2012. Január 15. Vasárnap
Reggel korán kidobott az ágy, amit nem is bántam, hisz volt még vagy millió dolgom. Kezdtem azzal, hogy lekocogtam a három utcával arrébb lévő pékségbe croissanért és az egész tömböt megkerülve futottam hazáig. Egy tejeskávéval elfogyasztottam a reggelit majd belevetettem magam a házimunkába. Mostam és takarítottam, hogy tisztán hagyjam itt a lakást. Szerettem Pestet, a nyüzsgést, azt, hogy szabad lehetek. Nem lett volna, muszáj itt tanulnom, de olyan suli kellett ahol komolyan tanítják a spanyolt. Kétnyelvűségem révén elég jól sikerült elsajátítanom. Nem mondom, hogy perfekt vagyok, de nagyon kevés dolog van, amit nem értek meg. Nagy álmom, hogy egyszer kijussak Madridba és elmenjek egy Real Madrid meccsre.
Miután mindennel végeztem nyakamba vettem a várost, hogy beszerezzek még néhány cuccot. Utam egy drogériába vezetett majd onnan a plázába, hogy vegyek még néhány ruhát. Általában célirányosan vásárolok. Főleg ha egyedül vagyok. Viszont szerettem a spontán mozit, mikor az ember lánya vesz egy kis nachost meg némi üdítőt és vesz jegyet a következő filmre. Ami most jelen estben a Sherlock Holmes 2: Árnyjáték volt. Az első nagyon bejött és a másodikkal se voltam másképp. Hm kitudja, talán lesz harmadik is.
A film végeztével egy foto-shopba vezetett utam, hogy vegyek néhány aksit a gépembe és, hogy mint mindig megcsodáljam a leendő gépemet, amire most éppen gyűjtök. Reményeim szerint, ha állandósítanak, akkor nyár végére már enyém lesz a kicsike. Jó tíz perc szívfájdítás. És vágyakozás után hazaindultam. Van ugyan kocsim, de a belvárosba jobban járok, ha tömeg közlekedek. A városi tempó zabálja a benzint és a koccanás, se hiányzik. A metrón, buszokon, vonaton meg mindig történik valami, ami feldobja embert. Így a négykerekűt csak akkor használom, ha vidékre megyek.
Otthon bepakoltam a bőröndömbe majd feldíszítettem a nappali konnektorait aksi töltőkkel majd rendeltem pizzát. Ha főzök általában két napra így ez most kimaradt. Na meg direkt be se vásároltam. Kong a hűtő az ürességtőé. Nincs benn romlandó étel.
Magam elé húztam a laptopom, aznap először. Ha elfoglalom magam nem is, vagyok akkora kocka. Elmentem letusolni és mire végeztem a vacsorám is megérkezett. Szokásos pizzéria, szokásos futár. Letelepedtem, és tovább bolyongtam a világhálón. Bejelentetlenem face-re és beleharaptam a sonkás-kukoricás pizzámba, amit majdnem félre is nyeltem mikor megláttam ki írt. Pislogtam párat, hátha csak hallucinálok, de nem. Sergio Ramos neve ott állt feketén fehéren. Szuggeráltam még pár pillanatig hátha eltűnik, de nem akart. Megráztam a fejem és nagy szívdobogás közepette megnyitottam a levelet.
HOLA!
Meglepődve olvastam a leveled. Nem minden nap kapunk ilyen kritikát vagy egyáltalán olyan üzenetet, ami nincs teli szívecskékkel. Igyekszünk összeszedni magunkat és a csapatot is. A sárgákat általában azért kapom, mert nagy a szám, de kiállok a csapattársaimért. Ez a bíró kicsit higgadtabb volt. Köszönjük a támogatást és külön köszönöm a tartalmas levelet. Jó tudni, hogy van még normális lány a nagyvilágban. Szerdán is nézni fogd a meccset?
S.R.
Na jó! Nem tudom mit vártam, de választ azt biztos nem. Ráadásul kérdezett, amire illik válaszolni. Statisztikailag a kettőnél több üzenetváltás már levelezésnek számít. Ráadásul a saját profiljáról írt. Nem hagyhatta volna abba a levelet egy mondattal előbb? Mégis mit írjak neki? Egyáltalán minek pánikolok? Ő is csak egy ember. Oké Vitali, hajrá. Ez csak egy levél.
HOLA!
Megleptél. Még most is pislogok. Nem számítottam válaszra. Igazából arra se, hogy egyáltalán célba ér a levelem. Mondjuk, így legalább megbizonyosodhattam róla. Igen tudom, hogy kiállsz értük, bár néha ezt elég durván teszed. :D Nem lennék a bírók helyébe.
A szerdai meccset mindenki várja, Így én is. Az már más kérdés fogom-e tudni nézni. Szeretném.
Addig meg kapjátok össze magatokat.
V.F.
Elküldtem a levelet majd az órámra, néztem. Nos igen ideje aludni. Kiléptem és még feltettem az ipod-omat tölteni. Legyen mit hallgatnom Szerbia felé.
Befeküdtem a pihe-puha meleg ágyikómba magamhoz öleltem a Realos párnámat és igyekeztem minél hamarabb álomországba jutni.
