2012. november 6., kedd

45 - Szerelem net



Szijasztok!
Elnézéseteket kérem a több napos késért, de nem ment az írás. Van ez így.
És olvasásban is van elmaradásom, amit a napokban igyekszem majd bepótolni és kommentet is fogok írni.
De először összeszedtem magamat és meghoztam a részt. :)
Remélem tetszeni fog nektek, mindent megtettem  azért, hogy így legyen. Szóval...
Ha mégsem tetszik akkor ezt elcsesztem!XD
Jó olvasást hozzá!
Puszi,
Vii
 

Miután Sergio elment a második edzésre összeszedve minden bátorságom, visszamentem a nőgyógyászhoz, aki készségesen nyomta a kezembe a receptet és tájékoztatást adott a gyógyszer szedéséről. Igazán nem értettem. Könyörgöm a szüzesség már tudatlansággal jár? Európai viszonylatban, felnőtt nő vagyok. Szavazóképes és büntetlenül fogyaszthatok alkoholt. Persze erre nem vágyom. Ráadásul dolgozok, mondhatni egyedül élek és úgy gondolom, elég felelősség teljes vagyok, bár ő ezt nem tudja. Honnan tudhatná? Ezért udvariasan megköszöntem a felvilágosítást.
Mire visszamentem a kocsihoz a kis vakarcs a kalaptartón fetrengett. Úgy nézett ki, mint valami plüsskutya. Ahogy beszálltam már ott is volt mellettem.
- Te öcsi ez nem játszótér, oké? – Kérdeztem és mintha csak értene bűnbánóan nézett rám. Beindítottam a motort, amit egy vakkantással nyugtázott. A következő utam a gyógyszertárba vezetett, hogy ki is váltsam a bogyót. A havim nem a rendszerességéről híres, többek között az orvos ezért is tanácsolta a szedését. A legutóbbi óta még nem jött meg, bár határozottan éreztem, hogy hamarosan újabb görcsökkel teli napok várnak rám. Már csak az emléktől is fájdalmasan rándult az arcom.

Otthon ránéztem a beosztásomra és meglepetten vettem tudomásul másnapi utazásom Magyarországra. A Veszprém elődöntőt játszik a Füreddel. Foglaltattam magamnak egy jegyet és írtam Nononak. Mióta hazajöttem nem beszéltünk. Elgondolkodva meredtem a bejövő postámra. Biztos jól van a barátnőjével. Elmosolyodtam. Tina talán az lesz Norbinak, mint nekem Sergio. Megérdemelné a boldogságot. Igazán. És végre foglalkozhatna mással is nem csak a munkájával. Még délután pórázt akasztottam ideiglenes háziállatom nyakörvére és levittem játszani. Addig futkároztam vele, míg egyszer csak el nem feküdt és sztrájkba nem kezdett. Annyira elfáradt szegény, hogy ölbe kellett felvinnem. Mikor Berto jött érte még bőven aludt. Szélesre tártam előtte az ajtót. Berto nem az öltönyös fajta. Ő az a sportosan elegáns típus. Tornacipő, farmer, egyszerű póló és egy sötét zakó. Borostás arc és izgatottságtól csillogó szemek. Tetőtől talpig Berto. Nem akart valaki más lenni.
- Jól nézel ki. – Vigyorogtam rá.
- Kösz. – Mondta. Magamban vidultam zavarán.
- Lefárasztottam a gyereket.
- Ennek örülök.
- Aludni fog vacsi végéig.
- Szuper és nagyon köszönöm. – Vette az ölébe a zsemleszínű kiskutyát, aki meg se nyikkant.
- Legyen szép estétek. – Mondtam és elköszöntem tőle. Nem akartam sok szerencsét kívánni neki, mert ehhez nem az kell, hanem mélyről jövő őszinte érzések, ami mindkettőjükben benne volt. És számomra nem volt kérdéses a boldogító igen.
Miután elmentek üres lett a lakás. Megint csak egyedül voltam és rájöttem mennyire hiányzik nekem az én szürke-fehér szőrpamacsom. Írtam egy sms-t Liznek, amiben neki is szép estét kívántam. Az után annak érdekében, hogy ne kerítsen hatalmába a magány lekötöttem magam a képeimmel és a munkámmal. Mire mindent a helyére tettem elmúlt este kilenc. A telefonomra néztem, de se üzenetem se hívásom nem volt. Lebiggyesztett szájjal vettem tudomásul, hogy Sergio még úton sincs idefelé. Felálltam és kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat és elvonultam tusolni. Alig, hogy végeztem megcsörrent a telefonom. Fogadtam a hívást, de nem tettem a fülemhez a telefont így is tisztán hallottam Liz visítását miszerint Berto megkérte a kezét. Heves reakciójától és határtalan örömétől nevetnem kellett. Mint valami tinédzser.
- Gratulálok. – Vigyorogtam megkönnyebbülten. Egy nagyon kicsit féltem attól, hogy esetleg Berto meggondolja magát és mégsem meri odaadni a gyűrűt, de szerencsére ez nem történt meg.
- Tudtad. Ugye tudtál róla? – Kérdezte.
- Számít? – Sóhajtottam.
- Igazad van, nem számít. Jaaj Én annyira boldog vagyok. És a baba… – Áradozott én pedig mosolyogva hallgattam, addig, míg ki nem nyílt a bejárati ajtó.
- Figyelj Liz, majd ha hazajöttem elmeséled a többit.
- Elmész? – Jött két irányból ugyanaz a kérdés.
- Szombaton már jövök vissza. – Adtam a megnyugtató választ a telefonba, miközben Sesére néztem.
- Helyes. Akkor vasárnap beszélünk. Jó utat.
- Nektek pedig szép éjszakát. A gyerekre vigyázni. – Nevettem el magam és a hülye jelző után bontotta a vonalat.
- Szia. – Suttogtam Sergionak és akkor jöttem rá, hogy törölközőben állok a konyhapultnál kezembe a telefonnal. Nyeltem egyet, ami már csak azért is meglepő, mert ezt nem én szoktam, hanem Ő. Éreztem, hogy a vágy gyűlik bennem.
- Szia. – Lépett elém.
- Fáradtnak tűnsz.
- Az is vagyok.
- Nem vagy éhes?
- De. – Mondta és arcomat kezeibe fogva csillogó szemekkel meredt rám. Nem ételre vágyott. A szememet nem tudtam elszakítani az övétől viszont kénytelen voltam tönkretenni a tökéletesnek tűnő pillanatot. Utáltam még a gondolatot is, és el nem tudtam képzelni, hogy bírta Ő ezt eddig, és hogy bírja még.
- Beteg vagyok. – Suttogtam és éreztem, hogy a testem hőmérséklete emelkedik, ami valószínűleg kiült az arcomra. Egy rövid, de annál vágyakozóbb csók után megölelt.
- Jól vagy?
- Ha veszek be gyógyszert, jól leszek.
- Rendben. – Sóhajtott. – Akkor viszont a B lehetőséget választom.
- Emberi táplálékra gondolsz?
- Ha lehet. Semmiképp se a kis vakarcs ebédjét kívánom. – Fintorgott.
- A kis vakarcs már nincs itt és Liz is hívott. Berto örült a babának, Liz pedig a fellegekbe jár, amiért menyasszony. Azt hiszem, a család is odalesz az örömtől. – Elmosolyodtam. Emlékeztem rá mikor Berto apukája öntötte ki a szívét nekem, hogy mennyire szeretne egy unokát és mennyire fél attól, hogy nem érheti meg a pillanatot, mikor a karjaiban tarthatja. Most pedig alig több mint nyolc hónap múlva egy kislány vagy egy kisfiú boldog nagypapája lesz.
- Ugye ott leszel a meccsen? – Kérdezte mikor letettem elé a vacsorát.
- Ki nem hagynám. Ez lesz az első el classicom, és mondtam már, csak egy meccs van, ami kérdéses, de azon is nagyon szeretnék ott lenni.
- Már nincs sok vissza.
- Még épp elég.
- Gondolod? – Kérdezte felvont szemöldökkel. – A következő szezonba nem leszel a Real alkalmazásában és nem leszel ott velem.
- Honnan tudod hova osztanak be az újságtól?
- Te tudod?
- Nem, de nem kell a legrosszabbat feltételezni. Csak nem küldenek el a világ túlsó végére.És különben is ott lesz a suli.
- Elmennél?
- Míg van miért és van kiért maradnom addig bármilyen karrierépítő ajánlatot képes vagyok visszautasítani. – Vontam vállat. – Egyébként pedig kitudja. Lehet lesz alkalmam megnézni egy meccset a lelátóról. – Mondtam izgatottan.
- Szeretnéd igaz?
- Fogalmad sincs róla mennyire. Nem panaszkodok, mert az, hogy a csapatot fotózhatom messze több mint egy álom. Ez egy olyan dolog, amiről soha nem gondoltam volna, hogy egyáltalán megtörténhet. Nem velem, hanem úgy amúgy a közvetlen környezetemben sem, de itt vagyok és olyan irányban halad az életem, ami nagyon új és minden racionalitás ellenére veled együtt meseszerű. – Mondtam. Tényleg nem akartam egy Madridi tündérmesét mégis valami hasonlónak érzem. Én csak egy halandó vagyok és bár Ő nem Isten mégis annyira más és távoli volt kettőnk élete, mint két végtelenbe futó egyenes, amiknek normálisan nem szabadott volna találkozni. Mi van, ha nem is a mesék válnak valóra, hanem a valóságból lesznek a mesék. Mindez rózsaszínben és happy and-ben hihetőbb, mint fehéren feketén egy esetleges nem tart örökkével. Megráztam a fejem.
- Mire gondolsz?
- Kettőnkre.
- Igen?
- Tudod, újabban mindig kettőnkre gondolok.
- Igazán? – Kérdezte egy olyan ezer wattos Ramos vigyorral, amit követett a fejcsóválás. – Megőrjítesz. – Sóhajtott.
- Sajnálom. – Suttogtam, alig hallhatóan. Felállt a mosogatóba tette a tányérját és mellém sétált kicsit megemelte a fejem és nem tudtam nem vigyorogni.
- Nemsokára úgy is az enyém leszel.
Mondandóját egy csókkal pecsételte. Tudta, érezte. Alig egy hete talán ettől a mondattól megijedtem volna, mert azt hogy vele legyek kötelezettségnek éreztem mielőtt elutaztam. Most viszont úgy hatott az érzékeimre ez a pár szó, mint rá a törölközőben való megjelenésem.

Másnap ismét két irányba indultunk. Sergio az utolsó edzésre a nagy meccs előtt én pedig a repülőtérre enyhén hisztisen a hormonjaim miatt. Ilyenkor nagyon nem viseltem jól a repülést és ezt Sergio is tudta. Telitömtem magam B6 vitaminnal és bíztam benne, hogy segíteni fog.
- Biztos el kell menned? – Kérdezte összevont szemekkel. Hűha.
- Te se ülsz a kispadon egy kis fejfájás miatt.
- Az más.
- Ne kezd.
- Miért ne?
- Mert nincs időnk kibékülni, ha összeveszünk, és nagyon elcseszett napunk lesz. – A hangosbemondóba szólították a járat utasait. – Mennem kell.
- Holnap. – Csókolt meg.
- Holnap. – Léptem el tőle és mentem a kapuhoz. Egyszer még visszanézett és mosolyogva intett. Bár cseppet sem volt jókedvem a neki küldött mosolyom őszinte volt.
Hálás voltam, hogy senki nem ült mellettem, volt terem és tudtam lélegezni. Így elég tűrhető volt az utam. A reptéren, Nono várt, egyedül.
- Szia. – Köszöntem már méterekkel előbb.
- És a világjáróm újra itthon. – Vigyorgott. Megölelt és még egy puszit is nyomott a homlokomra. Ajjajj.
- Mi történt? – Kérdeztem óvatosan.
- Semmi. – Vont vállat. – Nem hiányozhat a barátom? – Kérdezte és bár nem volt kétségem afelől, hogy amit mondott igaz, de volt valami, amit nem mond el. Nem kérdezősködtem és nem szálltam rá a témára, aminek nagyon úgy tűnt, hogy neve is van. Mégpedig Tina. Türelmesen vártam és mindenféléről beszélgettünk Veszprém felé.
Meccs előtt még beültünk az arénához közeli étteremben enni valamit. Összeszedtem annyi bátorságot, hogy rákérdezzek a témára.
- Tina? – Kaptam be egy hasábot és lassan rágni kezdtem.
- Tina? Tina nincs. Tina egy újságíró volt egy nagynevű pletykalapnál. Én voltam az információ forrása rólatok. Vagyis lettem volna.
- Tessék? – Pislogtam és a hangszínem inkább kétségbeesett volt, mint fenyegető pedig dühös voltam. Itt már nem csak az én életemről volt szó, amit szerettem volna titokban tartani, hanem a barátoméról, ami sokkal többet ért. Kihasználták, miattam.
- Ne aggódj nem írt le semmit. Peter megkereste a lap szerkesztőjét és tulajdonosát a cég ügyvédjével és tisztáztak pár dolgot. Abban az esetben, ha bármi napvilágra kerül veled kapcsolatban, akkor lehúzhatják a rolót. Szerencsére a lap tovább működése többet ér, mint a sztoritok.
- Szerinted én magam miatt aggódom? – Csattantam fel.
- Miattam ne aggódj. Jól vagyok. Tina csak egy állomás volt. Tényleg.
- De olyan boldognak tűntél. – Mondtam halkan. Nincs ez így jól. Bár tudtam, ha elindul a folyam akkora lesz a sodrás, amivel lehet, nem leszek képes megbirkózni. Így viszont a legjobb barátom nem ismerkedhet, mert akárhányszor ilyen Tina félékbe botlik, összetörik a szíve. Még ha nem is volt szerelmes, akkor se lehet jó érzés ugródeszkának lenni. Dühített.
- Ne gondolkodj rajt sokat. Nem éri meg idegeskedni rajta.
- Ó nekem megéri, hidd el. Nincs ez így jól, Nono. Messze vagy tőlem és ez is zavar.
- Nem költöztethetsz mindenkit Spanyolországba.
- Pedig jöhetnél. – Motyogom.
- Jó munkám van, és nem szeretném itt hagyni. Még nem. Az olimpia végéig be vagyok táblázva. Utána valószínűleg megint a Veszprém állandósa leszek és nagyon sok helyre mehetek még. Számítanak rám. Nehogy azt hidd, hogy nem hiányzol. Nagyon is, de mindkettőnknek saját útja van, amit most járni kell. Te azt választottad én ezt, de ettől még barátok maraduk. Rendben?
- Rendben.
- Na és elkésett sajtósok, ha nem sietünk. – Nézett az órájára és miután jóval nagyobb összeget letettünk, mint amennyivel tartoztunk átsiettünk a szemben lévő monstrumba.
Hazai pályán a Veszprém nyert 30-28-ra. A Füredi KSE kitett magáért, de ez is kevés volt bármiféle győzelemre. A mérkőzés után Nonot végre meg tudtam győzni, hogy eljöjjön a szüleimhez. Onnan is el tudja e-mailezni a cikket. Anyuék pedig tárt karokkal fogadták Őt, mint lányuk egyetlen jó barátját. Bono hasonló örömmel volt iránta. Konkrétan le kellett fognom a szőrpamacsot, hogy tudjon dolgozni. Addig én dédelgettem a jószágot. Nagyon hiányzott, de nem akartam Őt kitenni egy repülőút kockázatának az ő korában. Már nem volt kölyök és kutyaévekben számlálva már igazán öregnek számított, de ebbe belegondolni se akartam. Egészséges volt és bár közel sem olyan fitt, mint fénykorában még mindig az a hatalmas puha és játékos Bobtail, aki annyira szerethető.

Egy későbbi géppel sikerült csak elindulnom így kénytelen voltam variálni a jegyemen és közvetlenül Barcelonába utazni. Onnan pedig taxival eljutni a stadionig. Ez egy ilyen nagyhorderejű mérkőzésnél nem is olyan egyszerű. Idegesen topogtam a kocsi hátsó ülésén és félpercenként az órámat néztem. Én marha, hogy most kell szórakoznom.
- Ne aggódjon senorita, mindjárt odaérünk. – Mosolygott rám a Barcelona drukker sofőr és ígéretéhez híven még kezdés előtt odaértünk. A sajtós kint várt és legalább annyira kivolt, mint én.
- Azt hittem nem érsz ide.
- Én is. – Sóhajtottam.
- Itt a kártyád. Menj. Bolondok háza van. – Vigyorgott rám. Levetkőztem idegességemet és helyére egy még nagyobb költözött. Jobban örültem volna egy hazai első el classiconak, de nem volt mit tenni. Az ellenség házában, tapasztalatlanul. Úgy éreztem magam, mint az első idegenbeli meccsen. Na jó nem. Annál sokkal feszültebb voltam. A két csapat között vonultam végig és persze köszöntem a mieinknek és gyorsan sok sikert kívántam nekik a meccsre. Sergio még egy villámgyors puszit is kapott az arcára, amit meglepetten, de annál szélesebb vigyorral fogadott. Elfoglaltam a helyem és több ezer emberrel együtt vártam, hogy elkezdődjön a meccs. Az esélylatolgatás sokkal keményebb formában működött, mint máskor. A legrosszabb esetben is marad egy pont előnye a Madridnak, bár én gondolni se akartam erre. Vettem egy utolsó nagy levegőt a kivonulás előtt és nyugtáztam, hogy itt nincs kispárna, ami mögé elbújhatnék.
Régen volt ennyire egybe a csapat. Régen játszottak ennyire jól. A 17. percben nekem és a jelenlevők nagy százalékának is a padlón koppant az álla, mikor Khedira juttatta előnyhöz csapatot. Persze az örömünk nagyobb volt, mint a megdöbbenésünk. Di Maria szögletét Benzema fejelte Valdes ügyetlen kezébe, amit végül a német segített a gólvonal mögé. Egy-egynél szívem szerint a körmömet rágtam volna, de szabad kéz hiányában egy nyalókára voltam rácuppanva, ami Ronaldo góljával ki is esett a számból. A fennmaradó negyed órában pedig azért imádkoztam nehogy a Barcelona gólt rúgjon. Végül az eredmény maradt 1-2. Az örömöm határtalan volt és látni a boldog, megkönnyebbült mosolyt, a győzelem mosolyát az arcukon, még nagyobb vigyort csalt az enyémre. És még a sajtótájékoztató sem tudta lehervasztani a mosolyom, elégedettség sugárzott belőlük és Sergio szavaira, ha nem lett volna a fülem, a mosoly biztos körbeszalad a fejemen.
Az ünneplés kicsit hangosabb volt, mint más bajnoki meccs után, de nem engedhették el magukat teljesen az alkoholos ünneplés pedig tilos volt a szerdai BL visszavágó miatt.

Sergio fáradt volt és láttam rajt, hogy kicsit elege van az egészből. Nem is csinált mást, csak pihent és edzésre járt, kedden pedig még tőle nem megszokott módon nehezen köszönt el tőlem.
Tény, hogy feszített volt a tempó, de már nem volt sok vissza és erőt adott a csapatnak, hogy a bajnokság vezetése mellett esélyesek a BL döntőre és akár a győzelemre is.
Szerdán a stadionban olyan lelkes szurkolótábor várta a csapatot, amit talán még egyszer se volt alkalmam érezni. A leghalkabb suttogás is bíztatás volt és az utolsó emberig mindenki a csapatot lelkesítette, ami erőt adott nekik.
Ronaldo a meccs első 15 percében már két góllal hozzájárult a végső 2-1-es eredményhez. Erős kezdés volt, de a folytatás nem hozott sok jót. Összesítésben a kilencvenedik perc végére 3-3-as döntetlen volt az állás. A rendes játékidőt követte a kétszer tizenöt perces összecsapás és végül a 11-es párbaj. Ujjaimat összefonva reménykedtem benne, hogy sikerülhet, de sajnos nem így történt. Miután Ronaldo és Kaká kihagyta már nem vártam csodát. Xavi ugyan betalált és Iker is védett, de Sergionak nem sikerült. Nagyon nem. Utána nem is készítettem több képet. Még előttük lejöttem a pályáról. A nyertes csapatot nem akartam fotózni a mieink pedig elég gyászos képet vágtak Sergio pedig még a többieknél is jobban lógatta az órát. Meg tudtam Őt érteni és már láttam is a rengeteg bíráló szöveget. A sajtótájékoztató alatt egyszer sem nézett rám.
- Jaj, ne már. – Morogtam az orrom alatt, inkább csak tátogtam. Mindegy mit mondott láttam rajta, hogy maga alatt van és az egész vereséget magára húzza, akár egy nehéz kabátot.
Lassan jutottam ki a teremből és mire kiértem a parkolóba hiába kerestem Sese kocsiját.
- Elment. – Mondta csendesen Iker.
- Sejtettem. – Sóhajtottam és elraktam a gépem. – Kösz. – Eresztettem meg egy mosolyt és a Volkswagenem felé indultam, majd Sergio házához hajtottam.

Az R8-as kint állt az épület előtt és a fényáradat, na meg a dübörgő zene is arra utalt, hogy itthon van. Nem tudtam elképzelni, hogy ez az elviselhetetlen dübörgés segít az érzelmi állapotán.
A tőle kapott kulccsal beengedtem magam. Letettem a táskám és lehúztam a cipőm. Sergio a kanapén ült. Megkerülve őt a hifihez léptem és kikapcsoltam.
- Szia. – Köszöntem és leültem mellé. Fejét a támlára döntötte, de nem nézett felém, még csak nem is szólt. – Hé. – Másztam az ölébe, úgy hogy vele szembe legyek. Még mindig nem nézett rám, de éreztem, hogy a teste megfeszül, kezét a combomra tette, és már pusztán ettől az érintéstől gyorsabban kezdett verni a szívem. Kezeim közé fogtam az arcát és kényszerítettem, hogy rám nézzen, de becsukta a szemét. – Ne csináld ezt, kérlek. Én büszke vagyok rád. Hallod? Oda álltál. És ha nem sikerült? Majd sikerül legközelebb. Nem csak rajtad múlott. – Mondtam mire végre rám nézett és barna szeme már-már majdnem fekete volt.
- Szükségem van rád. – Mondta halkan rekedtes hangon.
- Itt vagyok. – Suttogtam. Megcsóválta a fejét.
- Akarlak Vitali. Legyél az enyém. – Mondta talán még nálam is halkabban és szavai hatására mélyen legbelül elindult az a hullám, ami átjárta az egész testem és olyan vágyat keltett bennem, aminek csillapítására már nem volt elég az idő. Ő kellett.
- Itt vagyok Sergio, a tied vagyok. – Néztem a sötét mélységbe, amiben több érzelem volt, mint amennyit valaha láttam. Egy mosoly és egy fordulás. Ennyi volt és már alatta feküdtem, a haja az arcomat csiklandozta és az előbbi letargiájának nyoma sem volt. Kisöpörte tincseimet az arcomból és megcsókolt, szenvedélyesen.
- Biztos ezt szeretnéd?
- Az utóbbi pár napban mást sem szeretnék. – Mosolyogtam kicsit szégyenlősen, amire ő egy vigyorral válaszolt.
- Fogalmad sincs róla, mióta vágyom rád. – Sóhajtott és apró puszikat hintett az arcomra majd követve az állam vonalát le egészen a nyakamig, amíg a ruhák engedték. És minden egyes lágy csókkal fokozta a bennem növekvő vágyat. – Gyere. – Suttogta és felállt én pedig követtem. Kéz a kézben fel az emeletre. Tudtam, hogy megtörténik, de nem féltem. Kívántam. Legalább annyira, mint Ő engem. A hálószobába mentünk és miután becsukta az ajtót megállt előttem. Lehúzta a pulóverem cipzárját, lassan letolta a vállamról és kibújtam belőle, hogy félredobhassa. Újra megcsókolt és én faltam az ajkait. A derekamnál fogva húzott magához egész közel. Éreztem, hogy vágyik rám, amitől egy halk nyögés szakadt ki belőlem és megremegtem. Keze a pólóm alá tévedt és finoman simogatta bőrömet egyre feljebb.
Egyszerre fejezte be a csókolást és a simogatást, amitől hiányérzetem támadt. A szoba csendjében nem hallatszott más csak a szapora légzésem, amit nem tudtam csillapítani. Megfogta a felsőm alját és kibújtatott belőle. Derekamtól indult felfelé kínzó lassúsággal, cirógatta a bőrömet, miközben végig a szemembe nézett. A hátam közepéig húzta az ujját a melltartóm vonaláig, amit egy gyors, alig érezhető mozdulattal kikapcsolta. Pántját lecsúsztatta a vállamról és azt is félredobta. Érezni akartam őt. Hozzásimulni. Érezni a teste melegét. A pólójába kapaszkodtam és áthúztam a fején, megszabadítva tőle. Érinteni akartam őt. Kezemet a mellkasára csúsztattam és végigsimítottam rajt a hasán át, egészen a csípőjéig és vissza. Nem tudtam betelni vele. Újra apró csókokat hintett arcomra, államra, a nyakamra, de most nem volt mi megállítsa így ajka továbbsiklott a mellemre. A zihálásom akkor már több volt, mint hangos. Annyira érzéki volt minden egyes érintése, hogy egyre csak többet és többet akartam.
- Annyira finom vagy. – Búgta már a fülembe és ez a pár szó is volt annyira izgató, mint azok az édes érintések a testemen. A hajába markoltam és egy csókba húztam őt. Annyira-annyira szeretem.
Az ágy felé tolt, miközben keze az övemet bontogatta majd a gombomat és végül a cipzárt. Nem ügyetlenkedett, nem először csinálta ezt, nem úgy, mint én. Remegő kézzel nyúltam felé és bizonytalanul próbáltam kibontani, miközben Ő a szájával kényeztetett. Hagytam, hogy a nadrág lecsússzon róla és engedtem magamnak egy pillantást arra a tökéletes testre, ami elém tárult. A kezem magától mozdult és ujjammal végigcirógattam a boxer vonala mentén, meztelen bőrét, mire megremegett. Felnéztem csillogó szemébe és felbátorodva kezemet lejjebb csúsztattam vágyának bizonyítékára, amitől egy mély morgás hagyta el a torkát. Belekapaszkodott a nadrágom szélébe és lejjebb tolta majd óvatosan az ágyra fektetett és lehúzta rólam. Megállt és többször végignézett rajtam. Zavarba voltam és pillantásába belepirultam. Éreztem, hogy az arcom egyre forróbb lesz.
- Annyira szép vagy. – Magasodott fölém és újra csókolt. Kezével pedig végigsimított testemen a nyakamtól a melleim között, a hasamon és a csípőmön át le a térdemig és belső combomat felfelé cirógatva elérte a legérzékenyebb pontomat. Újra felnyögtem, és ahogy simogatott újra és újra megtettem. Egészen, addig, míg az a semmihez sem fogható érzés a hatalmában nem kerített. A légzésem még szaporább lett, a testem megfeszült és hagytam, hogy a gyönyör édes hullámokba árassza el a testemet.
- Kívánlak Vitali. – Suttogta a fülembe.
- A tied vagyok Sergio. – Lihegtem. Mosolyogva simított végig az arcomon és végig a szemembe nézve az utolsó ruhadarabtól is megszabadított. Először engem és utána saját magát. A légzésem nem csillapodott és a szívem őrült tempóba dübörgött a mellkasomban. Az éjjeliszekrényhez hajolt és a fiókból kivett valamit.
- Ó arra nem lesz szükséged. – Mosolyogtam rá kicsit talán önelégülten.
- Szeded? – Döbbent meg Én pedig bólogattam. Vigyorogva dobta el valamerre a bontatlan óvszert és hajolt újra fölém. Hozzám simult és újra csókokkal halmozott el. A nyakamnál időzött ajkaival, a kezével pedig a jobb lábamat simogatta, aztán megfogta és felhúzta, a bal lábam pedig automatikusan követte a mozdulatot. Egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, a másikkal kettőnk közé nyúlt és újra simogatni kezdett, aztán lejjebb csúsztatta a kezét és egy ujját belém mártotta. Hangosan nyögtem az érzéstől. Ó istenem.
- Ó kicsim. – Sóhajtott és lassan ki is húzta. Tekintetét az enyémbe fúrta, annyi vágyakozás, szerelem és ígéret volt benne, hogy még a fájdalomtól való félelmem is elmúlott.
Lehajolt hozzám és mikor belém hatolt az ajkamba harapott. Ez tompította a kiáltásom, ami kiszakadt belőlem.
- Istenem. – Morogta. Éreztem, hogy könny gyűlik a szemembe pedig nem akartam sírni, nem mert az érzés, hogy bennem van több volt a fájdalomnál. Gyönyör teli volt, teljes. Szemével újra az enyémet kereste és lassan kijjebb húzódott, hogy újra megtölthessen. Feszített, de közben egyre elviselhetőbb lett. Behunytam a szemem és egy könnycsepp szaladt ki belőle, amit egyből lecsókolt az arcomról. Majd újra megtette. Gyengéden, de határozottan. Kezdtem hozzászokni, és ahogy a fájdalom érzése elmúlt teljes egészében átadtam magamat az élvezetnek, a testem ellazult és mikor Ő ezt megérezte felvett egy lassú tempót, amit fokozott. Egy fél gondolatom sem volt. Csak ő volt meg én. Minden más pedig elfelejtve. Ott nyögdécseltem alatta, mígnem a már ismerős érzés mélyen belülről fel nem tört. A testem újra megfeszült. A karjában kapaszkodva élveztem azt a csodálatos újonnan felfedezett érzést, ami átjárta az egész testemet. Sergio a nevemet nyögte és fejét a nyakamba temetve követett és együtt, vele még gyönyör telibb volt az érzés.
Lihegve, fáradtan feküdtünk egymáson mozdulatlanul. Földrengéshez tudtam volna hasonlítani testem remegését, amit több utórengés követ. És percek múlva is éreztem még az élvezet hullámát. Az Ő légzésével az enyém is csillapodott. Percekkel később felemelkedett és fátyolos tekintetét az enyémbe fúrta.
- Csodálatos vagy. – Suttogta majd megcsókolt miközben kicsusszant belőlem és mellém feküdt. Csak bágyadtam mosolyogtam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez még az utóhatás vagy szimplán a fáradtság miatt van. Végül arra jutottam, hogy kicsit mindkettő.
- Szeretlek. – Motyogtam mire nevetni kezdett.
- Akkor jó volt?
- Több mint jó Sergio. – Pislogtam fel rá és nem tudtam ezen kívül mit mondhatnék.
- Érdemes volt várni rád. – Hajolt hozzám közelebb, amitől szívem nagyot dobbant. Nem csalódott bennem és ez teljessé tette a boldogságomat…


18 megjegyzés:

  1. Szia
    Eszméletlenül tökéletes lett:)
    Hát vhogy Tinán kicsit mgelepődtem...de az lényeg hogy kiderült a dolog...és Nonot kicsit sajnálom, de remélem biztos boldog lesz talál magának vkit:)
    A vége az tökéletes lett én ilyenek képzeltem el és meg érte várni erre a részre:)
    Várom a következőt...
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija!
      Egy idióta vigyor van a fejemen és nem tudom eltüntetni! :D
      Örülök neki, hogy így gondolod. Hogy tetszett és megérte rá várni!
      Nos Tina nem az igazi volt Nononak, de ennek az egésznek később még lesz jelentősége. :)
      Igyekszem vele!
      Puszillak

      Törlés
  2. Basszus..olyan perverz vigyor van a fejemen:P
    nagyon jó lett télleg:D
    Örülök neki hogy Vitali már oda adta magát Sergionak:$:P
    Ez a kedvenc részem:))
    És remélem hogy még sok sok ilyen rész lesz:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ehh! Az én fejemen meg még mindig azaz idióta vigyor ül. Bár lehet a kettő nem is különbözik olyan nagyon!
      Megtörtént! Sokan vártátok, hogy az öröm nem volt kérdés. Csak azt reméltem, hogy átbírom adni rendesen első szeretkezésüket!
      Örülök, hogy neked átment! :D
      Köszönöm!

      Törlés
  3. Szia!
    Először is, már nagyon vártam, ezt a fejezetet. :) Mikor kiírtad, hogy ma fent lesz, iszonyatosan megörültem. :)
    Liz aranyos volt, ahogy tinédzser módjára örült. Nagyon bírtam a telefonálós részt. :)
    Sergio nagyon jó fej volt, és a Vitali-val való beszélgetésből, kiderült, hogy tényleg komolyan gondolják. Mindketten. :)
    Nono-t iszonyatosan sajnáltam. Ez a Tina, ezt nem gondoltam volna róla. Egy szemét érdekember, és hazug, és álnok, és még sorolhatnám. Kedves volt Vitali-tól, hogy ki akarta költöztetni Nono-t is magához. :D
    Sajnáltam a csapatot, és Sergio-t is. Szegény, amilyen nem is tudom, bűn tudata, és csalódottsága volt, már nekem fájt.
    A végét nagyon jól megírtad. Tökéletes lett. :) Végre eljött a tökéletesen pillant. :D
    Na, nem ragozom tovább a dolgot, mert lehet még holnap is a kommentemet olvasnád. :D Egyszerűen szuper volt. Mint már eddig is, csak gratulálni tudok. :)
    Várom a folytatást. :)

    Shadow

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija!
      Örülök nekei!
      Na igen Liz boldogabb mint valaha.
      Komolytalanok, de komolyan gondolják azt, hogy együtt.
      Nononak ez most nem jött össze. :/
      Vitali pedig nyugodtabb lenne ha a szerettei a közelébe lennének. :)
      Sergio képes dolgokat túlságosan is magára venni.
      Örültem, hogy a vége kifejezetten tetszett! :)
      Igyekszem!
      Puszillak

      Törlés
  4. Szia Csajszi!

    Ez személetlen jó rész lett! Nekem legalábbis nagyon tetszett.:)Már vártam nagyon, kezdtek elvonási tüneteim lenni. :) Most szépen összeszedem a gondolataim és igyekszek semmit sem kihagyni belőle.:)
    Berto annyira aranyos volt, hogy ennyire izgult. De bátrabb volt ő annál, minthogy visszatáncoljon és ne adja oda a gyűrűt. :) Liz is milyen boldog volt! Úgy el tudtam képzelni, ahogy Vita távolabb tartja magától a telefont, ő meg ott sikítozik a telefonba :D Szerelem, szerelem... :D :D
    A Tina-dolgon én úgy meglepődtem....azta....:O Csak kihasználta szegény srácot, hogy első kézből tudjon meg dolgokat Vitáékról? Hogy mikre nem képes a bulvársajtó egy-egy szaftos részletért?! Szegény Nono...:( Elhiszem, hogy Vita magát is okolja ez miatt, de erre ne tudott volna felkészülni. Tina jól játszotta a "szerepét". :/ Bár Vita már érzett valamit akkor is, ha jól emlékszem...
    A végéhez pedig: Végre eljött a nagy pillanat! :) A múltkor, mikor feltetted az előző részt én valahol az agyam hátsó szegletében gondoltam, hogy ezután a meccs után lesz majd. Nagyon jól megírtad ám, kezdek is irigykedni, pedig az nem szép dolog. :D Komolyan libabőrös lett a karom, ahogy olvastam. Wáo! :) :D
    Imádtam minden sorát és nagyon várom a folytatást! :)

    Puszillak!
    Detti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija csajszi!
      Örülök, hogy tetszett. :)
      Berto olyan mint egy nagy gyerek, de bátor. :) És Liz is úgy viselkedett mikor örült, de talán ilyen a határtalan öröm.
      Nononak ez nem jött össze. Tina jól átverte szegényt. És igen Vitának volt egy rossz érzése, de igyekezett legyűrni.
      Ez egy igen hosszú előjáték volt. :D Örülök, hogy tetszett. Amikor Én írok ilyen jeleneteket nem érzem olyan jónak, mintha más írná. Szóval csak ne irigykedj, mert a te romantikus jeleneteid is igen hatásosak! :D Mindenesetre örülök, hogy ilyen hatással volt rád! :D
      Igyekszem és köszönöm!
      Puszillak

      Törlés
  5. szio ez zseniális berto aranyos volt
    nonot sajnáltam tina miatt de seset nem értem nem mindenért ő a hibás
    vita megkegyelmezett és meglepetést okozott sesenek
    puszy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija!
      Örülök, hogy tetszett!
      Nononak nem Tina volt a nagy szerelem és bizalom.
      Sese meg már csak ilyen, de most már Víta is tud valamit amivel kirángassa a melankóliából.
      Puszi

      Törlés
  6. Szia!

    Imádtam. És bőven helyet kap a kedvenc fejezeteim között. Tökéletes volt. Különösen a vége.
    Annyira, hogy még most is a hatása alatt vagyok, és miután elolvastam másodszor sem tudok értelmesebb véleményt alkotni.

    Egyszerűen csak szerettem olvasni. Szerettem olvasni, hogy végre Vita is úgy akarta ezt, ahogy Sese. Szerettem olvasni, hogy Sese tökéletessé tette neki ezt az alkalmat. Csak úgy szerettem az egészet.

    Ne haragudj, ebből nem lesz kisregény :)

    Csak köszönöm!

    Annyira szép és romantikus volt, szinte borogatás a lelkemre. Kíváncsi vagyok, hogyan tovább. És persze remélem, Nono is révbe ér hamarosan.

    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija!
      Ennek igazán nagyon örülök! :)
      És nem bánom ha nem kisregény, a lényeg benne volt és nagyon köszönöm. És nagyon örülök, hogy hatással volt rád.
      Hát sajnos Nononak ez most nem jött össze. :/
      Remélem a folytatás sem fog majd csalódást okozni! :)
      Puszi

      Törlés
  7. Szia!
    Csatlakoznék az előttem szólókhoz, mert én is nagyon szerettem ezt a részt! :)
    Berto és Liz nagyon aranyosak együtt, és annyira illenek egymáshoz! Örülök neki hogy boldogok, és az első közös gyermeküket várják, akinek remélem Vita lesz a keresztanyja. (Azt, hogy Sese lesz a keresztapa nem merem kijelenteni, csak így zárójelben, Berto miatt, de nagyon remélem, hogy így lesz!) :)
    Nonot nagyon sajnálom Tina miatt. Ezt nem érdemelte meg! :/
    A végét hagytam utoljára, ami szerintem megkoronázta az egész fejezetet. Fantasztikusan írtad le az egész jelenetet! Ahogy olvastam minden érzés annyira valódinak tűnt, és egyszerűen annyira szép volt! Szerencsésnek tartom Vitat, amiért Sergio olyan figyelmes volt vele. Minden mozdulatából sütött az erotika, az érzékiség és a szerelem. <3
    Jaaaj, kell nekem egy ilyen pasi!!! ;)
    Gratulálok a fejezethez!
    Várom a folytatást!
    Puszi:
    Tia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija!
      Örülök, hogy neked is tetszett!
      Még az sem dőlt el, hogy Vitali keresztanya lesz-e. :) Sese pedig igazán nagyon kérdéses...
      Nem-nem Nono ezt nem érdemelte meg.
      Nos azt hiszem mind a 45 fejezetet megkoronázta. :)
      Örülök, hogy úgy gondolod sikerült jóra írnom az első alkalmat. :) Sese hiába vágyott hetek óta erre nem rontott ajtóstul a házba. :)
      Ilyen pasi hajaj... Talán csak papíron létezik. :)
      Köszi és köszönöm hogy írtál.
      Puszi

      Törlés
  8. Szia Vii!
    Ááá el sem hiszem, hogy megtörtént! Olyan règóta vártam már erre, hogy lehet hiányérzetem lesz, bár az eddigiek alapján nem hiszem, hogy valaha is unalmas rész lesz...
    Nah de kezdem az elején...
    Nagyon tetszett, hogy még mindig tudtunk meg részleteket az eljegyzésről! Nagyon szeretem Bertot és Lizt is :) Liz a felnőtt, lassan anyuka tini módjára visongat a telefonba... Nagyon vicces volt :)
    Örültem, hogy Nono is feltűnt, de hát ez a Tina... Nem volt szimpatikus, de azért azt nem gondoltam volna, hogy csak azért van Nonoval, hogy minél több információt tudjon meg Vitáékról... Szánalmas egy valaki, csak ezt tudom mondani, és jó hogy még viszonylag hamar kiderült, bár Nonot nagyon sajnálom! Remélem minél hamarabb lesz valaki, aki meg is érdemli, nah meg azt, hogy erről tájékoztatsz is majd minket!! ;)
    Hát az El Classico szerintem minden Real szurkolónak egy nagy álma, főleg hogy ha így végződik! :)
    Nagyon sajnáltam, hogy Sergionak nem jött össze a 11es, de azért ez nem csak az ő hibája volt... Viszont jött Vitali, aki már csak azzal, hogy mellette volt is sokat segített volna, így viszont még jobban alkult a helyzet :)
    Nagyon tetszett, hogy úgy történt meg az egész, hogy nem volt megtervezve, minden egyes mozdulat előre kitalálva, hanem spontán történt. Sokkal jobb volt így :)
    Sergio egy álompasi... Vitali jobb pasit nem is kívánhatott volna nála, akivel elveszíti a szüzességét. Aranyos volt, hogy bár nagyon sokat várt erre, mégis nagyon figyelmes volt!
    És még valami vicces dolgot is belecsempèsztél az óvszerrel... Vitali milyen büszke volt magára, mikor Sese meglepődött...
    Szóval nagyon tetszett, sőt imádtam!
    Megérte ennyit várni!!
    Nagyon kíváncsian várom a folytatást! :)
    Remélem jól vagy, minden rendben van veled!! :)
    Sok puszi, Andika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szija Andika!
      Pedig megtörtént. :D Nos nekem is hiányozni fog, hogy nem rágjátok a fülemet, hogy mikor történik már. :)
      Nos igen az öröm lehet gyermeki még egy felnőttől is. :)
      Hát sajnos Nonot csak kiakarta használni Tina és ez gondolkodni valót adott Vitalinak, de erről majd később.
      Nos igen. Bár Vitali nem egy EL Classico kedvelő mégis nagyon várta és nagyon ideges is volt. Nem olyan volt mint a lakásában a kanapén.
      És nem valóban nem Sergio tehetett arról, hogy a csapat veszített neki mégis hatalmas kudarc volt.
      Eszembe se volt megtervezett, megtervezett első alkalmat összehozni. :D
      Nos igen. Úgy gondolom, hogy ha egy férfi igazán szeret egy nőt bármennyire is kívánja odafigyel rá pláne az első alkalomnál és úgy csinálja ahogy a lánynak jó, de ez mindkettőjüknek az volt! :D
      Az óvszeres dolog csak úgy jött! Vitali büszke volt magára Sergio meg örült, hogy nem kell zokniba lábat mosnia. :D
      Örülök, hogy tetszett és hogy nem okoztam csalódást! :)
      Hamarosan érkezik! :)
      És köszönöm kérdésed jól vagyok! Remélem Te is!
      Puszillak!

      Törlés
  9. Szia Csajszi!
    nos ideértem. Megint egy kicsit késve, szóval bocsi. Csak teljesen el vagyok havazva, suli meg minden... Na de hagyjuk is, mert ha rágondolok, már fáradt vagyok. Nos térjünk a részre. EZ VALAMI SZUPER LETT! Csupa nagy betűvel. ajj, irigy leszek, hogy ilyen jól írsz. De persze nem bánom ám *.* Nagyon jól megírtad!
    Berto nagyon tetszett ebben a részben. aranyos volt, hogy mennyire izgult, pedig semmi oka nem volt rá. Ez a Tina nem is volt nekem szimpatikus, és tessék. Szegény Nono. Sajnálom őt :// Micsoda piócák vannak már, egy jó cikkért bármit... hihetetlen hova süllyed a világ... Az El Classico nagy álom. Irigylem vitát, akkor is ha a Camp Nou-ban volt. bár a Bernabeuban tényleg jobb lett volna :P Na és a vége... Az a meccs... micsoda emlékek... de tetszett nagyon, ahogy megírtad. Annyira romantikus, és aranyos lett, de tényleg. Jó olvasni mennyire szeretik egymást. Jobb alkalmat nem is találhattak volna erre. Végre megtörtént köztük, hála égnek! Már régóta vártunk erre! :)
    Várom a folytatást!
    puszillak, D.

    VálaszTörlés
  10. Sziaaaaaa Vii!

    Uramisten, ez.. ez valami iszonyatosan hidegkirázósan jó lett! :) Összeszedni a gondolataimat eszméletlen nehéz egy ilyen rész után. De azért megpróbálom.. :D
    Sajnáltam a kedvenc védőnket, a Bayern meccs után. Tényleg mindenhol szétkapták őt amiatt a hülye tizenegyes miatt. Az elején engem is megmosolyogtatott az egész, ahogy viccet csináltak belőle. Aztán már untam. És megutáltam, hogy egy ennyire jó játékost mint ő ennyire bántanak egy nem sikerült gól miatt. :\ De szerencsére mindenkit kárpótolt az EB-n. :)
    Na, de a léééényeg! :) Végre Vita és Sese szerelme beteljesedett. Annyira édesek voltak, ahogy már szinte fizikai fájdalommal kívánták egymást, mégis ilyen sokáig kitolták az első együttlétet. A védő tényleg szereti a fotóslányt, hiszen szökőévben egyszer születik egy ennyire türelmes srác, mint Ramos karaktere a történetedben. Imádtam minden egyes sorát és alig várom már a következőt! Hatalmas lett Vii! :))))

    Puszillak! :)

    VálaszTörlés