam. A lelkem kicsit megnyugodott. Remélem, hogy a levelem célba ér. A válaszra még csak nem is gondoltam. Olvasgattam még néhány cikket és találtam egy idézetet.
RM: "Éhes a sikerre. Már akkor is tud nyerni, ha nem játszik jól."
A baj csak az, hogy ez kevés lesz a Barcelona ellen. Ezután kikapcsoltam a gépem és lefeküdtem aludni.
Szombat este van mikor mindenki a jobbnál jobb bulikra, készül én, kikötöm a csengőt, bezárom az ajtót és kikapcsolom a telefonomat. Aki ismer, tudja, hogy ma nem vagyok elérhető, hisz a real madrid játszik. Persze vannak, akiknek elég, ha a hajnali ismétlést látják nekem már a gondolattól is égnek áll a hajam, hogy előbb jusson az eredmény a fülembe, minthogy lássam a meccset. A felém tévedő tudatlanoknak egy cetlin lévő üzenet nyújt tájékoztatást a bejárati ajtómon, miszerint ne zavarjanak akkor, se ha ég a ház. Persze ha drasztikus lennék, azt írnám, hogy mielőtt rászánod magad a kopogásra, ásd meg a sírod. Ne nekem kelljen azzal is vesződnöm.
A nevem Vitali Frewer. Angol apuka és magyar anyuka egyetlen gyermeke. Magyarországon élek és egy nemzetközi lapcsalád, sport magazinjának, próbaidős fotósa vagyok. Nem a legjobban fizető állás, de azt csinálhatom, amit szeretek. Tavaly érettségiztem és ahelyett, hogy felvételiztem volna egy fősulira inkább, befizettem magam egy fotós tanfolyamra. Úgy gondoltam, hogy a felsőoktatás még várhat, és így hogy a szüleim látják, nem tétlenkedek rám hagyják a dolgot. Megbíznak bennem, azért is élek egyedül már majdnem két éve. A koleszt én utáltam anyuék meg Pestet, ezért vettek egy lakást nekem.
November óta dolgozok a lapnál és a három hónapos ideiglenes szerződésem január végén, jár le. Minden a következő két hétbe fog eldőlni, ugyanis megyek Szerbiába a férfi kézilabda eb-re, mint hivatásos fotós. Mondhatni ez lesz a vizsgám. Emellett az én dolgom az online oldal ránk eső részének szerkesztése. Viszont kanyarodjunk vissza a jelenbe.
Egy üveg vízzel és egy chupa-chups nyalókával a kezembe beültem a fotelembe és rátapadtam a képernyőre. A királyi gárda épp akkor lépett a pályára az ellenféllel. Eluralkodott rajtam a már jól ismert érzés, ami szinte semmihez nem volt fogható. Izgatott lettem, a szívem pedig hevesebben vert. Olyan ez, mint a szerelem. Szerelem a sport iránt, a foci iránt a Real Madrid iránt.
Lány létemre imádom a focit. Habár a labdarúgó pályafutásom csak az iskolai pályáig ért, de ott viszont évekig játszottam a helyi csapatban játszó fiúkkal és még néhány lánnyal. Főleg kapus voltam és hátvéd. Így teljesen átérzem Casillas és Ramos közti kapcsolatot. Bár tudom, hogy a barátságuk nem ezen alapszik mégis sokat számít.
A meccs elkezdődött. Az első 45 perc még nekem is igen megpróbáltató volt. Kaptunk egy gólt, amit szegény kispárnám bánt ugyanis halk puffanással ért földet mikor is földhöz vágtam. Néhány megmozdulásnál a hajamat téptem. Jól látható volt, hogy a csapatom SZÉT-VAN-ESVE! Ramos fejese szép lett volna, de hát csak volna. A szünetbe Mou biztos végzett egy alapos fejmosást. Ami a második félidőt illeti a bíró szerzett egy jó pontot mikor nem adott meg egy gólt az ellenfélnek és rögtön vesztett kettőt, amikor nekünk se adott meg egyet. Megjegyzem jogosan. Higuain és Callejón góljával fordult a meccs így az eredmény 2-1 lett a galaktikusoknak. HALA MADRID!
Nyertünk ugyan, de nem tudtam önfeledten örülni. Magam elé húztam a laptopom és bejelentkeztem facebookra. A Real hivatalos rajongói oldalán már kiposztolták a végeredményt és a góllövőket. Alig egy óra múlva már a játékosok is feltűntek az oldalon néhány képpel és bejegyzéssel. Látszólag nagyon meg voltak elégedve magukkal. Én pedig komoly késztetést éreztem arra, hogy leírjam a véleményem. Az utolsó vigyorgó kép Ramosé volt, így ő lett az áldozat.
HOLA!
Látom, nagyon meg vagytok magatokkal elégedve az eredménnyel. Nem mintha én nem örülnék neki, de rossz nézni, ahogy a kedvenc csapatom szétesik. :/ Mi van veletek? Ti amúgy mazoisták vagytok? Lehet ehhez túl hétköznapi csaj vagyok, de nem értem miért jó nektek, ha az edző kioszt titeket. Hiába az a két gól ennél játszottatok már jobban is. Még lapot se kaptál, pedig akkor elemedbe vagy. Most nem voltál.
Ne csússzatok szét! Kérlek! És most naagy boci szemekkel nézek. :)
HALA MADRID! V. F.
Gondolkodás nélkül kattintottam rá a küldésre még mielőtt meggondolnám magam. A lelkem kicsit megnyugodott. Remélem, hogy a levelem célba ér. A válaszra még csak nem is gondoltam. Olvasgattam még néhány cikket és találtam egy idézetet.
RM: "Éhes a sikerre. Már akkor is tud nyerni, ha nem játszik jól."
A baj csak az, hogy ez kevés lesz a Barcelona ellen. Ezután kikapcsoltam a gépem és lefeküdtem aludni.
Sziia!
VálaszTörlésNagyon tetszik mind a két történet!
Már várom a folytatást:D
puszii:)
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik!
Hát folytatás már van :)
Puszi
Csak egyéni kölcsönt és egy Pedro Jerome úr és az ő hitelszervezetének jogosult kölcsönét kértem 3% -os kamatlábbal. A jövő hónapban megkezdem a kölcsön -visszafizetést Pedro Jerome a pedroloanss@gmail.com címen az egyéni vagy jogosult hitelekhez, amelyek egyszerű kölcsön -visszafizetéssel rendelkeznek, mint az enyém.
VálaszTörlés