Reggel korán kidobott az ágy, amit nem is bántam, hisz volt még vagy millió dolgom. Kezdtem azzal, hogy lekocogtam a három utcával arrébb lévő pékségbe croissanért és az egész tömböt megkerülve futottam hazáig. Egy tejeskávéval elfogyasztottam a reggelit majd belevetettem magam a házimunkába. Mostam és takarítottam, hogy tisztán hagyjam itt a lakást. Szerettem Pestet, a nyüzsgést, azt, hogy szabad lehetek. Nem lett volna, muszáj itt tanulnom, de olyan suli kellett ahol komolyan tanítják a spanyolt. Kétnyelvűségem révén elég jól sikerült elsajátítanom. Nem mondom, hogy perfekt vagyok, de nagyon kevés dolog van, amit nem értek meg. Nagy álmom, hogy egyszer kijussak Madridba és elmenjek egy Real Madrid meccsre.
Miután mindennel végeztem nyakamba vettem a várost, hogy beszerezzek még néhány cuccot. Utam egy drogériába vezetett majd onnan a plázába, hogy vegyek még néhány ruhát. Általában célirányosan vásárolok. Főleg ha egyedül vagyok. Viszont szerettem a spontán mozit, mikor az ember lánya vesz egy kis nachost meg némi üdítőt és vesz jegyet a következő filmre. Ami most jelen estben a Sherlock Holmes 2: Árnyjáték volt. Az első nagyon bejött és a másodikkal se voltam másképp. Hm kitudja, talán lesz harmadik is.
A film végeztével egy foto-shopba vezetett utam, hogy vegyek néhány aksit a gépembe és, hogy mint mindig megcsodáljam a leendő gépemet, amire most éppen gyűjtök. Reményeim szerint, ha állandósítanak, akkor nyár végére már enyém lesz a kicsike. Jó tíz perc szívfájdítás. És vágyakozás után hazaindultam. Van ugyan kocsim, de a belvárosba jobban járok, ha tömeg közlekedek. A városi tempó zabálja a benzint és a koccanás, se hiányzik. A metrón, buszokon, vonaton meg mindig történik valami, ami feldobja embert. Így a négykerekűt csak akkor használom, ha vidékre megyek.
Otthon bepakoltam a bőröndömbe majd feldíszítettem a nappali konnektorait aksi töltőkkel majd rendeltem pizzát. Ha főzök általában két napra így ez most kimaradt. Na meg direkt be se vásároltam. Kong a hűtő az ürességtőé. Nincs benn romlandó étel.
Magam elé húztam a laptopom, aznap először. Ha elfoglalom magam nem is, vagyok akkora kocka. Elmentem letusolni és mire végeztem a vacsorám is megérkezett. Szokásos pizzéria, szokásos futár. Letelepedtem, és tovább bolyongtam a világhálón. Bejelentetlenem face-re és beleharaptam a sonkás-kukoricás pizzámba, amit majdnem félre is nyeltem mikor megláttam ki írt. Pislogtam párat, hátha csak hallucinálok, de nem. Sergio Ramos neve ott állt feketén fehéren. Szuggeráltam még pár pillanatig hátha eltűnik, de nem akart. Megráztam a fejem és nagy szívdobogás közepette megnyitottam a levelet.
HOLA!
Meglepődve olvastam a leveled. Nem minden nap kapunk ilyen kritikát vagy egyáltalán olyan üzenetet, ami nincs teli szívecskékkel. Igyekszünk összeszedni magunkat és a csapatot is. A sárgákat általában azért kapom, mert nagy a szám, de kiállok a csapattársaimért. Ez a bíró kicsit higgadtabb volt. Köszönjük a támogatást és külön köszönöm a tartalmas levelet. Jó tudni, hogy van még normális lány a nagyvilágban. Szerdán is nézni fogd a meccset?
S.R.
Na jó! Nem tudom mit vártam, de választ azt biztos nem. Ráadásul kérdezett, amire illik válaszolni. Statisztikailag a kettőnél több üzenetváltás már levelezésnek számít. Ráadásul a saját profiljáról írt. Nem hagyhatta volna abba a levelet egy mondattal előbb? Mégis mit írjak neki? Egyáltalán minek pánikolok? Ő is csak egy ember. Oké Vitali, hajrá. Ez csak egy levél.
HOLA!
Megleptél. Még most is pislogok. Nem számítottam válaszra. Igazából arra se, hogy egyáltalán célba ér a levelem. Mondjuk, így legalább megbizonyosodhattam róla. Igen tudom, hogy kiállsz értük, bár néha ezt elég durván teszed. :D Nem lennék a bírók helyébe.
A szerdai meccset mindenki várja, Így én is. Az már más kérdés fogom-e tudni nézni. Szeretném.
Addig meg kapjátok össze magatokat.
V.F.
Elküldtem a levelet majd az órámra, néztem. Nos igen ideje aludni. Kiléptem és még feltettem az ipod-omat tölteni. Legyen mit hallgatnom Szerbia felé.
Befeküdtem a pihe-puha meleg ágyikómba magamhoz öleltem a Realos párnámat és igyekeztem minél hamarabb álomországba jutni.
A leendő csoda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése